Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-297

Az országgyűlés képviselőházának 297. ülése 1934 november 12-én, hétfőn. 27 késedelmi kamat mellett fizetik hátralékos tartozásukat. A rendelet alapján külön kérelem előterjesztése nélkül 1,170.000 adózó részesült kamatmentes részletfizetési kedvezményben, míg 42.000 adózó kérelemre kapta meg a mérsékelt kamatfizetési kötelezettséggel járó fizetési kedvezményt. A fizetési kedvezményben részesült 1,212.000 adózó közül 719.000 a túlnyomó részben mezőgazdasággal foglalkozó adózó — ezek közül is 709.000 [kis- és törpebirtokos, — míg 493.000 adózó az iparos, kereskedő és az értelmi foglalkozást űzők köréből került ki. A fizetési kedvezményben részesült adózók hátralékos tartozása az 1933. év végén 160 millió pengőt tett ki. A kormány 1933. évi december hó 22-én 16.500/M. E. szám alatt kiadott rendelete lehetővé tette azt is, hogy az érdekelt hátralékosok a 'betegségi, valamint az öregségi, rokkantsági, özvegységi és az árvasági biztosítási (társadalombiztosítási) járulékokból származó tartozásaikat hatvan havi részletekben törleszthessék. Ezek a kedvezmények meggyőződésem szerint az érdekelt hátralékosok széles rétegében megnyugvást keltettek s azok a 'hátralékosok, akikben a fizetési készség is megvan, méltányolni fogják azokat a jelentős áldozatokat, amelyeket a tartozások kamatainak teljes, illetőleg részbeni elengedése, valamint a tartozások befizetésének öt évre való szétosztása, az államkincstárnak jelent s igyekezni fognak eleget tenni fizetési kötelezettségeiknek. Tisztelettel kérem válaszomat tudomásul venni. Budapest, 1934. évi október hó 17-én. Dr. Imrédy Béla s. k. m. kir. pénzügyminiszter.« Elnök: Az interpelláló képviselő úr a viszonválasz jogával kíván élni. Fábián Béla: T. Képviselőház! Végtelenül sajnálom, hogy én is abban a szerencsében részesülök, amelyben előttem felszólalt igen t. képviselőtársam, akinek szintén az a kifogásolni valója volt, amit én is kifogásként említek. Egyoldalú párbaj ugyanis a helyzet, hogy a miniszter úr válaszol, írásban, mi válaszolunk szóban, azután a miniszter úr esetleg megint válaszol írásban és mi megint válaszolunk szóban, míg eddig a parlamenti gyakorlat folyamán mindig azt tapasztaltuk, hogy abban az esetbeai, ha a miniszter úr jelen volt, az interpellációkból valami intézkedés mégis származott, örülök neki, hogy Vargha Imre igen t. államtitkár úr jelen van, mert remélem, hogy legalább válaszomnak lesz valami eredménye. En annakidején a kereskedők és iparosok helyzetével kapcsolatosan jegyeztem be interpellációt és az ő nehézségeikre vonatkozólag kértem a miniszter úr intézkedését. A miniszter úr most válaszában azt mondja, hogy ő, illetőleg a pézügyminiszterium már teljesítette azt a kérelmemet, amelyet én akkor interpellációmban előterjesztettem, hogy t. i. az Oti. és Mahi. hátralékokra vonatkozólag a hatvan hónapos halasztást, illetőleg fizetési engedményt adja meg. Elfogadom, igaz. Ebben az irányban tényleg megtörtént a pénzügyminisztérium intézkedése,, mint ahogy megtörtént abban az irányban is, hogy egyéb hatvan hónapos kedvezményeket is adott. Méltóztassék azonban megengedni t. Képviselőház* mégis kénytelen vagyok megkérni a t. pénzügyminiszter urat, ihogy vegye tekintetbe azt a szörnyűségesen nehéz, azt a küzdelmes