Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-307

306 Az országgyűlés képviselőházának SOí zonyítja az, hogy maguk az erdőbirtokosok követelték az állam beavatkozását, a rendcsinálást, rendszabályok megalkotását ezen a téren és hogy az erdőbirtokos közönségnek belátó és túlnyomó része helyezkedett erre az álláspontra, itt tehát nemcsak egy állami okszerűséggel indokolt intézkedésről, hanem igenis a tulajdonosok részéről szükségesnek látott állami beavatkozásról is van szó. Itt térek rá — nem akarok az általános kérdéseknél^ hosszabb ideig maradni — néhány problémára, amely különösen foglalkoztatta igen t. felszólaló képviselőtársamat. Ilyen elsősorban az üzemterv kérdése. Ha elfogadjuk azt az előbbi megállapításomat, hogy az erdő nem egy generációnak„ nem egy egyénnek a tulajdona, úgyszólván még a magántulajdon szempontjából nézve sem, akkor ennek logikus következménye, hogy üzemtervet kell csinálni, amelynek alapján ez az érték elosztódik az egyének, a generációk szempontjából, így egyenletesebbé tétetik és minden ezzel összefüggő kérdés az erdő felújításától kezdve használatának módozatáig szabályoztatik. Egészen természetes tehát, hogy üzemterv nélkül az erdőállomány fenntartása, az erdobirtokok megmentése nemzeti és általános gazdasági szempontból el nem képzelhető. Ez mindenesetre terhet, kötelezettséget jelent, az egyéni korlátlan szabadság korlátozását jelenti. Egyáltalában mereven el akarok azonban zárkózni minden olyan szabály elől, amely a legszükségesebb ilyen korlátokon kívül zaklatást és más belenyúlást jelent az egyén gazdasági cetébe és már itt bátorkodom kijelenteni,, hogy a végrehajtási utasításban igenis különös súlyt fogok helyezni arra, hogy az a jogkör, az a hatalom, az a beavatkozási jog, amely ezáltal az illetékes erdészeti közigazgatási közegeknek biztosíttatik, sohase mehessen túl azon a mértéken, amelyet a közérdekek és más érdekek megkívánnak és sohase biztosítsa a zaklatás» kellemetlenkedés és bizonyos hatalmaskodás lehetőségeit. (Helyeslés.) Egészen természetes, hogy ha egy törvényt — bármilyen törvényt — a maga rideg paragrafusaiban elolvasunk, az csupa tilalomfa, csupa nehézség. De azt az életben máskép kell alkalmazni. En a magam részéről kilátásba helyezem, hogy ezek a szabályok csak a beavatkozás lehetőségét biztosítják, de nem módot és jogot arra, hogy szükség nélkül az egyéni gazdálkodás szabadságát rontsák és nehezítsék. (Helyeslés jobbfelől.) Az előadó úr az üzemterv kérdésével foglalkozott. Ezentúl mindenkinek ' üzemtervet kell készíttetnie, aki 300 katasztrális, holdon felüli erdővel rendelkezik vagy aki — legyünk precízek — 500 holdon felüli erdővel rendelkezik, mert hiszen azt a koncessziót tettük a bizottsági tárgyalás folyamán, hogy az üzemtervet egy azt helyettesítő jegyzőkönyvvel 500 holdig pótolni lehet. Nem akarok most a jegyzőkönyv és az üzemterv közötti különbséggel foglalkozni, úgy foglalkozom a kérdéssel, mintha 300 holdig mindenkinek üzemtervet kellene készíttetnie. Háromszáz holdon alul ellenben az állam ingyen végzi el^ és látja el mindenki részére az üzemterv készítését. Igen t. uraim, itt nemcsak terheket juttatunk ezáltal, hanem óriási könnyebbítés az,ha a 300 holdon aluli birtokos üzemtervhez és ezáltal tulajdonképpen hosszú időre szaktanácsokat tartalmazó kézikönyvhöz