Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-307

Az országgyűlés képviselőházának 307. il hetőséget, több keresetet, ha à la longue, mint erdő hasznosíttatik, vagy pedig akkor-e, ha à la longue, mint legelő vétetik igénybe akkor — bár nem merem a^ kérdést számadatok hij­ján eldönteni — igazán nem tudom, nem a be­erdősített területek javára bilienne-e a mér­leg. Mert t. képviselőtársam ne méltóztassék elfelejteni, hegy az az erdőből lett legelő a legtöbb esetben csak addig legelő, amíg az er­dőtelevény hajtja a füvet, de mihelyt heáll a kopárosodás, akkor már nem tudom, hogy hol­danként a jószágnak milyen töredékét lehet ott eltartani. A kopárosodás következménye lesz azután az, hogy legelőnek sem alkalmas az a terület és akkor elkezdődik a panaszko­dás, hogy he kellene erdősíteni a területeket, holott akkor már erdőnek is nagyon bajos megcsinálni. Bizony, nagyon vigyázzunk arra, hogy Karsztokat ne létesítsünk ebben az or­szágban. {Ügy van! Ügy van!) Csak Budaőrs felé kell mennünk, ahol sajnos, már Karszto­kat látunk, amely területek már sem nem le­gelők, sem nem erdők, hanem elpusztított si­vatag jellegével bírnak, amelyet nem tudom, miker és hogyan lehetne megint a kultúra, a termelés és az ember el tartás szolgálatába ál­lítani. Az erdő mellékhasználatainál akarom meg­említeni a vadászatot és ide foglalom azután a természetvédelem és a turistaság kérdését is. (Halljuk! Halljuk!) Anélkül, hogy a turizmus ellen akarnék szólni — mert már előre kijelentem, hogy Zsitvay Tibor nagyhatású beszéde után min­den erővel rajta leszek, hogy az a plattflorm, amelyen megindultunk, valóban a turistaság ügyének javára szolgáljon, ezt a nagy nemzet­es embernevelő, lelket nemesítő eszmét, amely­nek kész örömmel állok szolgálatára, előre­vigye — mégis a vadászat kérdésében bizo­nyos tekintetben el kell oszlatnom némi félre­értéseket. Igaz, hogy a vadászat sport, mint^ ahogy sport a turizmus is. Ki-ki a maga Ízlése sze­rint járja az erdőket, fegyverrel a kezében, vagy fegyver nélkül, — ami a sportrészét il­leti a dolognak — a vadászat azonban, — ha csak sportnak vesszük is azt — az egyedüli sport, amelynek művelői fizetnek ennek a sportnak gyakorlásáért. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mindenkinek vadászjegyet kell váltania, aki ezt a sportot gyakorolni akarja. Nem kap állami kedvezményeket ennek a sport­nak gyakorlására, (Úgy van! Ügy van! a jobb­oldalon.) hanem súlyos kötelezettséget telje­sít, jelenleg is évi 800.000 pengő lévén az ál­lamkincstárnak - vadászjegyekből befolyó be­vétele, bár a pár év előttinek — nem néztem utána, nem tudom tehát most hirtelen egészen pontosan, — azt hiszem, a felére csökkent le a vadászjegytulajdonosok száma, mert any­nyira meg is drágult a vadászjegy ára. Ez már maga azt jelenti, hogy 30.000 vadászjegy­gyei rendelkező vadászunk van. Ha tehát mél­tóztatnak itt a turistáknak tízezreiről beszélni, akkor én viszont utalok arra, hogy a vadász­társadalomnak pedig 30.000 fizető és a vadász­sportot tényleg gyakorló tagja van. Nincsen még egy ilyen sport, mert más sportok mű­velői közül senki sem fizet sportjának gya­korlásáért, legalább állami jövedelmeket nem biztosít semmiféle ilyen tétel. De itt van a kimutatáson az is, hogy mit jelent a vadászat nemzetgazdasági szempont­ból. Nem akarom a kérdést részletezni, de megemlítem, hogy a vadászterületek bérleté­be 19S4- november 29-én, csütörtökön. 