Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-297

24 Az országgyűlés képviselőházának 297. ülése 198A november 12-én, hétfőn. a gyárak, sem mások egyetlen métermázsa rézgálieot nem szállítottak ki az országból., A permetezési idény vége felé bekövetkezett áruhiányt nem a gyárak mesterkedése, hanem HZ M körülmény idézte elő, hogy a tavalyi erős nyár következményeként az utóbbi esztendőben normálisnak mutatkozó 6—800 vagónos réizgálicszükséglet váratlanul köizel 1000 vagonig felemelkedett. A gyárak változatlan árak mellett szállítottak és mindent elkövettek, hogy a váratlanul felemelkedett keresletet is kielégíthessék, sőt, amikor azt látták, hogy ia gyártás nem lehet olyan mértékű, mint az

^ a hirtelenül fellépő szükséglet kielégítése megkívánta volna, a kész rézgálieot maguk a gyárak hozták be a külföldről és bocsátották azt a fogyasztás rendelkezésére. Tehát nem az történt, hogy a gyárak export révén mesterséges hiányt idéztek elő, hanem ellenkezőleg az, hogy a hiány megszüntetése érdekében a gyárak kész rézgálieot behoztak a külföldről. A továbbiakban t. képviselőtársam aizt állítja, hogy az idei rézgálicellátás tárgyában múlt évi november hó folyamán a rézgálicgyárakkal kötött megállapodás szerint megállapított 42 P-s nagybani gyári árnak az idei évad elején bekövetkezett revideálásának nem volt jogosultsága, minthogy a gyárak rézszükségletüket már a megállapodás idejében, — az elmúlt év novemberében — nehogy a gyárakat valami meglepetés érje, — lefedezték. Bz az állítás tévedésen alapszik. Nem állapodhattam meg a múlt év novemberében fix árban a gyárakkal, mert ehhez az is szükséges lett volna,, hogy a Magyar Nemzeti Bank a külföldi réz beszerzéséhez szükséges 80—90.000 font sterlinget már abban az időben — hónapokkal a valódi szükséglet felmerülése előtt — az ipar rendelkezésére bocsássa. Ilyen fixáras megállapodás már csak azért sem jöhetett tekintetbe, mert a világpiaci, esetleges rézár csökkenése esetén itt álltunk volna a drágán beszerzett rézzel és a lecsökkent rézárhoz képest magas rézgálic árakkal. Erre való tekintettel a gyárakkal megkötött megállapodás fix tételben csak a gyártási és regieköltségeket rögzítette le, aaiíg a rézgálic árának mintegy felét kitevő rézártényezőt a megállapodás akiként szabályozta, hogy a gyártás céljaira beszerzendő réz pengőárának alakulásához képest emelkedik vagy csökken. A rézgálic gyártásához felhasználásra kerülő réznek az ára attól függ, hogy a Magyar Nemzeti Bank mikor s mennyi fizetési eszközt bocsát a »gyárak rendelkezésére, milyen a réznek a világpiaci ára «izekben az időpontokban, milyen a hivatalos devizaárf olyaan s ja hivatalos árfolyam felett (milyen deviza felárat, milyen ú. n. »kompenzációs költségmegtérítésí)« kell a gyáraknak a hivatalos árfolyamon; felül a kiutalt devizák ellenében fizetniök. Csak amikor ezek •a tényezők \ a rézszükségletnek r egy jelentékenyebb részére vonatkozóan már ismeretesek voltak: ez év februárjában kerülhetett a sor a rézgálic gyári árának lerögzítésére. Minthogy pedig a megállapodás idejében a gyárak — a tavalyi erős rézgálieidény után — rézíkészletek felett nem rendelkeztek, minthogy továbbá a megállapodás idejében a Magyar Nemzeti Bank még egyetlen centet seimc bocsátott rézbeszerzésre a gyárak rendelkezésére s minthogy végül a megállapodás értelmében a világpiaci rézárak csökkenése esetén a rézgálic ára az eredetileg kalkulációba vett 42 pengő alá is csökkent volna, nemi volt meg mégcsak a lehetősége seim annak, amit a t. képviselő úr állít, nevezetesen, hogy a gyárak rézíS'zükségletüfc tekintetében a megállapodás idejében magukat lefedezzék. A réz nyersanyag beszerzése, &.

