Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-309

362 Az országgyűlés képviselőházának 309 daloimpolitikai bizottság jelentését a gyógvszerésizeti jóléti intézmény létesítéséről szóló törvényjavaslatra vonatkozólag ibátor vagyok beterjeszteni. Tisztelettel kérem, méltóztassék a jelentést kinyomatni, szétosztatni és napirendre tűzni. Egyúttal kérem, bogy a törvényjavaslat tárgyalására nézve a sürgősséget kimondani méltóztassék. Elnök: A benyújtott jelentést a Ház kinyo matja és szétosztatja. Annak napirendre tűzése iránt később fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Minthogy az előadó úr a töxvényjavaslai tárgyalására a sürgősség kimondását is kérte, kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a sürgősség kimondásához hozzájárulni, igen vagy nemi (Igen!) A Ház a sürgősség kimondásához hozzájárul. Napirend szerint következik a vasúti árufuvarozás tárgyában Rómában 1933. évi november hó 23. napján kelt nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről és az azzal kapcsolatom intézkedésekről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Görgey István előadó: T. Ház! A gőzmozdony feltalálása s ezzel kapcsolatosan a fix pályán mozgó eszköznek, a vasútnak megjelenése óta a nemzetközi áruszállításnak és a nagyobb távolságokra irányuló személyforgalomnak egyre jelentősebb tényezőjévé vált a vasút. Már fejlődésének legelső idejében megszűnt a vasút kizárólag belföldi közlekedési eszköz lenni, hanem már a múlt század első negyedében is, miként említettem, a nemzetközi kereskedelemnek a szárazföldön egyre fontosabb tényezőjévé vált. A vasútnak mint közlekedési eszköznek ez a nemzetközi jelentősége tette szükségessé azt, hogy mindazok a kérdések, amelyek a nemzetközi áru- és személyforgalom zavartalan lebonyolítása érdekében rendezést kívánnak, az érdekelt vasúttársaságok között valamiképpen rendeztessenek. Az első időben az érdekelt szomszédos vasúttársaságok köteléki díjszabásokkal és kölcsönös megállapodásokkal igyekeztek lebonyolítani a szomszédos forgalmat, ezek azonban a nemzetközi vonatkozású, főleg a jogi vonatkozású kérdéseket nem tudták kellőképpen rendezni, így például felmerültek azok a fontos kérdések» hogy az internacionális áruszállítások alkalmával a feladó vagy a leadó vasút jogszabályai legyenek-e az irányadók, s ha követelések támadnak az egész fuvarozási ügylet megbírálásánál, melyik államnak, a feladó vasúti állomás államának» vagy a rendeltetési állomás államának magánjogi szabályai, törvényei legyenek-e alkalmazandók. Éppen erre való tekintettel nemcsak az érdekelt, vasúttársaságok^ hanem az államok maguk is szükségét látták annak, hogy nemzetközi egyezményeket kössenek, amelyeket nemcsak az érdekelt vasúttársaságok fogadnak el, hanem törvénybe iktatva, az egyes államok részéről szankciót is kapnak és ezáltal az egyezményekben lefektetett elvek végre is hajthatók. Határozottan állíthatom, hogy az elmúlt század» a világháborút megelőző idők nagy gazdasági fellendülésében nagy része és szerepe volt a jó és tökéletes közlekedési eszközöknek, a vasutaknak, amelyek ilyen nemzetközi egyezmények alapján biztosították azt,, hogy az áruk ülése 193Jf. december 11-én, kedden. olcsón, jól és főképpen biztosan voltak szállíthatók a legtávolibb piacokra is. A nemzetközi vasúti árufuvarozás egységes szabályozása tárgyában elsőízben mintegy 44 évvel ezelőtt, 1890. évi október hó 14-én kötötték meg Bernben az első nemzetközi egyezményt, amelyet Magyarországon az 1892. évi XXV. t.-cikkel iktatták törvénybe. Mint a sorsnak különös véletlen játékát kell megemlítenem, hogy ennek az első nemzetközi egyezménynek parlamenti előadója boldogemlékezetű édesatyám volt ezen a helyen, és a kereskedelemügyi miniszteri székben abban az időben nem kisebb ember, mint Baross Gábor ült. Es ha átolvassuk az akkori naplókat, legyen szabad nekem Baross Gábornak a parlamenti vita során elmondott beszédéből, amelyben az első nemzetközi egyezményt elfogadásra ajánlotta az akkori törvényhozásnak, a következő három mondatot felolvasni. Azt mondta Baross Gábor többek között a javaslat tárgyalásánál (olvassa): »Mi a nemzetközi egyezményt nemcsak azért kötöttük meg, hogy a nemzetközi szállítások jogviszonyait szabályozzuk, hanem főként azért, hogy a vasutakkal szemben elsősorban a szállító félnek, a kereskedőnek érdekeit biztosítsuk kellőképpen. A belforgalom és a nemzetközi forgalom közötti összhang megteremtése ugyanis elsősorban a kereskedelem érdeke. A nemzetközi egyezmény fogja megadni a magyar közlekedési politikának azt a nagy előnyt, amelyet a szabad mozgás lehetősége jelent számára, és amelyre a magyar közgazdaságnak a jövő fejlődés szempontjából feltétlenül szüksége van.« Örök igazságok ezek, t. Ház, amelyek híven tükrözik vissza az akkori kormányok szellemét. Ezt a beszédet Baross Gábor rövid idővel azután mondta el a Házban, amikor a különböző kisebb-nagyobb magánkézben lévő vasutakat államosította és a belföldi vasútpolitikában egy egészen új irányt indított meg. Ugyanakkor látta, hogy amennyire szüksége volt a magyar közgazdaságnak a belföldi forgalom fejlesztése szempontjából arra, hogy a vasút egységes kézben, egységes elvek mellett, egységes irányítással szolgálja a gazdasági érdekeket, annyira szükséges az, hogy a belföldi és a nemzetközi forgalom egymással összhangba hozassék és megüebűő nemzetközi egyezménnyel a magyar kereskedelemnek a külföldi piacok felkeresését is lehetővé tegyük olcsó és jó szállítás megteremtése útján. Ezt az első egyezményt kétízben, még pedig az 1900. évben — törvénybe iktatva az 1901 :XXV. törvénycikkel — és az 1908. évben — törvénybe iktatva az 1908:XLIV. törvénycikkel — egészítették ki pótegyezményekkel. 1913-han kellett volna a nemzetközi berni egyezményt újból revízió alá venni, közben azonban kitört a háború és az egyezménynek ötévenként preliminált revíziója elmaradt. Csak 1923-ban történt újból javaslat a felülvizsgálati értekezlet összehívására az arra illetékes svájci szövetségi kormány részéről, amelynek folyómiányaképpen 1923. évi május hó 1-én Bernben ült össze 24 állam képviselője és megkötötték azt az egyezményt, amely ma is érvényben van s amely 1924. október 23-án lett aláírva és nálunk az 1928:111. t.-cikkel iktattatott be. Ez a berni konferencia, tekintettel egyrészt arra, hogy időközben a világháború egészen megváltoztatta Európa struktúráját — új államok keletkeztek, régi államok szét darab oltattak —