309 bői, a vadlelövésekből, a lelőtt vadakból, az élve külföldre kiszállított vadak árából, to­vábbá vadászjegyekből és fegyverilletékekből, a v felhasznált töltények után fizetett illetékek­ből 12.5 millió pengős bevétel jelentkezik. Eny­nyit jelent a nemzetgazdasági életben magá­nak a vadászatnak űzése. Egyik legjelentősebb nemzetgazdasági tételünk tehát maga a va­dászat, amelyet nem szabad lerombolni azért, (Helyeslés jobbfelől.) mert néhol más, nemzet­gazdaságilag másképpen szintén igen jelentős, de számszerű adatokkal kimutatható jelentő­séget nem biztosító egyéb sport jelentkezik. Wpy van! Ugy van! a jobboldalon. — Magyar Pál: Hát ezt senki sem akarja! Hiszen olyan felszólaló nem is volt, aki ezt akarná!) Kérem, nem méltóztatott itt lenni a képviselő úrnak. Én itt voltam és hallottam ezeket a felszólalá­sokat. Határozottan látom tehát ezt a tenden­ciát, látom a vadászatnak, mint az erdő egyik mellékhaszonélvezeti ágának értékét, amely bi­zonyos körülmények között akár nagyobb is lehet, mint magának az erdőnek haszna és ho­zama; semmi körülmények között sem lehet tehát a, kérdést nem érinteni. (Mikecz István: Nagyon helyes!) Szólok már most, igen t. képviselőtársaim, a természetvédelem kérdéséről. Nagyon örülök, hogy ebbe a törvénybe a természetvédelem el­gondolását, fogalmát, némi meghatározását si­került beiktatni. Talán nem ölel fel ez a sza­kasz és ez az elgondolás mindent,, amit termé­szetvédelem alatt érteni akarunk, de ez a tör­vény mindenesetre megnyitja a perspektívát arra, hogy ebben az országban ezek a nagy kérdések, amelyeket a mi természeti kincseink védelme jelent, elhanyagolva ne maradjanak, hanem részévé legyenek a magyar jognak, a magyar jogalkotásnak és feladatává tétessék valakinek, egy miniszternek, hogy ezzel a kér­déssel foglalkozzék, szóval szervesen bekap­csoltassák az egész magyar nemzeti életbe ter­mészetvédelmi kincseink felkutatása, megőr­zése és megóvása. Ebben a keretben örömmel fogom üdvözölni, ha bizonyos vonatkozásban alkalmam lesz foglalkozni a turistaság kérdé­seivel, mert abban a 'megtisztult felfogásban, ahogy Zsitvay Tibor t. képviselőtársunk ezt a kérdést elénk tárta, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) azt hiszem, nem lesz közöttünk összeütközés és amennyiben ilyenek mégis elő­fordulnának, én a magam részéről tárgyilagos elbírálója leszek ezeknek az összeütközéseknek, mert igazán tisztelettel tekintek azokra a mün­kástömegekre és másfoglalkozásúaknak azokra a tömegeire, amelyek napi munkájuk után ke­serveiket otthonhagyva, ebben a más légkör­ben azon igyekeznek, hogy jobb és emelkedett lelkű és gondolkozású polgárai tudjanak lenni az országnak. (Igaz! Ügy van! Tetszés.) Ezen a téren közöttünk ellentét nem lesz s azokat a javaslatokat, amelyeket Zsitvay Tibor t. kép­viselőtársam méltóztatott beterjeszteni, én a magam részéről el fogom fogadni és a végre­hajtás során a teljes tárgyilagosságtól, de a tárgyilagosságon belül az ügyszeretettől és tisztelettől is vezettetve, fogom ezt a kérdést ^a megoldáshoz közelebb vezetni. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Ugyancsak itt említem meg a cserkészet kérdését, mint fiatalságunk nemzetnevelő prob­lémáját. Itt akarom kijelenteni, hogy a cser­késztáboroknak és a cserkészetnek vonatkozó kérdését, amelyet külön nem szabályoz most ez a törvény, de amely még a turistaságnál is 45*

Next

/
Thumbnails
Contents