Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.
Ülésnapok - 1931-307
308 Az országgyűlés képviselőházának 307, mivel az erdőbirtokos a mai munkabérek mellett nem tud termelni, beszünteti termelését és akkor ezeket a mennyiségeket a magyar gazdasági életből egészen egyszerűen ki kellett volna kapcsolni, ki kellett volna kapcsolni az ezzel járó munkabéreket, kénytelenek lettünk volna ehelyett külföldről fát hozni és a fában külföldi munkabért importálni, nem jelentéktelen mennyiségben, vagy pedig kénytelenek lettünk volna úgy lenyomni a munkabéreket, hogy a mai alacsony színvonal alá süllyedjenek, ebben az esetben pedig az már valóban az embertelenség határáig ért volna el. Igenis, a tűzifa árának egy bizonyos színvonalon való tartása elsősorban munkásérdek, mint ahogy merem állítani, hogy ha iparcikkeinknél —. elsősorban a szénnél — kalkuláció tárgyává tesszük a kérdést, tulajdonképpen a munkabér kérdésébe ütközünk bele. Es hogy ezek a kalkulációk milyen hajszálon függnek, mi sem mutatja jobban, mint a pécsi eset, ahol láttuk, hogy a mai szénárak mellett is milyen rossz munkabéreket kaptak a munkások s ez vezetett azután az ottani szomorú eseményekre. Nagyon kérek tehát mindenkit, különösen azokat, akik a szocialista padokról a faárakat szoktak támadni, ne felejtsék el, hogy a faárban elsősorban a mezőgazdasági munkások béreit támadják. Mert szavakkal ezt a kérdést elintézni nem lehet, itt gazdasági erők működnek, a termelési költségen aluli árért senki sem fog termelni, ezeket a kérdéseket tehát ebből a szempontból kell lelkiismeretes komolysággal megfogni és ha azt méltóztatnak látni, hogy indokolatlanul emelkedtek a tűzifaárak azon az összegen felül, amelyet én a magyar erdőbirtokosoknak és^ rajtuk keresztül elsőisorban a magyar munkásoknak szántam, a magam részéről minden intézménnyel szemben, amely a termelők és a fogyasztók közé kapcsolódik, hajlandó vagyok — ezennel kötelezőleg kijelentem — a legmesszebbmenő észszerű intézkedéseket megtenni olyan mértékben, ahogyan az árra hivatottak megtenni óhajtják; semmi téren ennek megakadályozó]a nem leszek. E kérdéssel kapcsolatosan felmerült f a munkabéreknek kérdése. Hogy mennyire áll az, hogy az, erdő igen nagy niíunkabérternislési lehetőséget nyújt, erre vonatkozóan itt áll előttem egy összeállítás, amely azt mutatja, hogy az erdei munkás nagyban és egészben azt lehet mondani mégegyszer annyit keres, mint amennyit a mezei munkás. Nem azt akarom ezzel állítani, hogy nagy az ő keresetük, hogy az én szociális igényeimet a magyar nép életstandradjával szemben távolról is kielégítené, de ez relative nézve a helyzetet, azt jelenti, hogy egy rövid téli napon sokkal többet keresnek relative véve, mint egy rettenetes hosszú nyári munkanapon más mezőgazdasági munkások. Ebből a szempontból ezt kifogásolni nem lehet. Es hogy micsoda lehetőségeket biztosít az erdőkltermelés, erre nézve a kincstári birtokok közt kikerestettem néhány község adatait, amelyeknek lakosai azt lehet mondani, hogy kis földjeiken kívül kizárólag erdei munkával foglalkoztak és a következő érdekes adatokat olvasom fel. Űjhután 1091 latkos a lélekszám. — a statisztikai lakosszám, nem a munkáslétszám — és 1091 lakos részére a múlt évben a kincstár kifizetett 218.000 pengőt, tehát lélekszám szerint, fejenként 200 pengő f amunkabért. