Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-309

Az országgyűlés képviselőházának 309. másrészt pedig arra, hogy a vasúti fuvarjog. is időközben nagymérteikben fejlődött és sok kérdésben át is alakult, nem a régi egyezmény kiegészítését és módosítását határozta el, hanem egy teljesen új egyezményt létesített, és ugyanekkor elsőízben az árufuvarozás mellett a személy- és poggyászfuvarozás kérdései is szabályozást nyertek. Ezt a második egyezményt Magyarország a maga részéről elfogadta, s az az 1924 :IV. tc.-kel iktattatott be és ugyancsak 1928. évi október hó 1-én lépett életbe. Mind a két egyezményt 29 európai állam írta alá. Egyedül Litvánia és Oroszország azok az államok, amelyek nem tagjai ennek az egyezménynek. T. Ház! Ez a két egyezmény általában rendezi a fuvarozással kapcsolatos Összes kérdéseket. Minfíhogy azonban ezeket olyan időben kötötték meg, amikor a vasutak még a világháború pusztításait nem tudták teljesen kiheverni, s a leromlott műszaki és gazdasági helyzet folytán sokszor túlságosan egyoldalúan, kizárólag a vasutak érdekeit tartva szem előtt, szövegezték meg az egyes rendelkezéseket, ebből kifolyólag az egyezményekbe sok olyan rendelkezés került bele, amely a fuvaroztató közönségre nézve túlságosan terhes és sokszor indokolatlanul méltánytalan is. Az azóta eltelt idő és a tapasztalatok beigazolták, hogy az érdekelt vasúttársaságoknak saját érdekükben is arra kell törekedniök, hogy a fuvaroztató közönséget lehetőleg jól és előzékenyen szolgálják ki. Ilyen szellemben ült össze a múlt évben a római konferencia, amely már a fuvaroztató közönség érdekeit is igyekezett összhangba hozni a vasút érdekeivel, szem előtt tartva, hogy a vasutaknak az a kizárólagos monopolisztikus helyzete, amely a múlt század második felében fennállott,, azóta már megszűnt két igen veszedelmes konkurrens — az autó és a repülőgép — jelentkezése folytán. A vasutak ma már nem élvezhetik azt a kizárólagossági jogot és helyzetet, amelyet a múlt században élveztek, nekik tehát ezzel az új versennyel szemben védekezniök kell, s ennek természetesen elsősorban a fuvaroztató közönség kell, hogy hasznát lássa. Ebből a szempontból az új egyezmény igen sok örvendetes módosítást tartalmaz. T. Ház! Mielőtt rátérnék nagyjában a római egyezmények ismertetésére, legyen szabad rámutatnom arra a három nagy előnyre,, amelyek a régi egyezménnyel szemben az új egyezményt jellemzik. Elsősorban úgy az árufuvarozás tárgyában, mint a személy- és poggyászfuvarozás tárgyában megkötött egyezmény elvként kimondja, hogy a vasúttársaságok más közlekedési társaságokkal — autó, hajó, repülőgép — közvetlen kombinált fuvarozásokra az egyezményben lefektetett elvektől eltérő megállapodásokat létesíthetnek és külön jogi szabályozást állapíthatnak meg. Itt jelentkezik elsősorban — mint méltóztatnak látni — a másféle közlekedési vállalatok versenyétől való félelem következtében a vasutaknak az az. előzékenysége, amely a fuvaroztatók érdekeit is szolgálni kívánja. Kétségtelenül csakis a fuvaroztatóknak lesz hasznuk abból, ha ilyen kombinált fuvarozási szerződéseket fognak egymással kötni ezek a vállalatok. Igen nagy eredménye az új egyezménynek a forgatható fuvarlevelek bevezetése tárgyában létesített külön egyezmény, amelyet külön is leszek bátor részleteiben ismertetni. Ez nagy vívmány, mert ezzel sikerült egy évtizedig ése 193A. december 11-én, kedden. 363 tartó ellenállást megtörni és az átruházható fuvarlevelek bevezetésével — ami a hajóokmányoknál már régebben megtörtént — sikerült egy átruházható és forgatható okmányt, értékpapírt megteremteni. Ennek részletei, amint azt a külön egyezmény részletes ismertetésénél bátor leszek ismertetni, külön megállapodásra vannak fenntartva. Végül igen nagy és nézetem szerint talán egyik legfontosabb eredménye a római konferenciának az a negatívum» amely kimaradt az egyezményből, amely nincs benne az egyezményben. Nevezetesen a konferencián több állam delegátusai részéről az a javaslat tétetett, hogy egyes vasúttársaságok indokolt esetekben titkos refakciákat is nyújthatnak egyeseknek vagy egyes árucikkekre nézve, vagy egyes vonalakra vonatkozólag. Ez azt jelenti, hogy a vasút nem az egyenlő elbánás elvének szem előtt tartásával szolgálja a fuvaroztató közönséget, hanem külön-külön kedvezményeket, prémiumokat adhat. Azt hiszem, nem szükséges nekem itt hoszszasabban indokolnom, mit jelentene a mai gazdasági harc közepette, amikor tudvalevőleg nemcsak Európában, hanem az egész világon éles gazdasági konkurrenciális harcot vívunk, ha a jelenleg rendelkezésre álló különböző eszközökön kívül még a vasúti tarifáknál is lehetne titkos prémiumokkal, tarifakedvezményekkel kiélezni a versenyt mások hátrányára. Igen fontos tehát az egyezménynek az a rendelkezése, amely apodiktikusan kimondja, hogy ha valamely vasút bizonyos árura, vagy bizonyos vonalra, bizonyos mennyiség szállítása esetében díjkedvezményeket engedélyez, akkor ezeket az engedélyezett díjkedvezményeket köteles nyilvánosan meghirdetni és ezeket a kedvezményeket mindenki igény be veheti, aki a meghirdetett előfeltételeknek eleget tesz. Mind a három fontos elvi kérdésben, amelyeket itt röviden ismertetni bátor voltam, Magyarország római delegátusai igen elismerésre méltó szerepet és munkásságot töltöttek be. De nemcsak ezeknél az elvi jelentőségű fontos megállapításoknál, hanem — miként azt a törvényjavaslat indokolásából is méltóztatnak látni — a részleteknél és főleg a szakkérdések tárgyalásánál is a magyar kiküldöttek olyan tudásról, felkészültségről, — sőt mondhatnám — sokszor olyan fölényről tettek tanúságot, amelyért csak a legteljesebb elismerés illeti meg őket. Meg kell állapítanom erről a helyről is, hogy a mi kis nemzetünk büszke lehet arra, hogy ha a magyar állam, a magyar kormány delegátusai egy nemzetközi tárgyaláson külföldön megjelennek, mindenkor igen szép szerepet töltenek be és nemcsak elismerést, hanem főleg barátokat is szereznek ennek az országnak, amelyet, sajnos, igen sokan félreismernek és igen sokan szeretnének indokolatlanul megrágalmazni. Ezen általános bevezetés után legyen szabad rátérnem magának a szerződésnek ismertetésére. Tekintettel annak rendkívül nagy, kiterjedt voltára, csak egészen röviden, vázlatosan bátorkodom közölni, hogy az egyezményt 25 áUam képviselői írták alá s maga az egyezmény 5 címből és 65 cikkből áll. Ezekben a címekben és cikkekben részletesen vannak szabályozva a nemzetközi forgalomban szállításra kerülő különféle árucikkek szállítási feltételei. Szabályozva vannak a vasút kötelességei é&