jut, amely'. ülése 193Jf november 29-én, csütörtökön. nek alapján úgyszólván behunyt szemmel tudja a maga erdőgazdaságát vezetni, mégpedig a nélkül, hogy ez egy fillérjébe is kerülne. Ezáltal nemcsak a termelés vonalán jut előnyhöz, hanem az eddigi költségektől is szabadul, mert addig, amíg üzemterv nem volt, esetenként kellett fakihasználási engedélyt kérnie, ami minden körülmények között bélyeg- és egyéb költségekkel, kellemetlenségekkel jár. Itt tehát az erdőbirtokosoknak maguknak rendkívüli nagy előnyt biztosít a törvény. A 300 holdon felüli birtokosoknál az üzemterv elkészítése tényleg újabb terhet fog jelenteni, de ez, egyszersmindenkorra megterhelést jelent vagy legalább is tíz évre szóló megterhelést, hiszen tíz év után sem kell új üzemtervet csinálni, hanem legfeljebb bizonyos vonatkozásban újabb előírásokkal ki kell egészíteni. Ezzel szemben ezeknek az erdőbirtokosoknak is megvolt idáig minden évben az engedélykérési kötelességük, az azzal járó kellemetlenségük, időveszteségük és pénzkiadásuk is, úgyhogy, ha csak tíz évre Összevetik azokat a költségeket, amelyeket tíz évig egy üzemterv nélküli erdőgazdaság jelent, azzal, hogy most egyszerre mennyit kell befektetniük, az jön ki, hogy még tisztán számszerűleg, anyagilag véve sem járnak rosszul. Azok a statisztikai adatok azonban, amelyeket bátcr leszek ismertetni, ennek az egész kérdésnek lényegtelenségét mutatják he. Az üzemtervi kötelezettségeknek a magánerdőre való kiterjesztése a következő képet mutatja. Üzemterv megkövetelésétől el lehet tekinteni 20^ katasztrális holdig. Ez mintegy 44.000 magánerdőbirtokost érint. Az üzemtervet az állam készítteti el 300 katasztrális holdig. Ez 49.112 magánerdőbirtokost érint. Én azt hiszem, ezzel igazán nagy lépést tett az állam azon a téren, hogy mentesítse az erdőbirtokosokat. .. (Magyar Pál közbeszól) Ebbe az utóbb említett számba természetesen bele vannak számítva a 20 holdig terjedő erdővel rendelkező erdőbirtokosok is, tehát nem azokon felül, hanem azokkal együtt vannak ennyien. Az üzemtervet a tulajdonos köteles elkészíteni 300 holdon túl. Ez 536 magánerdőbirtokost érint. Ha tehát egyetlenegy olyan magánerdőbirtokos sem lett volna, aki idáig üzemtervet készített — pedig, hála Istennek, nagyon sok ilyen magánerdőbirtokosunk van, aki ma is már magánüzemterv szerint kezeli az eredejét — akkor is ez csak 536 birtokosra jelentene clyan megterhelést, amelyről ki tudom mutatni, hogy nemcsak az erdőkitermelés szempontjából és nemcsak az illető üzemének javítása szempontjától, hanem talán-talán anyagilag sem jelent különös terhet. Az üzemtervvel kapcsolatosan meg akarom említeni a rendkívüli fahasználatok kérdését. Ez erdőgazdálkodásunknak igen nehéz és szomorú tétele, mert a rendkívüli kihasználást egész egyszerűen oda lehet írni az erdőpusztítások és erdőrombolások rovatába. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Hogy mégis nem tudtam teljesen szakítani ezzel a fennálló rendszerrel, azt majd bátor leszek megindokolni. Jelenleg ez a törvényjavaslat azonban jobban megköti a földmivelésügyi miniszter kezét az eddigi állapotokkal szemben, mert eddig korlátlan volt a földmivelésügyi miniszternek az a joga, hogy rendkívüli faxhasználatokat engedélyezhetett, most azonban ez megköttetik azzal, hogy bizonyos esetekben öt évi, 'bizonyos egészen kivé-