Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-297

Az országgyűlés képviselőházának 297. ülése 1934 november 12-én, hétfőn. 25 járás r alakulása szerint lökésszerűen előálló szükséglet mellett a készletek a gyárakban tartatnának, ahelyett, hogy a fogyasztás helyén szétosztva állnának rendelkezésre., Mindazonáltal a kisfogyasztók érdekeinek szem előtt tartásával gondoskodás történt az iránt, hogy ezek a fogyaszók az eddiginél olcsóbb áron juthassanak rézgálichoz s a bizományosi árlépcső megszüntetése mellett folyó évi május hó 1-től a bizományosoknál és kereskedőknél már 100 kg. vételnél is budapesti paritáson 49 P áron vásárolható a rézgálic az eddigi 52 P helyett, 100 kg-nál kisebb mennyiiség vételénél elporlás, csomagolás, stb. címén további 1 fillért számíthat fel az eladó,, s így egészen kis mennyiségben, kg-ként való vételénél — ugyancsak budapesti paritásban, — 50 fillérbe kerül a rézgálic kilogrammj eddigi 53.5 fillérrel szemben. Kérem a. t. Képviselőházat, hogy válaszomat tudomásul venni szíveskedjék. Budapest, 1934. évi augusztus hó 29-én. Dr. Fabinyi Tihamér s. k. m. Mr. kereskedelemügyi miniszter.« Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincs jelen. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a kereskedelemügyi miniszter úr válasza Vázsonyi János képviselő úrnak a távbeszélő drágasága miatt folyó évi január hó 17-én előterjesztett interpellációjára. Kérem annak felolvasását. Héjj Imre jegyző (olvassa): »Tiszteli Képviselőház! Vázsonyi János országgyűlési képviselő a Képviselőház; folyó évi január ihó 17-én tartott ülésében a távibeszélő drágasága ügyéiben terjesztett elő interpellációt. A képviselő úr at. Ház folyó évi április hó 11-én tartott ülésén ugyancsak a távbeszélő _ előfizetők terheinek könnyítése tárgyában terjesztett elő interpellációt, melyre írásbeli válaszomat iá folyó évi niájius hó 23-án tartott ülésben adtam elő s ezt a választ a t. Ház tudomásul vette. Minthogy a képviselő úr elöljáróban említett interpellációjában ugyanazokat a panaszokaat adta elő és ezekre a májushó 23-án tartott ülésben felolvasott írásbeli válaszomlban umar megfeleltein, tisztelettel utalok az ott elmondottakra és ^kérem, hogy ezt a válaszomat* a t. Ház tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1934. évi augusztus hó 30-án. Dr. Fabinyi Tihamér s. k. m. kir. kereskedelemügyi miniszter.« Elnök: Az interpelláló képviselő úr élni kíván a viszonválasz jogával. Vázsonyi János: T. Képviselőház! A kereskedelieimügyi (miniszter úrnak a távbeszélő drágasága ügyében elmondott interpellációmra adott? válaszát nem veszem tudomásiul. Nem először történik ez a párbeszéd közöttünk, sőt ez rendszerint úgy történik, hogy a párbeszéd monológgá alakul át, mert a kereskedelemügyi miniszter úr írásban válaszol, egyszer-kétszer szóbeli válasszal is megtisztel, én pedig már •körülbelüli az ezüstlakodalimiaimiat ülöui ezzel a témával, mert talán már 25-ödször hoztam a Képviselőház elé, de mindeddig még állandóan olyan eredménnyel, hogy nem tudok a megelégedésemnek kifejezést adni a felszólalásaim nyomán elért intézkedések miatt. Kétségtelen, hogy az első interpellációim óta történtek bizonyos könnyítésiek a távbeszélő terén. (Fábián Béla: Angliában.) Magyarországon is az áthelyezési díjak és a mellékállomásoík díjai tekintetében és az újonnan belépett előfizetők érdekében történtek könnyítések, de még mindezideig az alapdíjak és a beszélgetési díjak területén semilyen intézkedés nem történt. {Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Elnézést kérek a Háztól, hogy nem világrengető nagy problémákkal foglalkozom itt, nem nagy kérdéseket hozok ide, de úgy érzem, hogy a mai viszonyok között a magyar közönséget sem elsősorban a világrengető nagy kérdések érdeklik, hanem elvárná a magyar közönség attól a parlamenttől, amely hónapok óta szabadságon volt, hogy elsősorban azokkal a kérdésekkel foglalkozzék, amelyek a közönséget is érdeklik: a fogyasztási cikkek drágaságának kérdésével s általában a magyar polgárság nyomorúságának kérdésével. Ezek közé tartozik elsősorban a közszükségleti cikkek drágasága mellett a tej, a kenyér^ a szén kérdése, de ugyanígy a távbeszélő kérdése is. En nem a m. kir. Postát támadom felszólalásaimban, mert elismerem, hogy a posta kitűnő vezetés alatt áll. Ez azonban egészen niás^ kérdés. Egészen más kérdés az, hogy a távbeszélő olyan mérhetetlenül drága, hogy még mindig luxusintézmény számba megy. À f számlálógépek állandóan tévednek, — ezt már számtalanszor adtam elő — de mindig az előfizető terhére tévednek és méltóztassék elhinni, hogy amíg a távbeszélőt nem közsükségleti cikként, hanem luxusintézményként fogják kezelni, mindaddig nem fogjuk elérni azt a lehetőséget, amely Angliában és a közeli Ausztriában is bekövetkezett már. Gondolok arra, hogy ezrekkel és ezrekkel emelkedett ott a távbeszélő előfizetők száma annak nyomán, hogy a távbeszélő árát leszállították. Kapitalista szempontból sem okos politika ez, amelyet a kormánypénzen a területen folytat, mert az árak leszállítása a nagyobb forgalom és ezáltal a kisebb haszon, de mégis nagyobb bevétel eredményét jelentené. Miután a kormány politikája ezen a területen még mindig nem mutat fel eredményeket, én megköszönöm a kereskedelemügyi miniszter úrnak, hogy áprilisban elmondott interpellációmra novemberben kegyeskedett írásbelileg^ válaszolni, (Kabók Lajos: Gyorsvonati sebesség!) mert ez nagyon gyors cselekedet és megfelel a magyar bürokrácia tökéletességének, de annak tartalmát elfogadni semmi körülmények között nem tudom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? {Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik a pénzügyminiszter úr írásbeli válasza Andaházi-Kasnya Béla országgyűlési képviselő úrnak a bolettaalap javára és a gyáripar terhére kivetett adók áthárítása tárgyában múlt év június hó 28-án előterjesztett interpellációjára. Kérem annak felolvasását. Héjj Imre jegyző (olvassa): Válasz Andaházi-Kasnya .Béla országgyűlési képviselő úrnak a bolettaalap javára és a gyáripr terhére kivetett adók áthárítása tárgyában. A t. képviselő úr az interpellációja kapcsán 1933. évi június hó 28-án a Képviselőházban elmondott beszédében főleg két dolgot kifogásolt. Az egyik, hogy az élesztőgyárak az élesztőre a boletta-alap javára kivetett, kilogrammonként 40 f-t kitevő élesztő fogyasztási adót a fogyasztókra áthárították, sőt ezen áthárítás