r Magyar Nemzeti Bank devizakiutalásához képest, folyalmiatosan történd és történik s így nem volt jogosulatlan az annak idején a rézbeszerzés tárától függően megállapított 42 pengős nagybani gyári alapárnak revíziója és 44 pengőben történt megállapítása sem, hanem az a megállapodás egyenes folyománya volt. Szóvá kell tennem még azt is, hogy interpelláló t. képviselőtársam felszólalásában azt állapította meg, hogy a rézgálie-gyárak, a 44 pengős gyári árban már koncedált 20%-os haszonnal együtt, a bizományosi árlépcső érvényesítése révén igen, igen magas — s ha úgy volna — teljes joggal ostorozható 40% -os hasznot érnek el. Ám azok a számadatok, amelyeknek számításbavételével t. képviselőtársam ehhez az eredményhez jut, tévesek. Eltekintve ugyanis attól, hogy a megállapodás szerinti árban, éppen tekintettel az olcsó rézgáli cellátáshoz fűződő érdekekre, 20% -os vagy még ehhez közel álló haszonkulcsot sem konoedáltam, az interpelláló képviselő úr figyelmen kívül hagyta, hogy már abban az időben is, amikor interpellációját elmondotta, háromszor akkora mennyiségű rézgálic volt nagybani gyári áron a gazdáknak biztosítva, mint amennyit számításba vett. Továbbá a t. képviselő úr úgy veszi számításba, mintha a bizonyányosi fogyasztói ár teljes egészében a gyáraik javára esnék, már pedig köztudomású, hogy a bizományosok az áru raktározásával, biztosításával, kezelésével és kiszolgáltatásával járó tevékenységüket minden esetben bizományi jutalék ellenében szokták^ elvégezni. De figyelmen kívül hagyta a t. képviselőtársam azt is, hogy a gyárak a 'hitelüzlet megkönnyítése érdekében a nagyikereskedőket és azokon keresztül a kiskereskedőket is bevonták az ellátásba s a nagykereskedők a gyári^ nagybani árbázist alig meghaladó áron kapják a rézgálieot. A számításnál tekintetbe veendő, hogy a gyárakból május elejéig eldiszponált mintegy 600 vágón rézgálicnaik közel egyharmada nagybani gyári áron közvetlenül a fogyasztóknak adatott el, több mint egyharmada a gyáriparát alig meghaladó áron a nagykereskedők útján kerül forgalomba és csak a mennyiségnek egyharmada került a bizományosokhoz s azt is bizományosi, sőt a Hangya útján forgalomba kerülő részt — tekintve a Hangya-központ külön funkcióját is — magasabb bizományosi díj, továbbá a bizományosok útján a kiskereskedőknek eladott mennyiséget még ezen felül ez utóbbiaknak nyújtandó — és a kiskereskedő hasznát jelentő — árengedmény is terheli. Az interpellációban kifejezett kivánság jelentős részben kielégítést nyert azzal,, hogy az elmúlt évben a termelőknek gyári áron kiszolgáltatott 50 vagonnyi mennyiséggel szemben az idén közel 200 vagonnyi mennyiséget szolgáltattak ki a gyárak részben közvetlenül a termelőknek, részben pedig a gazdaköröknek. A további szükségletet a fogyasztók az áru szétosztására hivatott szervek — bizományosok, nagy- és kiskereskedők — útján szerezhetik be, minthogy — eltekintve attól, hogy ezeknek^ a tényezőknek jogos érdekeit sértené aiz ellátásból való nagyobb mértékű kikapcsolódásuk, az ellátást komolyan veszélyeztetné az, ha az idő-