Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.
Ülésnapok - 1931-309
364 Az országgyűlés képviselőházának 309. felelőssége, a fuvarokmányok kiállítási módozatai, a különböző fuvarozási illetékek, pótlékok megállapításának és beszedésének módozatai és részletesen szabályozva vannak a díjszabási ügyek. Ebben a fejezetben van kimondva a külön egyezségek tilalma» amelyre már bátor voltam utalni. Ezenkívül megállapítja az egyezmény az útirányokat, a kiszolgáltatási határidőket s tartalmazza a vám-, pénzügyi és egyéb hatósági előírások mikénti kezelésére vonatkozó rendelkezéseket. A fuvarjogi kérdések között — ezt külön ki kell emelnem — igen részletesen szabályozza a kártérítési kérdéseket és igényeket is, valamint a vasutak közötti leszámolás módozatait. Megállapíthatjuk itt különösen, hogy ezek az új rendelkezések a fuvaroztató közönség érdekeit sokkal jobban szem előtt tartják, mint a jelenleg érvényben levő egyezmény. így például a kártérítés jogi szabályozása a közönség érdekeit messzemenőleg veszi figyelembe. Az utólagos rendelkezés terén is számos könynyítés tétetett. Például rendelkezhetik a feladó, hogy a gyorsáruként feladott áru teheráruként szállíttassék tovább, vagy viszont. Igen üdvös újítás az is, hogy bizonyos esetekben az utólagos rendelkezést nemcsak a feladási állomáson, hanem közbeeső állomásokon is megadhatja a fuvaroztató. Régi sérelmet szüntet meg az egyezmény 27. cikke, amely kimondja, hogy ha útközben károsodás történt és az árut a fuvaroztató továbbszállításra újból feladja, ezért a vasúttal szemben kárigényét nem veszítette el, mint az jelenleg van, hanem kárigénnyel igenis felléphet a vasutakkal szemben. Éppen a magyar javaslat folytán, mert emiatt a múltban sokat panaszkodtak a fuvaroztatók, a kártérítési összegek maximális tételeit az egyezmény kétszeresre emelte fel. Igen lényeges rendelkezése az egyezménynek az az újítás is, hogy ha valamelyik vasúttársaság fuvardíj címén többet szedett be a fuvaroztatótól, mint amennyi tulajdonképpen járt volna, ezt a fuvardíj-többletet attól a vasúttól is vissza lehet igényelni, amelynek a javára történt ez a téves beszedés, kár esetében pedig nemcsak az ellen a vasúttársaság ellen lehet igénnyel fellépni, amelynek a vonalain történt a tényleges kár, hanem ezenkívül a feladó állomás vasúttársasága és a rendeltetési állomás vasúttársasága ellen is. Ezt a néhány példát csak azért soroltam fel, hogy méltóztassanak meggyőződni arról, hogy az új egyezmény milyen megértő szellemben köttetett meg. Ezt azért tartottam szükségesnek egy pár példával illusztrálni, hogy ezzel is igazoljam azt, hogy ennek az egyezménynek mielőbbi életbeléptetése a magyar gazdasági élet szempontjából milyen kívánatos. Szükségesnek tartom még megemlíteni, hogy az egyezményt több melléklet egészíti ki, amelyek közül a legfontosabb a különleges feltételek mellett szállítható árukra vonatkozó egyezmény, amely részletesen szabályozza egyes cikkek szállítási előírásait. Külön mellékletben van szabályozva a nemzetközi vasúti fuvarozásügyi központi hivatal működésének kérdése, valamint a vasúti szakértőbizottság működése is. Ezek a bizottságok már eddig is működtek és ezeket a nemzetközi vonatkozású kérdéseket eddig is állandóan intézték. Teljesen újonnan nyert szabályozást a ^vasúti magánkocsik mikénti fuvarozásának ügye ülése 19ÈU. december ll-én, kedden. is, amely szabályozás tisztázni lenne hivatva a magánkocsik fuvarjogi helyzetét is. Amint azonban az indokolásban is méltóztatik látni, — mert ezt az indokolás is megemlíti — ez a szabályzat nem oldja meg a legfontosabb kérdést, mert a magánkocsi egészen másképpen bíráltatik el fuvarjogilag az esetben, ha megrakott állapotban kerül szállításra, mint az esetben, ha üres állapotban szállíttatik a kocsi. Az utóbbi esetben ugyanis a magánkocsi a szabályzat szerint fuvarlevéllel feladott, vagyis fuvarozási szerződés tárgyát képező áruvá változik. Az egyezménynek ez a része remélhetőleg rövidesen revízió alá fog kerülni, mert a magánkocsitulajdonosok reájuk nézve kétségtelenül sérelmes rendelkezésekbe aligha fognak belemenni. Végül megemlítendőnek tartom, hogy az egyezmény még különféle átmeneti rendelkezéseket is tartalmaz, amelyek közül legfontosabbak azok, amelyeket valutavédelmi okokból kellett a gyenge,, illetve kötött devizájú országoknak életbeléptetniök. Ezek közül mint legfontosabbakat megemlítem az utánvét korlátozására, valamint a fuvardíjfizetési előírásokra vonatkozó átmeneti intézkedéseket, amelyek mind devizapolitikai szempontból szükségesek. Ezekben voltam bátor a Eómában az árufuvarozás tárgyában megkötött egyezményt ismertetni. Még csak annyit bátorkodom megemlíteni, hogy 29 állam írta már eddig is alá az egyezményt, ami szintén amellett bizonyít, hogy a nemzetközi forgalom továbbfejlesztése szempontjából milyen nagy jelentőséggel bír a megkötött egyezmény. Ezek alapján kérném a t. Házat,, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Bud János! Bud János: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A nemzetközi egyezményeknek ma rendszerint az a sorsuk, hogy jórészt hozzászólás és megvitatás nélkül fogadtatnak el. Volt idő, amikor ez másként volt. Aki visszaemlékszik a világháború előtti időkre, az ismeri azokat a nagy harcokat és küzdelmeket, amelyek különösen a gazdaságpolitikai, az úgynevezett kereskedelmi szerződéseknél lejátszódtak. Meg is volt ennek az oka és indokoltsága. A gazdasági élet biztonságot és állandóságot követelt, a gazdasági megállapodások nem váltakoztak rövid időközökben, hosszabb időszakra köttettek és minimálisan 10 évet kívántak, hogy mindenki a maga helyes és okos számvetését megtalálja. Harcba indult az egész gazdasági élet, a parlamenti életen belül is nagy küzdelmek játszódtak le és végeredményében két hatalmas gazdasági elv ütközvén össze: az egyik oldalon a szabad kereskedelmi felfogás, a másik oldalon a védvámos elgondolás, a kettőnek kompromisszumával,, de mindenkoron a szabadkereskedelmi elv fenntartásával jöttek létre ezek a nemzetközi megállapodások. Ma, amikor olyan gyorsan váltakoznak ezek a nemzetközi egyezmények, szinte érthetővé válik az, hogy végeredményében maga a törvényhozás nem is alkalmas szerv nem egyszer ezeknek megvitatására, már csak azért sem, mert gyors megoldást kívánnak,, az életet követni kell a maga folyásában és a végrehajtó hatalom sokkal helyesebben, sokkal jobban és sokkal célszerűbben tudja megoldani ezeket a kérdéseket.
