Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-307

Az országgyűlés képviselőházának 307. ülése 1934 november 29-én, csütörtökön. 301 pénzügyi viszonyok mellett mindössze 30.000 katasztrális holdat erdősítettunk, ha számba vesszük azt, hogy a szakértők az erdősítésre váró és erdősíteni szükséges területeket 500.000 katasztrális holdra teszik, — úgy tudom, Biró Zoltánnak ez a számítása — akkor azt hiszem,, ha a multak tapasztalatai alapján ejtjük meg számításainkat, e programon végrehajtási idejének tekintetében valóságos csillagászati számokhoz jutunk. Miután mi ezzel a saját renyheségünkkel és ezzel a kincstári szűkkeblűséggel szemben a mi érveinket és akaratunkat nem tudtuk érvényesíteni, így történhetett az, hogy az 1923. évi XIX. tcikket az élet valójában hatályon kívül helyezte. Hiába mondták ebben a Házban a hozzáértők és az életet saját tapasztalataikból ismerők, hogy az Alföldön a vízieosiapolások és szabályozások kiszárították a levegőt, s erdőkre van szükség hiába utaltak arra, hogy Hódmezővásárhely 132.000 katasztrális holdján, Hajdúnánásnak 46.000 katasztrális holdján, Szentesnek 69.000 katasztrális holdján, Szarvasnak 45.000 katasztrális holdján, Szolnoknak 27.000 katasztrális holdján semmi erdő nincs; hiába idézték igen kitűnő emberek többek közt Kaán Károlyt, — akinek dicséretéhez, amelyet tegnap Esterházy Móric t. képviselőtársam olyan igazán meggyőző szavakkal terjesztett a Ház elé, én a magam részéről minden ben hozzájárulok, — mondom, hiába utaltak arra, hogy a békeidőben Bácsmegyében, Bezdán környékén erdőtelepítéseket eszközöltek, amelyeknek lombosodásával a környékbeli szikes talajok a legjobb kaszálókká változtak át hiába fejtették ki azt, hogy ha az erdő nem is esőképző, de a páraképzés tekintetében igen kiváló, mert hiszen a német erdészeti kísérleti állomás megállapította, hogy az erdőkörnyéki levegő 14%-kal hűvösebb, párásabb; hiába mutattak rá arra, hogy milyen szerepe van az erdősítésnek a tüdővész elleni küzdelemben, amikor még ma is az összhalálozások számából a különböző megyék szerint a tüdővészre 14—23% s azt hiszem átlagban 18% esik: mindez nem használt. Így történhetett meg, hogy mivel már pénz nincs, (Friedrich István: Másra költötték el a pénzt! Milyen szépen mondja!) a t. földmívelésügyi miniszter úr csinál egy erdőtörvényt, amely becsületesen konzerválja... (Friedrieh István: Egy évben volt 270 millió költségvetési felesleg és erre nem jutott 1 millió! Ilyen Wirtschaft volt itt!) Elnök: Friedrieh István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Friedrieh István: Az erdészek megépítették Lillafüredet, ahelyett, hogy erdősítettek volna a miniszter úr elődei. Az erdészeknek Lillafüred kellett és nem erdő. Sőt ki is vágták az erdőt Lillafüreden! Ezt mind elfelejtik! — Zaj a baloldalon. — Friedrieh István: Ezt jó megemlíteni! Szegény Ivády azért bukott meg, mert ő is emlegette!) Csendet kérek képviselő úr. Fenyő Miksa: Csináltak egy törvényt, amely becsületesen konzerválja a magyar erdővagyont, de amelyből — meg kell állapítani tárgyilagosan — egyetlen fa sudárba nem szökken, ellenben azt kell mondanunk, hogy az erdőgazdaság házában rendet csináltak. (Friedrich István: Most erdŐsítsünk, mikor nincs pénz?) Elnök: Csendet kérek! (Friedrieh István: Csak egy kicsit felháborodtam!) Fenyő Miksa: Azt .szerettem volna, ha ezzel az erdőtörvényjavaslattal egyidejűleg a miniszter^ úr beterjesztett volna egy beruházási törvényjavaslatot, amely megszabta volna az erdősítési tervek kereteit, megállapította volna azt, hogy milyen területeken milyen minőségű fákat kíván termelni; döntvén abban a vitás kérdésben is, amely itt r nálunk a tűzifatermelés, az akácfatermelés és <a műfák készítésére alkalmas fák termelése között az utóbbi időkben az irodalomban is megnyilatkozott s amely kérdést természetesen nem lehet egyedül a szükséglet szempontjából, tehát gazdasági szempontból eldönteni, hanem amelynél a klimatikus és talajviszonyoknak is igen nagy szerep jut; gondoskodván ebben a törvényjavaslatban az erdőmagvak kérdésének behatóbb szabályozásáról is. Szóval az kellett volna, hogy mi ilyen beruházási javaslattal ezt a most tárgyalt javaslatot kiteljesítsük, hogy ennek adminisztratív intézkedéseit eletesse tegyük és akkor megtörtént volna az, hogy az 1923-ban eb ben r a Házban elhangzott álmok valóban realitásokká is váltak: volna. Meg vagyok győződve, hogy ezzel semmi újat a miniszter úrnak és a vezetése alatt álló igen kiváló minisztériumnak nem^ mondottam, hogy ezekről a tervekről ők már régóta gondolkodnak és ha nem hoztak ilyen terveket a Ház elé, ez csak azért történt, mert anyagi eszközök hijján nem adatott meg^ nekik egy kreatív erdőgazdasági politikának lehetősége. A miniszter úr tehát kereste más irányban a megoldást. Egyrészt összefogta avatott kézzel és a közérdeket igyekezvén megközelíteni, mindazokat az intézkedéseket, amelyek az erdőgazdaságra vonatkoznak — s ezt, amit most tárgyalunk — másrészt gondoskodott arról, hogy megfelelő szervezetek útján, amelyek állami intézkedésekkel irányítják a fabehozatalt és a faértékeisítést, — minthogy ilyen kevesen, majdnem azt mondhatnám, magunk között vagyunk, — mondhatom, hogy kar teliszervezettel (Derültség.) a faértékesltés lehetőségeit javította és igenis elérte ezzel az intézkedésével azt, — nem tudom, hogy az erdőgazdaság menynyire vált jövedelmezővé, vagy sem, — de a multakhoz képest az erdőgazdaság helyzete javult. Csak örömmel hallottam, hogy olyan kompetens férfiú, mint báró Inkey Pál igen t. képviselőtársunk, aki elvileg a szabályozás ellen foglalt állást, valójában kénytelen volt elismerni, hogy ennek a szabályozásnak eredményei kielégítőek. Es ha egy másik kompetens képviselőtársunktól — ebben a kérdésiben, az erdőgazdaság kérdésében nincs nagyon sok kompetens képviselőtársunk — tehát egy másik kompetens képviselőtársunktól, gróf Esterházy Móric igen t. képviselőtársunktól hallottunk iß némi kritikát, mindazáltal meg kell állapítani, hogy a következmények bizonyítják, hogy ez a szervezkedés sikerült, az erdőgazdaság értékesítési viszonyai javultak anélkül, hogy ez a szervezkedés a külföldi államok behozatalának olyan gátat állított volna útjába, amely a velük való kereskedelmpolitikai megállapodásokat lehetetlenné tette volna. En ezt a szervezkedést nemcsak hogy nem kifogásolom, hanem helyesnek tartom és éppen azért a javaslatot, mint mondottam, az általánosságban a részletes vita alapjául elfogadom. Minthogy elvi rendelkezései tekintetében az 44*