Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-307

Az országgyűlés képviselőházának 307. ülése 193A november 29-én, csütörtökön. 315 fenntartott, elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a határozati javaslatnak ezt a részét elfogadja s azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a Felsőházhoz teszi át. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat,, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Petrovics György jegyző (olvassa a törvényjavaslat címétj: Gr. Keglevich Gyula! Gr. Keglevich Gyula: Mélyen t. Képviselőház! (HaUjukl Halljuk!) A lóiümivelesugyi miniszter úr beszeue után indíttatva érzem magam, hogy a címnél ielszolaljak. Nagyon sajnálom, hogy valahányszor az erdőtörvényről a miniszter úrral beszeltem, a miniszter úr mindannyiszor azt mondta a szemembe, hogy: ti csak fát akartok vágni. Megvallom, ez nekem rosszul esett, mert azt hiszem, hogy a mélyen t. miniszter úr sem vonja kétségbe azt, hogy nekünk egy 314 szakaszos törvény ellen más kifogásunk is lehet, mint az, hogy nem vághatunk lat. Bocsánatot kérek, nagyon sok más kifogásunk is van ezzel a törvényjavaslattal szemben, amint hogy meg is mondottam felszólalásomban, hogy a törvényjavaslatnak nagyon sok rendelkezése sérti erdőbirtokosaim érdekét. Éppen ezért kértem a miniszter úrtól, hogy ne forszírozza ennek a törvényjavaslatnak a megszületését, hanem adjon nekünk időt. A miniszter úr azt mondotta: eleget rágódhattatok már ezen a törvényjavaslaton. Igenis, rágódtunk az Erdészeti Egyesületben, nem is tudom pontosan, hányszor, ahol ezt a törvényjavaslatot megtárgyaltuk. Az előttünk fekvő törvényjavaslat már nem is az első, hanem, amint a minap elmondott beszédemben említettem, már a harmadik erdőtörvény-tervezet, amely tele van pótlásokkal és módosításokkal. Ami az első erdőtörvény-tervezetet illeti, a múltkor felolvastam a miskolci mezőgazdasági kamarának azt a határozatát, — akkor nálam volt, most nincs nálam, — amelyben tiltakozott az ellen, hogy az országgyűlés ezt a törvénytervezetet tárgyalás alá vegye. Bocsánatot kérek, ha valamit az Erdészeti Egyesület jónak lát, azt a Mezőgazdasági Kamara is akceptálni kénytelen? Utóvégre a kamarának van hozzászólási joga. Ez volt az oka annak, amiért én halasztást kértem és nem az volt az oka, hogy nem vághatunk fát. Továbbmegyek. A másik vád, amelyet a miniszter úr általánosságban az én vidékemre mondott, az. hogy az ország legkipusztul tab b erdővidéke. Erre szabad legyen nekem azt mondani, hogy 1870 óta bírom azt a családi birtokot es onnan 1900-ig eery darab fát nem lehetett elszállítani, mert annak a vidéknek még ma sincs semmiféle útja. Hogy lehet tehát azt kifogásolni és azt mondani, hogy az a vidék most egy kivásrott terület, amikor ott évszázadok óta nem kaptak egy krajcárt sem fáért, csak az őrzési díjat és az adót fizették és earyéb hasznuk nem volt az erdőből, mint az, hosry télen mele? szobájuk volt. Itt van Ivády Béla t. barátom, aki megmondhatja, hogy nagyon sok vidéknek méer ma sincs útja. Fossz nóven mél+óz+ntik azt venni, hoe-y az ottani erdőbirtokosok, akik századokig fizették a közterheket, most, amikor egyszer jön egy kis konjunktúra, azt mondják: ma eladhatjuk az erdőt. (Zaj.) En tudom ezt a legjobban, hiszen azt az erdőt, melyet 100 000 pengőért vettem, kénvtetelen voltam 15 000 neng^ért e^dni, mert öszszedőlt volna az egész. Ne méltóztassék tehát a^szemünkre