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) iUése 193% november 29-én, ósűtortököh. Boldog voltiék, ha a rónák népeiről ugyanezt mondhatnám el, (Ügy van! a jobboldalon.) hogy lélekszám szerint 200 pengőt keresnek fejenként. Öhutának 610 lakosa van, kifizettetett 122.000 pengő, ömasának 284 lakosa van, kifizettetett 64.000 pengő. Rápáshutának 260 lakosa van, kifizettetett 94.000 pengő. Felsőhámor nagyobb község, a lakosoknak már csak egy része jön itt számításba, itt kifizettetett 65.000 pengő. Igen t. uraim, ezek erdők közt lakó népek, ezenfelül még ingyen tűzifájuk van, felkeresik őket turisták, nyaralók mennek hozzájuk, számtalan más megélhetési lehetőségük van, azt tehát, hogy az erdő a magyar mezőgazdaságnak legszociálisabb termelési ága és hogy ez a törvényjavaslat, amikor az erdőt, az erdőtermelés folytonosságát biztosítani akarjuk, szociális szempontokat is ölel fel magába, igenis vitatom azokkal az állításokkal szemben, amelyeket t. képviselőtársaim a túloldalról hangoztatnak. (Egy hang a jobboldalon: Esterházy!) Bátorkodom majd a képviselő úr felszólalásával kapcsolatban foglalkozni a gödöllői kérdéssel speciálisan. .•«'.' Méltóztassanak megengedni, hogy most néhány szóban az erdők mellékhasználataival foglalkozzam. Talán furcsa ez a csoportosítás, — de az egyszerűség kedvéért így csinálom — amelybe beletartozik elsősorban a legeltetés kérdése is. Erdő és legeltetés a tudomány és a praktikum megállapítás szerint nagyon nehezen férnek meg egymással. Olyan probléma ez, amelynél úgyszólván kizárólagosan mindkét kérdést bölcs mérséklettel, az arany középutat megkeresve, az egyéni eseteket felkutatva és méltányolva elsősorban az azokhoz fűződő szociális érdekeket, lehet csak megoldani. En és a magyar földmivelésügyi minisztérium nem hogy nem foglalkoztunk kellőképpen a legeltetés kérdésével, hanem igenis, igen nagy munkát fektetünk ebbe bele és a felolvasandó számok igazolják, hogy relative nagyobb áldozatokat hoztunk — lehet állítani — a legeltetés fejlesztése érdekében, mint aminők az erdőfejlesztés érdekében hozattak. De most erdőtörvényt csinálunk, tehát ebbe a legeltetés érdekeit nem igen ^ lehetett belefoglalni, amint ha a legeltetésről kellene törvényt csinálni, akkor is elsősorban a legeltetés szempontjai domboríttatnának ki. Az összhangot megtalálni a kérdések között a végrehajtásnak a feladata. (Ügy van!) A magam részéről egyáltalában nem fogok a merevség álláspontjára helyezkedni, az eseteket egyenkint bírálva el (Ivády Béla: Helyes!), belátással fogom azokat a lehetőségeket biztosítani, amelyek a főcélt; a birtokosoknak, és elsősorban az ottani lakosságnak érdekeit, megközelítik és biztosítják. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Csak megemlítem itt azt v 'hogy az ilyen kisemberekből alakult legeltetési társulatoknak a legelők javítására 1,390.000 pengő segély juttattatott és azonfelül 1,059.000 pengő juttattatott egy más cím alatt, — a legelők okszerű kihasználásának és megjavításának biztosítása címén — tehát igenis, ezzel a kérdéssel minisztériumom megfelelően foglalkozott. A legeltetés^ kérdésénél maradva még egy pillanatig, megjegyzem, hogy nem tudok most számszerű kalkulációval előállani, de azt hiszem, ha utána néznénk a dolognak és azt vizsgálnánk, hogy egy erdőből lett legelő abban az esetben ad-e a népnek jobb megélhetési le-
