Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-309

Az országgyűlés képviselőházának 309. Ez indokolja meg a felhatalmazásoknak azt a hosszú sorozatát, amellyel ma ezen a téren találkozunk. Ezért van az is, hogy a nemzetközi egyezmények talán nem váltják ki azt az érdeklődést, mint azelőtt. A feltevés az, hogy egészükben fogadandók el, vagy elvetendők, s nem állanak elő talán olyan esetek, mint amilyenek a régi időkben nem egyszer előfordultak, hogy az óriási harcban mégis csak vissza kellett vonni a javaslatokat. Ma ezek az egyezmények tulajdonképpen végleges megállapodásokat tartalmaznak, amelyek a maguk részéről elfogadást várnak. Mégis azt vélem és úgy érzem, hogy végtelen nagy hiba egyszerűen, közömbösen elmenni ezek mellett a nemzetközi egyezmények mellett, mert ha mást nem, de igenis alkalmat adnak gazdaságpolitikai irányok,, elvek megvitatására, megvizsgálására és nem egyszer a jövő útjainak megjelölésére. Ha én ezt a törvényjavaslatot nézem, amely napirenden van, — és hozzáfűzöm mindjárt: a többi javaslatokat is — egy célkitűzést látok ezekben. Mindegyik előtt az lebeg, hogy vájjon mi volna az útja-módja annak, hogy a nemzetek közötti forgalomban a gazdasági szolidaritást minél jobban kiépítsék, kimélyítsék. Ez az árufuvarozási egyezmény hosszú múltra tekint vissza: arra az időre, amikor kiépült a nemzetközi forgalom, amely megkívánta ennek a kérdésnek szabályozását, amint erre az előadó úr szép beszédében rámutatott. Jöttek azonban olyan idők, jött a háború és az utána következő események, amelyek ennek a megállapodásnak egyes részleteit is megtámadták. De Európa érezte, hogy bármennyire is meg van támadva a gazdasági szolidaritás gondolata, mégis csak hozzá kell ismételten fogni ennek helyreállításához; számolva tehát a bekövetkezett időkkel és változásokkal, létrehozta és újból módosította ezt az egyezményt. Ha én a ma szemüvegén át nézem az újabb megállapodást, akkor azt látom, hogy ez ismét továbbmegy, tovább keresi az eszközöket és az utakat arra* hogy a nemzetek egymásközötti kapcsolatait újra kiépítse. Örvendetesen kell venni ezt különösen a mai időkben. De vannak ebben a törvényjavaslatban — különösen ha hozzáfűzöm a többi törvényjavaslatokat — új elgondolások és új elvek is. Az egyik csak egy felhatalmazás keretében jelentkezik akkor, amikor megadja a kormányoknak azt a felhatalmazást, hogy a megváltozott forgalmi viszonyokhoz alkalmazkodva, hozzanak létre olyan megoldásokat, amelyek a különböző forgalmakat egymással megfelelő összhangba hozzák. A múlt évszázad hatalmas gazdasági forradalmi alakulás volt. Mi megszoktuk azt, hogy a forradalmat csak politikai téren lássuk és nem gondoljuk azt meg sohasem, hogy micsoda mélyenjáró forradalmi átalakulások történnek gazdasági és szociális téren. Például veszem azt a forradalmi átalakulást, amely a közlekedés terén a múlt évszázadban történt, amihez hasonlót keveset tud felmutatni a világ. A vasútépítés kérdése, a hajózás problémája a gőzerő bekapcsolásával új fordulatot adott az egész világnak, ez tudta tulajdonképpen megteremteni azokat a világpolitikai összefüggéseket és kapcsokat, amelyeknek jegyében — mint egy elvont egység, de mint tényleges valóság — megszületett a világgazdaság fogalma. Emlékezzünk csak vissza arra, micsoda óriási erő- I KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ XXIV. ülése 193U. december 11-én, kedden. 365 feszítéseket tettek az államok egymásután arra, hogy a maguk vasúti hálózatát az egész vonalon kiépítsék. Ez volt mindenütt a vezető gondolat, sőt — tegyük hozzá: talán elég kár és elég baj volt — a közutak elhanyagolásával^ De végeredményben a tömegszerűség elve érvénvesült itt is, mint ahogy az egész gazdasiágtárisiadalmi életiben <a tÖmegszüJaségietek kielégítéséről, tömegszállításról volt szó. Ezt más úton s más módon megoldani nem lehetett. Csak egy adatot kívánok idézni, és pedig azt az adatot, hogy Európa tőkegazdag államai nem Európán belül, hanem az Európán kívüli földrészeken közel százmilliárd pengő értékű vasútat építettek a világháború előtt a XIX. században. Tessék ezt megsokszorozni és meg fogjuk látni akkor, mennyi lehetett az a befektetés, amely a vasútpolitika terén itt Európán belül történt. A világháború után megváltozott a helyzet. Ügy néz ki a dolog, mintha a vasutak hát\ térbe szorulnának. Elszabadult a kötött pálya| tói a motor és ennek következtében a levegő | lett a forgalom területe az egyik oldalon, az | út a másik oldalon. Ma az útépítés áll a gaz| dasagpolitika és forgalmi politika tengelyében | és akárhogyan akarunk elzárkózni, nem lehet j tagadni, hogy nagyok az ellentétek és harcok az út és a vasút között. A módszer az: megi találni a helyes megoldást, a harmóniát a kettő I között. Ezt keresi ez a nemzetközi egyezmény is, amikor tulajdonképpen a vasúti fuvarozás terén is keresi ennek a két forgalmi tényezőnek összekapcsolását. A másik probléma, amire az előadó úr rámutatott, az átruházható fuvarlevél problémája. Ez nagyon mélyen járó probléma, mert végeredményben nemcsak abban van a lényege, hogy ennek révén egy átruházható okmányt kapok, hanem abban is, hogy ezzel alátámasztom a maga dinamikus erejében az egész gazdasági életet, mert ugyanazt a szerepet kell más alapon, más mértékben teljesítenie ennek a fuvarokmánynak, mint amelyet a hajózási fuvarokmány teljesít a gazdasági életben. Csak ezen az úton lehetett megoldani az egész világkereskedelem finanszírozását, a tőkék sokszoros megmozgatását és lekötöttség alól való feloldását Voltak bizonyos kísérletek a világháború előtt, különösen Oroszország és Németország közötti viszonylatban, amelyek során próbálkoztak ezzel az új rendszerrel, de ez nem tudott utat törni magának. Ma a hiteléletnek egy új orgánuma született meg ebben és akkor fogjuk látni igazi jelentőségét, amikor tényleg a hitelezés alapját fogja szolgálni. Éppen olyan terményeknél, amelyek gyors romlásnak vannak kitéve, amelyek rövid idő alatt kívánják a forgalom lebonyolítását, tűd a tőke sokszorosan bekapcsolódni és ezáltal tudja gazdasági hatását az egész vonalon kiváltani. Ma ez csak gon-' dolat, de ha a hitelélet tényleg meg fogja találni a formákat ennek a kérdésnek a megoldására, akkor meg kell, hogy legyen ennek a gyümölcsöző hatása. Hogy egy példával világítsam meg ezt,^ elmondom a következőket. Karácsony előtt állunk. A pulykaforgalom és a pulykakivitel egyik legfontosabb jövedelmi forrásunk. Mennyi hasznot fog ez hozni és mennyire alá fogja támasztani azt a kereskedelmet, amely egyszer, kétszer, háromszor meg tudja forgatni a maga pénzét és a maga tőkéjét! őszinte örömmel üdvözlöm a kereskede53