ve+ni azt, hogy pusztítjuk az erdőt. Igenis örültünk, hogy egy kis konjunkKfiPVISELÖHAZI NAPLÖ 3TXIT. i túra jött, és legalább egy -pár forintot jövedelmezett az er do. De tovább megyek. Nagyon sokan voltunk olyan nelyzetben, hogy amikor a konjunktúra lehetővé tette, hogy a rosisz utak ellenére mégis kapjunk valamit ebből az erdőből— és nagyon sok barátom eladta az erdejét, hogy tokét gyűjtsön magának — jött a devalváció és elvesztették a pénzüket is, a fájukat is. ilyen a helyzet most azon a vidéken. Ne méltóztassék tehát azzal vádolni bennünket, nogy csak fát akarunk vágni. hem akarunk es nem akarok fát vágni. Jin itt csak a koüifikátorra hivatkozom. Amikor az erdészeti egyesületben tárgyaltuk az üzemtervet, és ott egy, az én vidékemre való barátom, aki szintén egyesületi tag, ellene volt az üzemtervnek, en az üzemterv mellett voltam és azt mondottam: igenis, az üzemtervnek meg kell lenni. Ezért a minapi felszólalásomban is kifogásoltam azt, nogy a *tó. §-ban lehetővé van teve, nogy lu evi turnus egyszerre kivágassek. Ezt igenis kifogásolom. Maga a miniszter úr mondja, hogy azt tapasztalta, hogy itt Magyarországon az egész faállomány értéke csökkenőben van. Ezért mondom azt, hogy ha már egyszer üzemterv van, akkor tessék azt az üzemtervet be is tartani. De ha már egyszer be méltóztatnak a törvénybe venni azt a 10 esztendős turnust, akkor — amint a minapi felszólalásomban is mondottam — tessék azt is bevenni a törvénybe, hogy az a 20 holaasokra is, meg az 500 holaasokra is vonatkozik. Eu igenis most is azt mondom, hogy ha üzemterv van, akkor be kell tartani. De azt méltóztatnak itt mondani és a miniszter úr is azt mondotta, hogy ma olyan pénz viszony ok vannak, hogy az illető felfordulhat, és ezért kell megengedni a tízéves turnus kivágását. De ha már ezt beveszik a törvénybe, akkor — amint a felszólalásomban mondottam — méltóztassék azt is világosan kimondani, hogy az nemcsak a nagybirtokosokra vonatkozik, hanem az összes üzemtervű területekre. A másik rész, amelyet a mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr még kifogásol, az, hogy én minapi felszólalásomban azt mondottam, hogy erdő és erdő közt különbséget kell tenni, és a íöldmívelésügyi miniszter úr ezt egyáltalán nem honorálja, mondván, hogy ez szükségtelen. Én tudom, hogy miért mondtam. Nekem nincs ezzel bajom, ne méltóztassék arra gondolni, hogy a »csak fát akartok vágni« módjára én legelőt akarok. Nekem van legelőm, ün azokról beszélek, akik nincsenek itt és akiknek érdekében itt felszólalok. Vannak olyan gazdaságok, ahol az a kis öt-hatszáz vagy nyolcszáz holdas erdő az illető gazdák mezőgazdaságainak kiegészítő része. Ha itt eltiltják a legelőt, akkor ez annak a gazdának a pusztulása, annyira szüksége van arra a legelőre. Sőt sajnálom, hogy elkéstem az indítvány beadásával, mert nekem volt egy indítványom, amely éppen arra vonatkozott volna* hogy az ilyen erdőnél, amely a mezőgazdaságnak kiegészítő része, más vágási rendszert kell alkalmazni. Itt nem lehet önvetődés útján nevelni az erdőt, hanem tarvágás útján kell nevelni. Az üzemterv azért ennél is megmarad. Nem olyan nagy sérelem, ha az Erdészeti Egyesület, vagy nem tudóan a kamara, vagy más kimondja, hogy valamely erdőt a mezőgazdasâg

r kiegészítő^ részének minősít és az ilyen erdőkben azután alkalmaztatik az a régi rendszer, hogy a 15—20 éves vágások legeltethetők. Én ebben nem követelek semmi olyan 46