Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-309

Az országgyűlés képviselőházának 309. dőinknek külföldiek által való látogatottságát és fokozni fogjuk idegenforgalmunkat is. Méltóztassék megengedni, hogy röviden rámutassak még arra, hogy az idegenforgalom fejlesztése szempontjából szükségesnek tartanám művészeti jellegű háziiparunk kifejlesztését, mert a külföldet azokon a kincseken és látnivalókon kívül, amelyeket Budapest és az ország egy és más vidéke nyújt, kétségtelenül rendkívül érdekli a mi házi iparunk népművészeti jellegű része is. Nem kell utalnom azokra a községekre és helyekre, ahol a magyar népművészetnek megvannak az eredeti értékei, mint a Sárközben, Kiskunhalason és Borsodban, amelyek iránt a külföld rendkívüli érdeklődést mutat, de szükségesnek tartom, hogy felhívjam a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét arra a körülményre, hogy ennek a népművészetnek továbbfejlesztése nemcsak munkaalkalmakat teremt, hanem egyúttal alkalmas arra is, hogy a külföldiek érdeklődését fokozottabb mértékben felkeltsük. Miután ez a javaslat azon a réven, hogy az idegenforgalom emelését szolgálja, nemzeti, gazdasági, társadalmi, sőt pénzügyi érdekeket is szolgál, mély tisztelettel ajánlom a t. Háznak elfogadásra. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólani. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Van szerencsém az egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink rendezéséről szóló törvényjavaslatot beterjeszteni. Kérem a t. Háza^, méltóztassék a törvényjavaslatot és indokolását kinyomatni, szétosztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából a külügyi bizottsághoz utasítani. Egyben kérem a javaslat bizottsági tárgyalására a sürgősséget kimondani. Elnök: A benyújtott javaslatot a Ház kinyomatja, tagjai között szétosztatja és azt előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából a miniszterelnök úr által javasolt bizottságnak kiadja. Miután a miniszterelnök úr a javaslat bizottsági tárgyalására nézve a sürgősség kimondását is kérte, kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e ahhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Magyar Pál! Magyar Pál: T. Képviselőház! Amikor az előttünk fekvő törvényjavaslathoz hozzászólni készülteim, őszintén szólva töprengtem önmagamban, hogyan tudom összegyeztetni azt, hogy a javaslat ellenzőjeként szólalok fel, amikor — ennek ismételten tanújelét adtam — kevesen vannak ebben a Házban, akik annyira átérzik, mint én, milyen nagy jelentősége van annak, hogy a mai viszonyok között minden lehetőt el kell követnünk annaik a gazdasági erőforrásnak minél nagyobbá és minél erősebbé kifejlesztésére, amelyet az idegenforgalom jelent számunkra, őszintén bevallom, én a belügyminiszter úrnak ez irányú tevékenységéből inkább bizakodást merítek, mert amikor a belügyminiszter úr egy hasonló javaslattal jött a Ház elé, amely azt célozta, hogy a fürdőtörvény keretében a Budapesten szedendő vízdíjak és fürdődíjak nyomán erőteljesebb propaganda indulhasson meg Budapestnek, mint fürdővárosnak érdekében, akkor láttam azt, hogy a belügyminiszter úr felfogja ennek a kérdésnek gazdasági jelentőségét és ha nem is mondotta ki — amit meg tudok érteni —, de látja azt is, hogy bármennyire eliismerésreülése 193U. december 11 «én, kedden. 351 méltóak a jelenlegi állapotban kifejezésre jutó eredmények, amelyekről az előadó úr megemlékezett, ma nagyrészt nem a megtett intézkedéseik nyomán, hanem egy kényszerű konjunktúra folyományaként jelentkeznek ezek az eredmények. Nekünk tehát ebben az időszakban münden lehetőt el kell követnünk, hogy a jövőben a normális körülmények bekövetkeztével az idegenforgalmi fejlődés meg ne akadjon és az eddig elért eredményeket meg tudjuk tartani. Ha tehát a belügyminiszter úr mostani javaslatával szemben az elutasítás álláspontjára kell helyezkednem, ennek valójában megvan a maga mélyebb oka. Mindenekelőtt az, hogy a javaslat indokolása szerint erre a célra a kivándorlási alapba befolyt jövedelmek egy részét fogják felhasználni. Jóllehet, maga az indokolás ezt nem fejezi ki, de értesülésem szerint az idegenforgalmi alapba befolyó jövedelmeket ezzel kapcsolatban olyikép akarják emelni, hogy a kiállításra kerülő útlevelek díját felemelik, már pedig elvi álláspontomnál fogva én a mai körülmények között a városi polgárság vállára újabb adóterhet még ilyen közvetett formában sem tartok rárakhatónak, még abban az esetben sem, ha egyébként egy olyan abszolút elismerendő célra történik ez, mint az adott esetben. Bármennyire lekicsinyeljük annak jelentőségét, hogy az egyének részéről váltott útlevelek díját ismét felemeljük, ez azon az elvi állásfoglaláson túlmenően, hogy nem szabad a városi polgárság terhét ma ilyen címen, holnap a mezőgazdasági cikkek áremelésének akciójával kapcsolatban, holnapután egy más rendkívüli adóval kapcsolatban felemelni, én az útlevelek árának felemelését egy helyes idegenforgalmi politika alapelveivel sem tartom összegyeztethetőnek. Amiként az áruforgalomban szerencsétlen az az irányzat, amely a nemzetek között lebonyolódó forgalmat folytonos vámemeléssel és az elzárkózások különféle formáival akarja megakasztani, azonképpen egy igazi idegenforgalmi politikát követni akaró országban nem szabad arra az álláspontra helyezkedni, hogy a magunk részéről minden lehetőt elkövetünk, hogy a mi polgáraink ne utazhassanak külföldre. Abban a pillanatban, amint a meglévő materiális nehézségeken, a meglévő devizanehézségeken túl most még az útlevelek magas árával is ezt az irányzatot követjük, kitesszük magunkat annak a lehetőségnek, hogy velünk szemben hasonló eljárást fognak követni. Már pedig ennek helytelensége nem szorul bővebb magyarázatra, hiszen látjuk ezt Ausztriának Németországgal szemben való viszonylatában, ahol az útlevelek árának felemelése, az útlevelekkel kapcsolatban letétbe helyezendő magas összeg abszolút izoláltságot idéz elő, ami azután nemcsak gazdasági téren, hanem politikai téren is érvényesíti hatását. De nem helyeselhetem az idegenforgalmi irányzatnak ezt a fordulatát nemcsak passzív idegenforgalmunk, hanem aktív idegenforgalmunk szempontjából sem, mert a jó idegenforgalmi politika megkívánná azt, hogy mindig kapcsolat legyen a megtett propaganda és ama könnyítések között, amelyek az utasforgalom lebonyolításának céljait szolgálják. Talán kissé unalmas, de azt hiszem, nem lehet elég gyakran hangoztatni, hogy a legnagyobb ellentmondás van a kormány idegenforgalmi célkitűzései és vízumpolitikája között. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon!) Nem lehet az egyik oldalon meszszemenő áldozatokat hozni az idegéneknek ide 51*