Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-309

Az országgyűlés képviselőházának 309. dőinknek külföldiek által való látogatottságát és fokozni fogjuk idegenforgalmunkat is. Méltóztassék megengedni, hogy röviden rámutassak még arra, hogy az idegenfor­galom fejlesztése szempontjából szükségesnek tartanám művészeti jellegű háziiparunk kifej­lesztését, mert a külföldet azokon a kincseken és látnivalókon kívül, amelyeket Budapest és az ország egy és más vidéke nyújt, kétségtele­nül rendkívül érdekli a mi házi iparunk nép­művészeti jellegű része is. Nem kell utalnom azokra a községekre és helyekre, ahol a ma­gyar népművészetnek megvannak az eredeti értékei, mint a Sárközben, Kiskunhalason és Borsodban, amelyek iránt a külföld rendkívüli érdeklődést mutat, de szükségesnek tartom, hogy felhívjam a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét arra a körülményre, hogy ennek a népművészetnek továbbfejlesztése nemcsak munkaalkalmakat teremt, hanem egyúttal al­kalmas arra is, hogy a külföldiek érdeklődését fokozottabb mértékben felkeltsük. Miután ez a javaslat azon a réven, hogy az idegenforgalom emelését szolgálja, nemzeti, gazdasági, társadalmi, sőt pénzügyi érdekeket is szolgál, mély tisztelettel ajánlom a t. Ház­nak elfogadásra. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólani. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Van szerencsém az egyes külállamokkal való kereskedelmi és for­galmi viszonyaink rendezéséről szóló törvény­javaslatot beterjeszteni. Kérem a t. Háza^, méltóztassék a törvény­javaslatot és indokolását kinyomatni, szétosz­tatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel cél­jából a külügyi bizottsághoz utasítani. Egyben kérem a javaslat bizottsági tárgyalására a sürgősséget kimondani. Elnök: A benyújtott javaslatot a Ház ki­nyomatja, tagjai között szétosztatja és azt elő­zetes tárgyalás és jelentéstétel céljából a mi­niszterelnök úr által javasolt bizottságnak ki­adja. Miután a miniszterelnök úr a javaslat bizottsági tárgyalására nézve a sürgősség ki­mondását is kérte, kérdem a t. Házat, méltóz­tatnak-e ahhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Magyar Pál! Magyar Pál: T. Képviselőház! Amikor az előttünk fekvő törvényjavaslathoz hozzászólni készülteim, őszintén szólva töprengtem önma­gamban, hogyan tudom összegyeztetni azt, hogy a javaslat ellenzőjeként szólalok fel, ami­kor — ennek ismételten tanújelét adtam — kevesen vannak ebben a Házban, akik annyira átérzik, mint én, milyen nagy jelentősége van annak, hogy a mai viszonyok között minden lehetőt el kell követnünk annaik a gazdasági erőforrásnak minél nagyobbá és minél erő­sebbé kifejlesztésére, amelyet az idegenforga­lom jelent számunkra, őszintén bevallom, én a belügyminiszter úrnak ez irányú tevékenysé­géből inkább bizakodást merítek, mert amikor a belügyminiszter úr egy hasonló javaslattal jött a Ház elé, amely azt célozta, hogy a fürdőtörvény keretében a Budapesten szedendő vízdíjak és fürdődíjak nyomán erőteljesebb propaganda indulhasson meg Budapestnek, mint fürdővárosnak érdekében, akkor láttam azt, hogy a belügyminiszter úr felfogja ennek a kérdésnek gazdasági jelentőségét és ha nem is mondotta ki — amit meg tudok érteni —, de látja azt is, hogy bármennyire eliismerésre­ülése 193U. december 11 «én, kedden. 351 méltóak a jelenlegi állapotban kifejezésre jutó eredmények, amelyekről az előadó úr megem­lékezett, ma nagyrészt nem a megtett intézke­déseik nyomán, hanem egy kényszerű konjunk­túra folyományaként jelentkeznek ezek az eredmények. Nekünk tehát ebben az időszakban münden lehetőt el kell követnünk, hogy a jö­vőben a normális körülmények bekövetkeztével az idegenforgalmi fejlődés meg ne akadjon és az eddig elért eredményeket meg tudjuk tar­tani. Ha tehát a belügyminiszter úr mostani javaslatával szemben az elutasítás álláspont­jára kell helyezkednem, ennek valójában meg­van a maga mélyebb oka. Mindenekelőtt az, hogy a javaslat indokolása szerint erre a célra a kivándorlási alapba befolyt jövedelmek egy részét fogják felhasználni. Jóllehet, maga az indokolás ezt nem fejezi ki, de értesülésem szerint az idegenforgalmi alapba befolyó jö­vedelmeket ezzel kapcsolatban olyikép akarják emelni, hogy a kiállításra kerülő útlevelek díját felemelik, már pedig elvi álláspontomnál fogva én a mai körülmények között a városi polgárság vállára újabb adóterhet még ilyen közvetett formában sem tartok rárakhatónak, még abban az esetben sem, ha egyébként egy olyan abszolút elismerendő célra történik ez, mint az adott esetben. Bármennyire lekicsi­nyeljük annak jelentőségét, hogy az egyének részéről váltott útlevelek díját ismét felemel­jük, ez azon az elvi állásfoglaláson túlmenően, hogy nem szabad a városi polgárság terhét ma ilyen címen, holnap a mezőgazdasági cik­kek áremelésének akciójával kapcsolatban, hol­napután egy más rendkívüli adóval kapcsolat­ban felemelni, én az útlevelek árának feleme­lését egy helyes idegenforgalmi politika alap­elveivel sem tartom összegyeztethetőnek. Amiként az áruforgalomban szerencsétlen az az irányzat, amely a nemzetek között lebo­nyolódó forgalmat folytonos vámemeléssel és az elzárkózások különféle formáival akarja megakasztani, azonképpen egy igazi idegenfor­galmi politikát követni akaró országban nem szabad arra az álláspontra helyezkedni, hogy a magunk részéről minden lehetőt elkövetünk, hogy a mi polgáraink ne utazhassanak kül­földre. Abban a pillanatban, amint a meglévő materiális nehézségeken, a meglévő devizane­hézségeken túl most még az útlevelek magas árával is ezt az irányzatot követjük, kitesszük magunkat annak a lehetőségnek, hogy velünk szemben hasonló eljárást fognak követni. Már pedig ennek helytelensége nem szorul bővebb magyarázatra, hiszen látjuk ezt Ausztriának Németországgal szemben való viszonylatában, ahol az útlevelek árának felemelése, az útleve­lekkel kapcsolatban letétbe helyezendő magas összeg abszolút izoláltságot idéz elő, ami azután nemcsak gazdasági téren, hanem politikai téren is érvényesíti hatását. De nem helyeselhetem az idegenforgalmi irányzatnak ezt a fordulatát nemcsak passzív idegenforgalmunk, hanem aktív idegenforgal­munk szempontjából sem, mert a jó idegenfor­galmi politika megkívánná azt, hogy mindig kapcsolat legyen a megtett propaganda és ama könnyítések között, amelyek az utasforgalom lebonyolításának céljait szolgálják. Talán kissé unalmas, de azt hiszem, nem lehet elég gyakran hangoztatni, hogy a legnagyobb ellentmondás van a kormány idegenforgalmi célkitűzései és vízumpolitikája között. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon!) Nem lehet az egyik oldalon mesz­szemenő áldozatokat hozni az idegéneknek ide 51*

Next

/
Thumbnails
Contents