Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-307

Az országgyűlés képviselőházának 307. az a bázis, amelyből kiindulva azt lehetne mondani, hogy az egész törvényjavaslat semmit sem ér, azt el kell vetni. Kérem a cim elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon. — Gr. Keglevich Gyula: En csak kötelességemet teljesítettem, amikor a vidékem érdekében felszólaltam!) Elnök: Szólásra következik? Dénesfay-Dinich Ödön jegyző: Kosztics Milán! Kosztics Milán: T. Képviselőház! Meghatott szívvel állok fel e padok között, nemcsak azért, mert először jut osztályrészemül az a szerencse, hogy a parlamentben felszólalhatok, hanem azért is, mert olyan törvényjavaslathoz szólhatok hozzá, amelynek előnyeit, gyümölcseit elsősorban az én kortársaim, az én fiatal generációm fogja élvezni és amely törvényjavaslat mint erdőbirtokost különösen közelről érint. Ennek a törvényjavaslatnak a nagy jelentőségét érezzük akkor, amikor látjuk, hogy milyen ólomsúlyként nehezedik ránk az a kényszer, hogy fát kell importálnunk. Amikor mi itt fásítunk, látjuk, hogy fent a felvidéken régi jó erdeinket kiirtják, hogy ott búzát termeljenek, hogy ne kelljen búzát importálniuk. Szomorú, hogy ez a törvényjavaslat nem jött ide már régebben, de mindenesetre meglesz a kedvező hatása. Ami az üzemtervi kényszert illeti, előttem szólott igen t. képviselőtársaim ezt már annyi szempontból kifejtették, hogy a magam részéről ennek jelentőségét csak a közép- és kiserdőbirtokosok szempontjából szeretném kidomborítani, akiknek az erdeje a legtöbb esetben nem szakszerűleg kezeltetett és mint ilyen túlságosan kihasználtatott. Ök t. i. az évi yágásforgó alapjául rendszerint a területet vették. A terület nagyságából azonban nem lehet az erdő é\i használatát megállapítani, hanem igenis pontos becslés alapján a rajta lévő famennyiségből kell kiindulni. A mi gazdáink épúgy, mint erdőbirtokosaink nem szívesen kalkulálnak mindig pontosan, ha erre őket rá nem kényszerítik. Ami az egyes szakaszokat illeti, azok anynyi fórumon és szakbizottságon mentek keresztül, hogy legfeljebb egyik-másik álláspont védelmére lehetne szólani. Mégis egy pár pont van, amelyekhez szeretnék hozzászólani. (Halljuk! Halljuk!) A 141. § azt mondja (olvassa): »A közérdekű erdőtelepítésre kijelölt területek határait a kijelöléstől számított egy éven belül tartós határjelekkel meg kell jelölni s a jeleket állandóan fenn kell tartani". Miután a határbiztosítás mérnöki munka igénybevétele nélkül a legtöbb esetben birtokháborításra vezetne, különösen ott, ahol ezek a kijelölt területek ideg-én birtokkal szomszédosak, ennek a szakasznak oda való módosítását kérném, hogy a határbiztosítás csak az üzemtervek elkészítésekor tétessék kötelezővé. Ha ugyanis szórói-szóra vesszük ezt a szakaszt, akkor itt a már amúgyi s megterhelt erdőbirtokosokra kettős mérnöki költség hárulna: egyszer, amikor a közérdekű erdőtelepítésre kijelölik a területet, másodszor pedig akkor, amikor az üzemterv elkészül. Már pedig a megalkotandó törvénynek az a célja, hogy elrendeljen minden olyan intézkedést, amelyre szükség van, szükség van erdőgazdaságunk jövője érdekében, de viszont megkímélje az erdőbirtokost olyan felesleges kiadástól, ami egyszerűbben is megoldható. Ide szeretném bekapcsolni a másik kérdést; ••• iUése 198% november 29-én, csütörtökön. 