Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.
Ülésnapok - 1931-297
Az országgyűlés képviselőházának 29 nem telhető. Meg kell jegyeznem, hogy a szolnoki kir. törvényszéknek a szövetkezet feloszlását kimondó határozatát időköziben az 1934. évi június hó 21-én; P. VI. 8078/1934. számú határozatával a budapesti kir. ítélőtábla is helybenhagyta^ úgy, hogy mia otnár a szövetkezet feloszlatását kimondó birói 'határozat jogerőre is emelkedett. Az I. fokú bíróságnak azt az intézkedését, amellyel a szövetkezet felszámolását — eredeti megkereséseimtől eltérően — jelölte ki, a kir. ítélőtábla megváltoztatta, úgy, hogy tehát ia felszámolókat a szövetkezet e célból 1934. évi augusztus hó 12-ik napjára összehívott rendkívüli közgyűlésen lett volna hivatva megválasztani. A miár említett kisebbségi csoport tagjai azonban tmég a történtek után; sem szüntették meg' jogellenes magatartásukat és saját érdekük nyilvánvaló félreismerésével, alapszabályellenenes fellépésükkel a most említett rendkívüli .közgyűlés zavartalan lefolytatását újból lehetetlenné tették és a határozathozatalt isimét megakadályozták. Ezért a felszámolók személyét újból a cégbíróságnak kellett kijelölnie. A szolnokü kir. törvényszéknek, mánt cégbíróságnak 1934. évi szeptemíber hó 12. napján C. IV. 109/1917/94. számú most említett végzésének indokolása egyébként azt is kimondta, hogy ;a kisebbségi csoportnak az igazgatóságból kiviált tagjai sem ia szövetkezet, sem az igazgatósáig nevében jogszerűen el nem járhatnak. A szolnoki ífciav törvényszéknek most legutóbb (idézett végzése ugyan még* e pillanathan jogerőre nem emelkedett, azonban bármilyen módon történjék is a felszámolók személyének kijelölése, az ekként kirendelt felszámolók a Kereskedelmi Törvény rendelkezéseiben megszabott módon tartoznak eljárni. Ámbár tehát ekként a felszámolás miuffikájárnak ellenőrzése elsősorban az arra hivatott cégbíróság hatáskörébe tartozik, mégis a felszámolás munkáját törvényben biztosított főfelügyeleti jogomnál fogva továbbra is ellenőriztetni fogom és minden körülmények között gondom lesz arra, 'hogy a szövetkezeti tagok érdekei sérelmet me szén ved jenek. Kérem a tisztelt Képviselőházat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Budapest, 1934. évi szeptember hó 22-én. Fabinyi Tihamér s. k. m. kir. kereskedelemügyi miniszter.« Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincs jelen. Kérdem a tisztelt Házat, méltóztatik-e a választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a kereskedelemügyi miniszter úr válasza Hegymegi Kiss Pál képviselő úrnak a szolnoki ipartestület 1931. évi közgyűlésén megejtett tisztújítás ügyében 1934 június hó 13-án^ előterjesztett interpellációjára. Kérem annak felolvasását. Héjj Imre jegyző (olvassa): »Igen tisztelt Képviselőház! Hegymegi Kiss Pál országgyűlési képviselő úrnak a szolnoki ipartestület 1931. évi közgyűlésén megejtett tisztújítás ügyében a Képviselőház 1934. évi június hó 13-án tartott ülésén előterjesztett interpellációjára az alábbiakban van szerencsém a választ megadni. A Szolnokon 1931 április hó 12-én tartott ipartestületi közgyűlésen megejtett tisztújítás ellen Vajdafy Béla és társai, szolnoki lakosok fellebbezéssel éltek. A fellebbezés elbírálására a vármegye alispánja annakidején a szolnoki központi járás főszolgabíráját delegálta, miután a polgármester abban az időben egyévi betegszabadságon volt és a helyettes polgármester az y . ülése 19 SU november 12-én, hétfőn. 23 ügyet nem tárgyalhatta, mert a kérdéses közgyűlésre a polgármester annakidején választási elnökül őt küldötte ki. A delegált főszolgabíró a fellebbezést elutasította, mire a felek az alispánhoz, mint másodfokú iparhatósághoz fellebbeztek. Az alispán a főszolgabíró elutasító határozatát helybenhagyta. A másodfokú véghatározat ellen a felek felülvizsgálati kérelemmel fordultak hozzám. Minthogy az alispánnak hozzám felterjesztett jelentése szerint az ipartestület időközben, 1934. évi március 14-én tartott közgyűlésén líjból megválasztotta, a jelentés alapján a felülvizsgálati kérelmet tárgytalannak minősítettem és az iratokat az ügy érdemi elbírálásának mellőzésével a vármegye alispánjához visszaküldöttem. A szóban forgó ügyben a delegált f őszolgai bíró, mint elsőfokú iparhatóság: 1933 november 25-én, az alispán 1934. évi január hó 15-én hozott véghatározatot. Az elsőfokú iparhatóság részéről a határozathozatal azért szenvedett késedelmet, mivel komoly aggodalmak merültek fel, hogy a vizsgálat azonnali lefolytatásával a tisztikar •megválasztása után az ipartestületben helyreállt béke újból fel fog borulni s így indokoltnak látszott a választás elbírálásának függőben tartása. Egyébiránt a megválasztott tisztikar az iparosok és a hatóság megelégedésére működött, amit az is bizonyít, hogy a tisztikar a folyó év tavaszán megejtett tisztújítás alkalmával újból megválasztatott. Kérem a t. Házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1934. évi augusztus hó 29-én. Dr. Fabinyi Tihamér s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincs jelen. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a kereskedelemügyi miniszter úr válasza Petro Kálmán képviselő úrnak a rézgáliekartel tárgyában folyó évi április hó 11-én előterjesztett interpellációjára. Kérem annak felolvasását. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Héjj Imre jegyző (olvassa): »Tisztelt Ház! Petro Kálmán képviselő úr az iránt interpellált, hogy hajlandó vagyok-e a rézgálickartellt arra kényszeríteni, hogy a gazdakörökbe tömörült szőlősgazdák részére április hó 15-e utáni megrendelésre vagóntételben 44 pengő árért a gazdák szükségletéhez mért mennyiségben rézgálicot átadjon és szállítson. Mielőtt az interpellációban foglaltakra érdemi választ adnék, szükségesnek látom, hogy az interpellációval kapcsolatos felszólalásában elhangzott egyes állításaira reflektáljak. Helytálló a t. képviselő úrnak az a megállapítása, hogy az elmúlt esztendőben jogos panaszok merültek fel a rézgálic áralakulása tekintetében. A gyári árak is magasak voltaik, de különösen kifogás alá esett a fogyasztói ár alakulása, mely a t. képviselő úr szerint kilogrammonként & 70 fillért is elérte.^ A fogyasztói áraknak ilyen aránytalan mértékben való megnövekedését a t. képviselőtársam arra vezette vissza, hogy a rézgálic gyárak a legnagyobb szükség idején mesterséges áruhiányt idéztek elő, készleteiket visszatartották és külföldre kiszállították. A hivatalos havi statisztikai közleményekből megállapítható, hogy az elmúlt évben sem 4*
