Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-307

Az országgyűlés képviselőházának $07. ülése 19$U november 29-én, csütörtökön. 308 latozasok folytán a tulajdonos a terület eddigi rendeltetésének megfelelő használatban kárt szenved, az államtól kártérítést igényelhet«. Joggal merült fel az az aggály és éppen a badacsonyi esettel kapcsolatban, hogy mért mondja a 221. §, hogy a tulajdonos igényelhet kártérítést, miért nem gondol arra, ami ott konkrétum, hogy ezek a területek bérbe vannak adva, hogy ezeken a területeken bányák vannak, óriási invesztíciók történtek, hasznos és hasznot hajtó ipari tevékenység folyik' ott. Vájjon nem következik-e ebből az, hogy egyszer adott esetben, — amely eset elkövetkezésetol addig, amíg Imrédy pénzügyminiszter ur ül itt, én nem félek — hogy egy adott akadémikus esetben arra az álláspontra fog a kormány, vagy a bíróság helyezkedni, hogy minthogy a 221. § tisztára a tulajdonos kártalanítását intézi el, a birtokosnak, a haszonbérlőnek kártalanítás^ nem jár. Nem is gondoltunk yolna erre — a jogászok ugyanis úgy magyarázták, hogy a tulajdonos fogalmában a haszonbérlő is beletartozik, — de felvetődött, éppen jogászképviselők vetették fel, hogy akkor miért nem használja a törvényjavaslat a birtokos szót, miért használja a tulajdonos szót. Még aggályosabbá tette ezt az intézkedést a 229. % amely azt mondja (olvassa): »A jelentörvénynek azokat a rendelkezéseit, amelyek az ingatlan tulajdonosára kötelezettséget rónak, vagy valamely intézkedést a tulajdonos engedélyéhez kötnek, ha csak a törvény mást nem rendel, alkalmazni kell az ingatlan javadalmazására, hitbizomány birtokosára, a haszonélvezőre és a haszonbérlőre is.« A törvényjavaslat tehát igenis, gondoskodott a tulajdonos fogalmának megmagyarázásáról, de csak abban az esetben, amidőn a törvény kötelezettséget ró rá. Ez esetre kimondja, hogy a tulajdonos egy a haszonbérlővel. Félő, hogy ebből a contrario azt fogják következtetni, hogy akkor azonban, amidőn a tulajdonos számára jogokat állapít meg, a tulajdonos a bérlővel nem vétetik egybe és így a bérlő jogaitól elüttetik. Esterházy Móric igen t. képviselőtársamnak ezzel a felszólalásával sikere volt. A földmívelésügyi miniszter úr ezt az aggályát teljes egészében magáévá tette; érezte, hogy egy törvényjavaslatnak, amely vigyáz a tulajdonjogra, nem szabad kétséget hagynia aziránt, hogy nemcsak a tulajdonjog az, amely respektáltatik, de mások vagyona, mások munkájának eredménye sem konfiskálható el egyszerűen. A miniszter úr és az együttes bizottság utasították a jogászokat, hogy gondoskodjanak olyan szövegezésről, amely ebben a kérdésben semmi kétséget nem hagy maga után. De hát Isten tervez, jogászok végeznek, megmaradt a régi szövegezés mindazzal a régi homályossággal, ami felmerült, csak egy tekintetben lett világosabb, hogy jött hozzá egy olyan jogászi magyarázat, amely nem hegy világosabbá tette volna az intézkedést, hanem még az addigi helyzetet is homályosabbá és agályosabbá tette. Az indokolás ugyanis a 4. oldalon azt mondja, a kívánt változtatásokhoz (olvassa): »Idevonatkozóan a bizottság arra a meggyőződésre jutott, hogy különleges szabály megalkotására szükség nincs, sőt indokolatlan igények támasztásának lehetősége révén nagyon veszélyes is volna olyan rendelkezés, amely a tulajdonoshoz hasonló jogokat biztosítana a haszonbérlőnek vagy másvalakinek...