Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-307

318 Az országgyűlés képviselőházának 307. ken, amelyeken erdő telepítése az erdők megfelelő biztosítása érdekében, vagy közgazdasági okokból egyébként szükséges. Mindezeken a területelken — az erdőtelepítéssel egyidejűleg, vagy azt megelőzően — a talaj megkötésére és a káros vizek elvezetésére esetleg szükséges műszaki munkálatokat is teljesíteni kell«. En ebben nem látok olyan nagy megterhelést, amelyet progresszíven az erdőbirtokosok el ne bírnának, viszont egyes helyeken éppen ezeknek a vízmosásoknak különösen nagy jelentősége van. így éppen ott a dunamelléki Neszményben, sőt Sütő és Pilismarót környékén ezekről a nagy rombolásokról az illetékes fórumoknak tudomásuk is van, még 1930-ban elkészítették a műszaki terveket, ezek azonban, sajnos, a győri kultúrmérnöki hivatalban vannak és azóta intézkedés nem történt. (GyÖmörey Sándor: Pihennek!) Most még a favágók kérdését szeretném felemlíteni, amelyre vonatkozólag szintén nagy megnyugvással hallottam a mélyen t. miniszter úrtól, hogy a kincstári erdőkben és esetleg egyes más helyeken helyzetük milyen kedvező. Tudomásom szerint azonban egyes helyeken nem az. Itt nem az erdőbirtokosoknak akarok szemrehányást tenni, hanem különösen azoknak a kitermelési vállalatoknak, amelyeknek rendesen nincs szívük sem az erdő, sem az erdőbirtokos, de legkevésbbé a favágók iránt. Tudomásomra jutott, hogy egyes helyeken, miután nem akarták a munkadíjat lenyomni, felemelték az erdei méter-méreteket sok esetben r00, 120, 130 méterről 1*20, 1*40, sőt 1*45 méterre is. Ilyen helyeken bizony mélyen a 2 pengő alatt maradt ezeknek a munkásoknak a keresete. Tisztelettel kérdezem tehát, hogy ha a fa ára, ha a tűzifa kedvezményes fuvardíja biztosítva van, nem lehetne-e valamely módon országszerte biztosítani a tűzifarakatok méreteit is? (Elénk helyeslés a jobb- és baloldalon és a középen.) így azután annak a szegény dolgozó magyar munkásnak, aki mindig ott áll sziklaszilárdan és rendíthetetlenül a magasabb nemzei célok mellett, helyzetét valahogyan javítani lehetne. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps. A gsónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Kíván még valaki szólania (Nem!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. r A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólani. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! {Halljuk! Halljuk!) Örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy Kosztics Milán képviselőtársunk szimpatikus beszédére néhány szóval válaszoljak.. Meg kell azonban jegyeznem, hogy azokat az indítványokat, amelyeket tett, jelenleg nem áll módomban részletes tárgyalás alapjává tenni, mert hiszen ezek indítvány alakjában nem nyújtattak be, de különben is csak úgy lennének tárgyalhatóak, ha újra a bizottság elé utalná az igen t. Ház ezeket a kérdéseket. Ezek tehát magába a törvénybe be nem foglalthatók és így azokat a megjegyzéseit, amelyeket magam is megfontolandónak tartok, legfeljebb a végrehajtási utasítás megszerkesztésénél vehetem figyelembe. (Helyeslés.) Megjegyzései között vannak ilyenek, legnagyobb részükre vonatkozólag azonban merem állítani, hogy azok a végrehajtási utasítás folyamán a dolog természeténél fogva amúgyis napirendre kerültek volna. Csak két kérdésről emlékszem meg külön. Az egyik az, hogy ezeket a napibéres erdőmérnökeinket — sajnos — nem tudjuk kinevezni, ülése 193A november 29-én, csütörtökön. mivel bizonyos normálstatus állapíttatott meg a tisztviselői létszámban, amely legalább az én minisztériumomban már majdnem mindenütt eléretett, de legkevésbé éretett el az erdészeti státusban, amely a menekült erdészek révén és egyéb okoknál fogva túlméretezett volt. Amíg tehát a normál státushoz el nem jutunk, új embereket alkalmazni nem lehet. Nagyon szomorú dolog ez, de ezen nagyon természetesen változtatni nem tudunk. Nagyon sajnálom, hogy ezeket a nagyon derék embereket állandóan és szervesen az állami igazgatásba bekapcsolni nem lehet. Nagyon megszívlelendő az is, amit a képviselő úr a munkáskérdéssel kapcsolatban mondott. Valóban tény, hogy nagy kihasználása, kiuzsorázása folyik a munkaerőknek, {Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) különösen az ilyen vállalkozók részéről, ahol nem állandó viszonyban van a munkaadó és a munkás, hanem ad hoc esetek vannak, amikor a vállalkozó, ha elvégezte ott a maga kis rablógazdálkodását, elmegy és semmiféle konzekvenciával nem számol, {Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbáloldalon.) Ez megint azt mutatja, hogy a tulajdonos és a munkás közötti állandó összeköttetés egyik alapja és biztosítéka a szociális érdekek megfelelő kielégítésének, {ügy van! Ügy van!) Ebben a vonatkozásban a kormány némileg segíteni igyekezett, amikor a Faforgalminak létesítésével az erdőbirtokosok részére kitermelési hitelt biztosított. Ilyen hitel nyújtására köteleztük ia Faforgalmit, hogy így az erdőbirtokosok ne kerüljenek annyiszor abba a kényszerhelyzetbe, hogy kénytelenek eladni a kitermelést, mert az ahhoz szükséges tőkéjük nincs meg, hanem most már saját rezsijükben végeztethetik ezt a munkát» ami némileg segit a dolgon. Mindenesetre foglalkozni fogok azonban a kérdéssel és meg fogom vizsgálni, hogy mai jogrendünkben és a mai lehetőségek között nem találunk-e módot arra, —- tudom, hogy ez igen nehéz — hogy ilyen esetekben a legerősebb, legdrasztikusabb módon is beleavatkozzunk a kérdésbe. (Elénk helyeslés.) Elnök: Az előadó úr nem kíván szólni. Szólásjoga többé senkinek sincs. Következik a határozathozatal. A cím meg nem támadtatván, elfogadottnak jelentem ki. Következik az 1. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Dénesfay-Dinich Ödön jegyző (olvassa 1—4. §-okat, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Olvassa az 5. §~t). Elnök: Szólásra feliratkozott? Dénesfay-Dinich Ödön jegyző: Iiikey Pál báró ! Br. Inkey Pál: T. Ház! Eöviden ismertetem annak az indítványomnak a lényegét, amelyet az 5. §-hoz fűztem. Az a szöveg, amely a bizottság jelentésében helyet foglal, azt állapítja meg, hogy véderdővé való nyilvánítás esetén az ennek folytán bekövetkező jövedelemcsökkenés megtérítését az erdőtulajdonos csak abban az esetben követelheti, ha a véderdővé való nyilvánítás magánérdekből való létesítéssel kapcsolatosan történt és azt írja elő, hogy a közérdekű terület, közhasználatra szolgáló mű vagy közcélú gyógyintézet védelmében való véderdővé nyilvánítás esetében az erdőtulajdonosnak kártérítés iránti joga nincs. Ezzel széniben bátor vagyok a következő módosító indít-