Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-308

Az országgyűlés képviselőházának 308. helyett egynapi közmunka teljesítendő«. Azt hiszem, ezt a szakaszt egész bátran lehet dei kihágásoknál is alkalmazni és a kihágókat pénzbüntetés helyett közmunkateljesíté&re [kötelezni, amelynek megtagadása esetén léphetne csak érvénybe az elzárásra vonatkozó szakasz. Módosításomat abban a gondolatban tettem meg, hogy a miniszter úrnak is az az intenciója, hogy az erdőtulajdonosokat a haszontalan pereskedéstől, a bíróságokat a haszontalan munkától és az összes feleket a haszontalan járkálásoktól és költségektől megkímélje, mert nyilvánvaló, hogy az erdészeti kihágásokra kiszabott pénzbírságok önmagukban nem büntetések, mert nem hajthatók be. Kérem az igen t. miniszter urat és az igen t. Házat, méltóztassék módosításomat elfogadni. Elnök: Szólásra következik 1 Pataesi Dénes jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! A most tárgyalt rendelkezések drákói szigorúsággal határolják körül a kihágásokat, úgyhogy például az erdőben egy hangyabolynak a felrúgása, vagy egy levélnek a leszakítása kihágást képezhet. Éppen ezért nagyon csodálkozom Petrovácz képviselőtársamon, aki egészen helyes szempontból indult ki és mégis éppen az ellenkező következtetést vonta le, mint amelyet ebből a kiindulásból én levonok. Abból indult ki ugyanis, hogy rendszerint szegény emberek követnek el erdei kihágást, hiszen természetes, hogy a földbirtokosok vagy a bankárok nem mennek egy kis rőzsét szedni az erdőbe, mert nincsenek rászorulva. Csak a szegény nincstelen ember megy be az erdőbe és szed ott egy kis gallyat, hogy nyomorúságos levesét megfőzhesse. Helytelennek tartom tehát azt a szigorítást, hogy az ilyen szegény embernek a kihágásért kiszabott pénzbüntetést közmunkával kell megváltania, vagy helyette szabadságvesztésbüntetést kell leülnie. En, aki a bizottsági tárgyalás előtt ezt a javaslatot alaposan elolvastam, megállapíthatom, hogy ez annyi kihágást statuál, hogy alig fordulhat elő az erdőben valami olyan csekélység, amelyre ne volna büntető paragrafus, kivéve egyedül a végszükségből eredő esetet, amelyet a miniszter úr magyarázott,, de amelyet mi is és mások is máskép is magyarázunk, mint a miniszter úr. Kérem a, t. Házat, hogy ne méltóztassék elfogadni Petrovácz képviselőtársam indítványát, mert igazán nem lehet ezeknek a kihágás statuálásoknak egyedüli célja, hogy azt a szegény embert sújtsa, akit kétségbeesett helyzete visz némelykor erdei kihágásba, mert fejszét vagy fűrészt úgy sem visz oda, hogy fát vagy gallyat fűrészeljen, tehát csak apró kihágásokat követhet el. Különösen olyan oldalról nem lehet ilyen indítványt tenni, ahol mindig azt hangoztatják, hogy a szegény emberek érdekeit akarják védeni. Kérem, hogy Petrovácz képviselőtársam indítványát a Ház vesse el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván szólani. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: T. Ház! Kérem a szövegnek eredetiben való elfogadását. A pénzbüntetések átváltoztatásáról a 1928:X. te. rendelkezik általánosan. Közmunkára való átváltoztatást az idézett törvény nem állapít meg. Ilyen irányú rendelkezést ebbe a törvényjavaslatba sem lenne célszerű felvenni, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXIV. ülése 1934 november 30-án, pénteken. 339 mert ez a kihágásokra vonatkozó egységes szabályozást megbontaná. Csak a kibágási büntetőtörvénykönyvnek általános revíziójánál lehat ilyen irányú szabályozásról szó. Ez az álláspont alakult ki már a bizottságban is, amikor erről a dologról beszéltünk és ennek az álláspontnak a helyességét vitatja az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő és különösen kihágási ügyekkel foglalkozó osztálya is.. Ezért kérem a, szöveget eredetiben elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az eredeti szakaszt, szemben Petrovácz Gyula képviselő úr indítványával elfogadni, igen vagy nem? (igen!) A Ház a szakaszt eredeti szövegezésében fogadja el. Következik a 268. §. Patacsi Dénes jegyző (olvassa a törvényjavaslat 268—280. §-ait, melyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Olvassa a 281. §-t): Betírovácz Gyula! Petrovácz Gyula: Mélyen t. Képviselőház! Mielőtt ehhez a szakaszhoz beadott módosításomat megindokolnám, engedje meg a mélyen t. Képviselőház, hogy Farkas István igen t. képviselőtársamnak néhány felvilágosító megjegyzést tegyek. Távol áll természetesen úgy a székesfővárostól, mint erdőbirtokostól, mint pedig valamennyi erdőbirtokostól az a gondolat, hogy a szegény embereket, akiket a szegénység kerget az erdőbe és akik nem tudatosan, hanem a saját létük fenntartása céljából követnek el erdei kihágásokat, bármilyen formában, akár pénzbüntetés, akár más büntetés formájában büntettessék meg és a hatóságok elé cipeljék. Nem erről van itt szó. Itt a tudatos kártevőkről van szó, azokról, akik — hogy az én példám mellett maradjak — azt a munkát, amelyet a főváros erdészete és kertészete egyévtizedes fáradsággal létesített azért, hogy a nagyközönségnek és szegényeknek is üdülőhelyet létesítsen, egy pillanat alatt gonoszságból (Farkas István: Olyan kevés kihágás van a budapesti erdőkben!) vagy vásottságból tönkreteszik. (Egy hang jobbfelől: Főleg vásottságból!) E kettő között óriási különbség van,, mert azok, akiket az erdő igazgatóság, illetőleg a hatóságok feljelentenek, rendszerint ezekből a tudatos kártevőkből kerülnek ki, és ezek nem azok, akik védelmet igényelnek, még a, szociáldemokrata részről sem. (Farkas István: Nem is azokról van szó! A budapesti erdőkben olyan kevés kihágást követnek el-!) Méltóztassék érdeklődni az erdőigazgatóságnál, ott megmondják, hogy nyáron 40—50-et követnek el minden nap. (Farkas István: Dehogy van annyi!) Ne méltóztassék ezt alábecsülni! (Farkas István: Kint van 80.000 ember a budai hegyekben! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Petrovácz Gyula: Azt hiszem, tisztáztam azt, hogy az én álláspontom indokolt. Ennél a szakasznál az én indítványom az, hogy az erdőbirtokos önmagától leszállíthassa a kárértéket, vagyis ne kelljen neki a kárértéket olyan magasan megállapítani, amint az az árszabályzat szerint elő van írva, hanem hogy önmaga kisebb, 40 pengőn aluli kárt jelenthessen be. Miért? Azért, hogy ne legyen kénytelen azokhoz a távolabbfekvő hatóságokI hoz elmenni, amelyeket a törvény előír, haI nem az ügyet — 40 pengőn aluli értékfői lé49