« stb. Ez helytelen, mert a törvény intenciója az volt, — ezt a miniszter úrtól tudom — hogy a haszonbérlő ugyanazokat a jogokat megkapja, amiket a tulajdonos, csak a szövegezés nem volt világos. Nos tehát, ha a jogászok nem tudták világosabbá tenni a szöveget, mért fordították meg a dolgot és mért csorbították meg az indokolásban a haszonbérlő jogait? En arra kérem a miniszter urat, hogy az előadó úrral összeülve, jogászokkal vagy lehetőleg azok nélkül, méltóztassék arra gondolni, hogy Caesar supra grammatieos s méltóztassék olyan szövegről gondoskodni, amely az igazságnak megfelelően ebben a tekintetben minden kételyt eloszlat. Egyébként azonban, minthogy ez a javaslat az erdőgazdaság nagy problémáival lelkiismeretesen foglalkozik, azoknak megoldására igen nagy tapasztalatok és tudás árán és nagy körültekintéssel törekszik, én a javaslatot általánosságban elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: iSzólásra következik? Takách Géza jegyző: Igmándy Aladár! Igmándy Aladár: T. Ház! Azon a technikai nehézségen kívül, hogy erdészeti jogszabályainkat eddig hat törvény és két rendelet foglalja magában, ennek az erdőtörvénynek megalkotását két ok tette elengedhetetlenül szükségessé. Az egyik az, hogy hazánk Európának fabehozatalra szorult államai között ötödik helyen áll, a másik pedig az, hogy a fabehozatal kereskedelmi mérlegünknek legnagyobb passzív tétele. Ez Trianonnak egyik legnagyobb kölönce, mert hiszen békében a fa körülbelül 100 millió pengő nyereséget jelentett számunkra, ma pedig körülbelül ugyanennyivel tesz minket évről-évre szegényebbé. Ez a deficit akkor válik igazán érzékelhetővé és igazán döbbenetessé, ha összehasonlítjuk gabonakivitelünkkel. Erről a gabonakivitelről az van a köztudatban, hogy .annak nagysága döntően befolyásolja a mi kereskedelmi mérlegünket, egész gazdasági exisztenciánkat. így is van. Ámde, ha ezt a kettőt, gabonakivitelünket és fabehozatalunkat összehasonlítjuk, arra az eredményre jutunk, hogy a legutóbbi nyolc esztendőben a fabehozatal minden egyes évben lényegesen túlhaladta gabonakivitelünk értékét. Addig is, amíg a trianoni békének a folyamatban lévő események ellenére sziklaszilárdan hitt revíziója be nem következik és meg nem szüntetik azt, hogy a mi nemzetünk élő testéből évenként százmilliókat ki vagdossanak, a kérdés közgazdasági jelentőségére való tekintettel, ezzel a kérdéssel saját portánkon, éspedig azonnal hatályosan kell foglalkoznunk és a megoldásról gondoskodnunk. Én a segítésnek hároim módját tartom gyakorlatilag lehetségesnek. Az egyik az erdősítés racionalizálása, a második a famegtakarítás, a harmadik maga az erdősítés. Az erdősítés racionalizálása? Ez első pillanatra úgy hangzik, mint egy divatos és most erőszakkal idedobott jelszó. De gondoljunk csak arra, hogy ezelőtt hatvan esztendővel fantasztának miinősítettük azt, aki búzanemesítéssel vagy a búza fajták kiválogatásával foglalko zott. A gyakorlat még nem ismeri, de a tudomány már foglalkozik fanemeisítéssel, foglalkozik a (kitenyésztés kérdésével és olyan fanemeket tud kitenyészteni, amelyek gyorsabb növekedésűek és amelyeknek a belértéke is nagyobb, a magvak terén pedig rámutat arra a tapasztalatra, hogy bizonyos magvak előnyös vagy hátrányos tulajdonságai egyik vidékről a másikra átvihetők, Mivel a javaslat 24. §-a ezek-