317 a 133. §-ban lefektetett kedvezményes csemeték kérdését. Ez a szakasz ugyanis azt mondja, hogy (olvassa): az állam az erdőtelepítésre kijelölt területekre méltánylást igénylő esetekben a tulajdonos kérelmére az erdősítéshez szükséges csemetét ingyen szolgáltatja, a szükséges vasúti szállítási költséget viseli és az erdősítési munkálatok költségeit előlegezi. Azt hiszem, a cél az, hogy mentől hamarabb mentől több erdő települjön és e cél elérésére én szükségesnek látnám, hogy ez a kedvezmény terjesztessék ki az azokra az erdőterületekre szánt csemetékre is, amelyekre a közérdekű telepítést még nem rendelték el. Ilyen módon mintegy megjutalmaztatnának azok az erdőbirtokosok, akik nem várják be, hegy az ő területeiken elrendeljék a közérdekű telepítést, hanem önként kezdenék meg a fásítást területeiken. En ezt úgy gondolom, hogy minél hamarabb ejtenék meg a fásítást, annál nagyobb kedvezmények nyújtása lenne szükséges. Itt egyrészről nem volna meg a kényszer keserű íze, mintegy kisebb csorba esne a birtokosok szuverenitásán, másrészt időt is nyernénk, mert meglehetős hosszan fog tartani ezeknek a közérdekű erdősítésre kijelölt területeknek a kijelölése éppen az erdőfelügyelők nagy elfoglaltsága miatt és programmjuk beosztása miatt is. Itt legyen szabad egy személyzeti kérdést belekapcsolnom a dologba a fásítással és az Alföldfásítással kapcsolatban. 1925-ben, amikor az Alföld fásítása nagyobb mérvben meginr dúlt, oda napidíjas erdőmérnököket alkalmaztak. Ezek a napidíjas erdőmérnökök 9 év óta napidíjas minőségben vannak az állam szolgálatában. Azt hiszem közmegelégedést keltene, ha a mélyen t. miniszter úr figyelme kiterjedne ezekre a napidíjas erdőmérnökökre, — mintegy harmincan vannak — akik kilenc év óta várják azt, hogy véglegesítsék az ő helyzetüket (Helyeslés.) és eddig még intézkedés az ő érdekükben nem történt. A befásítandó területekről szólva, nagy megnyugvással hallottam a mélyen t. miniszter úrnak azt a kijelentését, hogy a gyeplegelőkre nagy figyelemmel lesz. Kérem is erre, mert bár a 127. § kitér azokra a legelőterüíetekre, amelyeknek termőerejét megfelelő mezőgazdasági müvelettel helyre lehet állítani, mégis azt hiszem, hogy éppen a fásítás pénzügyi részének kilátásba helyezett kedvező megoldása miatt igen sok olyan legelőterületet fognak befásítani, amelyeknek tulajdonképpeni hivatása mégis csak az, hegy a község marhájának legelőül szolgáljanak, mert ha Isten segítségével később a gazdasági viszonyok javulni fognak és a marhaállomány szaporodni fog, igen sok olyan község lesz, amely kérelmezni fogja, hogy vagy a jó erdőből csinálhasson legelőt, vagy pedig legelőerdővé alakítsa át az erdő! ket. Ez pedig szerintem kár lenne, mert a legei lőerdők füvének nincsen meg az a takarmányi értéke, mert árnyékban nőtt fű, nem is olyan ! ízletes és könnyen emészthető, mint a legelő j füve. Erre vonatkozólag nyolc év alatt volt szerencsém a Deutsche Landwirtschaftliche Presse-ben polémiát folytatni éppen a legelőerdőkre vonatkozólag és a végén az a megállapodás történt, hogy legjobb ezeket a legelőerdőket kivágni és egyreszüket sűrűn befásítani, a másik felét pedig jól átdolgozni, megtrágyázni és azután jó. legelővé átalakítani. Tudtommal az együttes bizottság az eredeti tervezetből törölte a 126. § d) bekezdését, amely í így szól (olvassa): »általában olyan területe46*