helyzetet, amelyben ma Magyarországon a kisipar es a kiskereskedelem van. Ebben a vonatkozásban az a kérésem a t. pénzügyi kormányzathoz, hogy a transzferálások tekintetében ne járjanak el olyan borzadályos szigorúsággal, mint amilyent az utóbbi időben megint tapasztalunk. Azért húzom alá, hogy megint, mert volt idő, éppen ezeknek a rendeleteknek kiadása idején, amikor enyhébb irányzat alakult ki. Most már nemcsak eresebb szigorúságot tapasztalunk, hanem annak ellenére,, hogy, ha jól tudom, rendelet van arravonatkozólag, hogy a portékát nem szabad eltranszferálni pl. a fűszeresektől, mégits sajnálattal kell 'megállapítanom, hogy egyes füszerüzletekből elviszik a portékát adó es egyéb hátralékok fedezetéül. Ha egyszer elviszik az árut, annak vége van; akkor nemcsak az üzlet szűnik meg, hanem egyszersmind megszűnik az államra nézve is az adóbehajtási lehetőség, mert az az áru tönkremegy. Az utóbbi időben hallottam arról, hogy a pénzügyminisztérium újabb rendeletet akar kibocsátani arra vonatkozólag, hogy ezeket az arukat nem szabad úgy eladni, hogy csak a transzferálási költségek jöjjenek ki belőle, vagy meg azok sem. A t. pénzügyi kormány megállapíthatja, hogy igazam van, amikor azt mondom: sokszor előfordult az az eset, hogy eltranszferálták az ingóságokat, azokat elárverezték, r de a pénzügyi kormány a maga adóköveteléséből nem kapott semmit, mert olesób'ban adták el az árverésen az eltranszferált ingóságokat, mint amennyi költsége a pénzügyi kormányzatnak volt az eltranszferálásra. A másik kérdés, amelyet meg kell említenem ugyan csak azért, hogy méltóztassék a kereskedők és iparosok helyzetét végre itt tudomásul venni, azzal kapcsolatos, hogy néhány (hónappal a Képviselőház nyári szabadságának megkezdése előtt szavaztunk meg az ország nagyon nehéz pénzügyi helyzetében a szövetkezeteknek 11 millió pengőt. Akkor is rámutattunk arra, hogy milyen nehéz helyzetben vannak a kereskedők és iparosok. Eámutattunk arra, milyen igazságtalanság az, hogy míg a kereskedők részére 2—300.000 pengőt méltóztatik megszavazni, addig a szövetkezetek szanálására 11 millió pengőt. Akkor azt méltóztatott mondani, hogy ezzel a 11 millió pengővel összevonásokat fognak véghezvinni a szövetkezeteknél, fiókokat és nagy szövetkezeti intézményeket fognak összevonni, összevonják majd a vasutasok szövetkezetét, a Konzumot ha jól tudom, a Köztisztviselők Szövetkezetével. Mi történt erre? Elsősorban az történt, hogy a szövetkezetek autókon hordanak ki árut a vidékre, ami magyarul azt jelenti, hogy most már a házaló kereskedelemnek is konikurrenciát csinálnak, házról-házra adván el árut. Másodsorban pedig az történik, hogy bár arról volt szó, hogy nem méltóztatnak új fiókokat felállítani, hanem a régiek szanálására méltóztatnak a pénzt fordítani, mégis az egész országból panaszok futnak be arravonatkozólag, hogy új fiókokat állítanak fel. De milyen helyeken? Méltóztassék megengedni, hogy statisztikát mondjak el egy községből, amely statisztikából gyorsan meg lehet állapítani, hogy igazságom van-e? ;' , ' , '••;* **í Van Budapest közvetlen szomszédságában egy Gyömirő nievezetű község, amely község lakosságának szalma 8000. Gyömrő községben van 37 fűszeres, 14 kocsmáros'. Megmondom, hogy imiárt veszem ki ezt a két kategóriát. Azért, mert a 37 gyömrŐi fűszeres közül 34 volt a