Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-308

330 Az országgyűlés képviselőházának 30 előadó úr visszavonta, ezek szerint a 212. § 1. bekezdése a) pontjának eredeti szövege meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Hasonlóképpen elfogadottnak jelentem ki a b) pontot is, amely nem támadtatott meg. Most következik a 212. § első bekezdésének e) pontja. Az eredeti szöveggel szemben áll Zsitvay Tibor képviselő úr indítványa. Zsitvay Tibor: T. Ház! Hozzászólni kívánnék, mert még nem volt alkalmam előterjeszteni indítványomat. Azt hiszem, a tévedés onnan származik, hogy a 212. § címénél külön indítvány volt és külön indítvány a szakasznál is. Elnök: Kérem, a szakaszt együtt tárgyaljuk. A határozatot külön bekezdések szerint hozza meg a Képviselőház, így is bocsátom a, Ház határozata alá. Tulajdonképpen nehéz a képviselő úrnak az engedélyt megadnom a felszólalásra, de ha a Ház ebben az esetben ettől eltekint és ezt nem tekinti precedensnek, a, képviselő úrnak a szót megadom. (Helyeslés.) Zsitvay Tibor: T. Ház! Elnézést kérek az előbbiekért, de azt hiszem, a félreértés abból is származott, hogy az előadó úrra] éppen erre a módosításra nézve igyekeztünk egyetértésre jutni s eközben nem kísértük kellő figyelemmel az elnök úr feltett kérdését. Ha meg méltóztatnak engedni, a 212. § c) pontjához egy indítványt terjesztek elő, amely önként folyik abból, hogy méltóztattak általában tudomást yenni arról a felfogásról, hogy a »természetélvezet« szó alkalmazását nemcsak én, de azt hiszem, képviselőtársaim túlnyomó része is helyteleníti, szemben a »turistaság« közkeletű szavával, voltam bátor az általános vita során utalni arra is, hogy időközben a Tudományos^ Akadémia állást foglalt ebben a kérdésben és a maga részéről azt javasolta, hogy a turistaságnak a jövőben magyarosított szavaként próbáljuk alkalmazni a »természetjáró« és »természetjárás« szavakat, Az általános vita során 'bátor voltam kifejteni, 'hogy nem tartom kizártnak, hogy valamikor a társadalom átveszi ezeket a szavakat ha azokkal megbarátkozott, ezidőszerint azonban még nem fednek semmiféle fogalmat. Teljesen indokoltnak látszik tehát, hogy amikor egy rendelkezésiünkre álló határozott tartalommal biró és — mint voltam bátor az előbb kifejteni — különös megbecsülést is elért fogalommal állunk szemben, akkor egy még ki nem alakult, egy újonnan kitalált fogalmat iktassunk törvénybe. A földmívelésügyi miniszter úr is hozzájárult már ahhoz, hogy majd a 312. §-ban a fogalmat világosan »turistaság« szóval jelzik. En tehát helytelennek tartanám, ha a 212. § c) pontjában megmaradna az a szöveg, amely a következőképpen szól: a »természetélvezet (kilátás, tartózkodás), vagy testedzés szempontjából különösen becsesek.« Tudniillik a 212. '•§ azt mondja meg, mit lehet a természetvédelem tárgyává tenni. Többek között olyan területeket is, tájakat, vagy tájrészeket, amelyek a természetélvezet kilátás, vagy testedzés szempontjából különösen becsesek. E helyett tehát én a magam részéről egy indítványt terjesztettem elő, amely akként szólt volna, hogy »a természetélvezet« szótól kezdve annak az; imént felsorolt szövegnek befejező része elmaradt volna és helyette jött volna a következő szöveg: »a turistaság /természetjárás, kilátás, tartózkodás, sziklamászógyakorlat, stb.), vagy a testnevelés valamely . ülése 193U november 30-án, pénteken. ága (például cserkészet, síelés) szempontjából különösen becsesek.« En a magam részéről azt hiszem, hogy egyáltalában nem közömbös pl. a sziklamászó gyakorlatozó helyeknek védelem alá helyezése. Ebben a csonka országban alig 3 vagy 4 olyan hely van, ahol a magasabbrendű alpinizmust gyakorolni lehet, ahol éppen a turisták a maguk oktató személyzetével kikészítik és kiképezik azokat, akik alkalmasak természetüknél és hajlamaiknál fogva a felfelé haladást a legnehezebb terepeken, a sziklafalakon megtanulni, ami mindenesetre igen jelentékeny teljesítmény és ami nemcsak turista-szempontból, hanem más szempontból sem közömbös. Mint mondottam, ilyen terep Magyarországon 3 vagy 4 vau, és ezidőszerint semmi sem védi ezeket a terepeket attól, hogy bármilyen vállalkozás, bányanyitás vagy akármilyen kíméletlen gazdálkodás tönkre ne tegye. Ebben a szakaszban nem arról van szó, hogy most már ezeket a terepeket minden körülmények között ki kell vonni a magángazdálkodás köréből. Itt arról van szó, hogy ezeket védelem alá lehet helyezni, ha majd a természetvédelmi tanács ezt indokoltnak tartja és a földmívelésügyi miniszter úr az illetékes miniszter, gondolom, a kultuszminiszter úr meghallgatása, mellett ezt jónak látja. Azt hiszem,, hogy helyes az is, amikor én utalok a tesnevelés ágai sorában külön a síelésre és a cserkészetre. Egy olyan szakasz már van a törvényben, amelynél a cserkésztábor elhelyezése érdekében a mélyen t. Ház bizottsága javaslatomra felvett egy pontot; a cserkésztábor létesítése bizonyos kedvezményben részesül. Szerettem volna a síelés szempontjait is érvényesíteni és ezt, azt hiszem, egészen bátran megtehetjük, sőt kötelességet teljesítünk vele, mert a síelésnek ismét a turistaságot^ és a sportszempontokat meghaladó jelentősége vau és Magyarországon sítelepek, ahol a síelést gyakorolni lehet, ahol a tömegeket a síelésre nevelni lehet, igen csekély számmal vannak. De vannak ilyen területek és ha ezeket a terepeket a mostani üzemi gazdálkodás és az üzem megváltoztatásával alkalmatlanná teszi arra, hogy ott síelő-gyakorlatot lehessen folytatni, akkor kiüldözzük a síelni-akarókat a külföldi területekre, ismét gazdagítjuk azokat a területeket a mi nehezen szerzett, drága és kevés pénzünkkel. Az

1 is egészen bizonyos, hogy amikor a múltban, a monarchia idejében a magyar sí oktatók a legelső vonalban voltak, teljesen indokolatlan, hogy mi magunkat meg engedjük fosztani azoktól a síterepektől, ahol a síelést kiváló szakértőink a magyar ifjúsággal megkedveltethetik és azt alkalmazhatják. Azt hiszem tehát, hogy eredeti javaslatom mindenben megfelel annak a célnak, amelyet a törvényszerkesztő is akart, sőt ez körüllátóbb és szakszerűbb» mert egy-két részletre is kiterjeszkedik. Ennél a szövegnél legfeljebb egy kérdés merülhetne fel, amire nézve azonban nekem már nincs módom indítványt tenni. Talán az előadó úr volna hajlandó rá, hogy t. i. a »turistaság« szó mellé bele tennénk a »természetjárás« szót és a »természetélvezet« szó helyébe ezt iktatnák be. Ebiben az esetben az én indítványomból egyes részek ugyan kiesnének, de azt hiszem, hogy akkor azokban a, vonatkozásokban, amelyek a síelésre, a cserkészetre és a sziklamászó-gyakorla-