Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-309

^™ Az országgyűlés képviselőházának 809. tálnunk kell, hogy a nagy verseny végeredményben oda vezetett, hogy a tőkés társadalmi rend a versenykapitalizmus állapotából a monopolkapitalizmus állapotába jutott. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A. imonopolkaptalizinus állapotába, ahol a versenynek a hajtó és dinamikus ereje teljesen megszűnt, kiktapetsoltátott és ahol a nagytőkés mannutszervezetek, a trösztök, a kartellek és konszernek tulajdonképpen imonopolsizerűen uralkodnak és rendelkeznek hatalmas és óriási területek felett. De tovább megyek és azt mondom, hogy a bajok tulajdonképpeni ugrópontja ott van, hogy a technikai fejlődőképesség, a technikai felkészültség az egyik oldalon ós a fogyasztóképesség a másik oldalon olyan katasztrofális ellenmondásba jutott, amit ez a rendszer nem tud kiküszöbölni. A fogyasztóképesség helyreállításáról, a belső fogyasztás emeléséről és fokozásáról beszélt a t. képviselő úr. Helyes, rendben van, de nem méltóztatik észrevenni, hogy a fennálló rendszer keretein belül minden kísérlet eddig csődöt mondott, amely a fogyasztóképesség emelésére irányult, mert ezek a kísérletek a tőkés társadalom alapvető érdekeibe ütköztek bele. Ezt az ellenmondást a fennálló rend keretein belül nem tudták megoldani. A t. képviselőtársam utal arra, hogy az Egyesült Államok, mint hatalmas összefüggő gazdasági terület, milyen rendkívüli erőfeszítéseket végzett az ott is jelentkező, éppen a rendszer strukturális mivoltából folyó bajok eliminálására, őszintén kijelentem, hogy azok az erőfeszítések, amelyeket Roosevelt elnök a legutóbbi néhány esztendő során át tesz, ezen^ az oldalon nagyon t rokonszenveseik. Igen kívánatos, igen üdvös és igen hasznos volna, ha Európában ezekből tanulnának. Mi nem értékeljük ezeket túl, mert tudjuk nagyon jól, hogy az alapvető bajokon nem fognak tudni segíteni. De legalább annyit próbálnának meg az illetékes tényezők itt Európában, hogy legalább ennyivel kísérletezőiének nálunk Magyarországon is. A fogyasztóképesség emelése, a fogyasztóképesség fokozása ne maradjon mindig csak üres szó, ne maradjon mindig csak odavetett jelszó, amely után cselekedetek nem következnek. Valóban szörnyűség arra gondolni, hogy megvan tulajdonképpen körülöttünk a legteljesebb bőség, megvannak a technikai eszközeink is ahhoz, hogy mindent a legnagyobb mennyiségben és a legkitűnőbb minőségben úgy állítsunk elő, hogy isenki nyomorba ne jusson, senki éhséget ne szenvedjen és mégis azt látjuk, azt érezzük, hogy ezen a ponton csődöt mond a fennálló rendszer minden próbálkozása. Ez a kormányzati rendszer is a legmerevebben szembehelyezkeditk azzal, hogy a fogyasztóképesség olyan kívánatos emelése tekintetében, amilyenről a 1. képviselő úr is beszélt, egyetlenegy komoly lépést is tegyen, (Farkas István: Kenyérdrágító miniszterünk van!) hogy azok a tömegek, amelyek a tőkésített és modernizált gépekkel megtérni ik és megtermelik ezeket a fogyasztási javakat, abba a helyzetbe is jussanak, hogy az így megtermelt értékeket el is fogyaszthassák. De éppen ez nem történik meg. (Farkas István: Az ellenkezője történik ennek! Kállay miniszter úr a kenyeret drágítja!) A Koosevelt-féle politika ebben a tekintetben régen leszámolt a liberális kapitalizmusnak azokkal a hagyományaival, amelyek a szabadversenyt csak a munkaerő területén tartják fenn « csak azt látja szívesen, ha a dolgozók, a munkájukat piacra vivők tömegei ülése 1934" december 11-én, kedden. 371 egymással versenyeznek és lerontják, alákínálják a béreket, de a saját területükön, a vállalkozás, a munkáltatók területén ezt a versenyt már régen kiküszöbölték. Belenyúltak tehát ebbe a dzsungelbe és a 40 órás, majd pedig újabban a 30 órás munkaidő törvénybeiktatásával igyekeznek visszavezetni a termelőfolyamatba azokat a milliókat, amely milliókat a, technológiai racionalizálás és egy fennálló társadalmi rendnek strukturális krízise sodort ki eddigi életpályájukból és tett — azt kell mondanom, hogy az adott viszonyok közepette nem átmenetileg, hanem végérvényesen — munkanélkülivé és kenyértelenné. A fogyasztóképesség helyreállítása; itt van a bérminimumok törvénybeiktatására vonatkozó nemzetközi egyezmény; itt van a hallatlan munkabéruzsora megakadályozására egyedül és kizárólag alkalmas bér egyeztetési szerv; miért nem méltóztatik ezt törvény beiktatni? Ezen a réven a fogyasztóképességet egészen kétségtelenül ott lehetne emelni, ahol ez a fogyasztóképesség ezidőszerint úgyszólván teljesen hiányzik, mert a, vegetatív szükségletekre telik csupán, az azon túlmenő szükséglet kielégítése pedig a lehetetlenségek birodalmába tartozik. (Farkas István: Hatmillió ember fogyasztó képtelen Magyarországon!) Védelem a munkaerő részére, a munkásság törvényes jogainak, érdekképviseleti szabadságának, a kizsákmányolás ellen való védekezést lehetőségeinek körülhatárolása, biztosítása, ahogyan ez többszáz kódexen keresztül a,z Egyesült Államokban történik: mi csak néhányat kérünk, de ez a néhány alkalmas volna arra, hogy ennek az országnak mezőgazdasági, ipari és szellemi munkástömegei a fogyasztóképesség, a ma kizárólag és egyedül döntő és intézkedő kapitalizmussal szemben a védettség valamelyes állapotába kerüljenek. Igen t. Ház! A nagy gazdasági területekről és gazdasági összefüggésekről beszélt a t. képviselő úr. Ebben a tekintetben nemcsak gazdasági sorompók, nemcsak vámsorompók, de gyűlöletsorompók is vannak s a, vámsorompókat és gyűlöletsorompókat egyaránt le kell bontani, egyaránt el kell tüntetni. Ha itt Európának abban a részében, ahol mi is lakunk, valamelyes tűrhetőbb viszonyokat és megfelelőbb állapotokat akarunk, akkor itt rá kell helyezkednünk arra az egyedüli reális plattformra, amely a dunai országoknak legmesszebbmenő, r legőszintébb és leglojálisahb együttműködését jelenti, illetőleg teremti meg. A pszichológiai előfeltételek ebben a tekintetben — talán nem a mi érdemünk folytán, a népszövetségi tanács állásfoglalása folytán — mintha kezdenének kibontakozni. Ezeket a pszichológiai előfeltételeket'kibasz^ nálni, a szétszaggatott, koldussá tett és fogyasztóképességükben mélyen megrendített tömegegeket valahogy megfelelő színvonalra emelni, ez a legsürgősebb és legfontosabb teendő és meggyőződésem az, hogy ha itt a megbékélésre, az együttműködésre vonatkozó őszinte készség minden oldalon megvian és meglesz, akkor a szükséges hosszúlejáratú tőkék sem fognak hiányozni, különösen ha megfelelő politikát követünk annak a nagyhatalomnak irányában, amely ezidőszerint hosszúlejáratú hitelek rendelkezésre bocsátására egyedül képes és alkalmas. Igen t. Képviselőház! Amikor előttünk fekszik ez a; javaslat s mikor olyan érdekes,, belső