Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-306

Az országgyűlés képviselőházának 306, mintegy 60 ember jelent meg minden szavazatszedő küldöttség elnökénél, hogy bizalmiaikat bejelentsék, ezeket a csendőrség nem engedte be az elnökhöz s mikor azután magam vezettem be őket, az elnökök nyiltan kijelentették, hogy jelölésüket befejezettnek tekintik és a pártunk által kiküldött bizalmiakat a szavazóhelyiségbe megtűrni nem hajlandók. Hajlandó-e a miniszter úr végre qdahatni, hogy a törvényt végre azok is tiszteljék, akik a törvény betartására volnának hivatottak? Hajlandó-e a miniszter úr odahatni, hogy a választást vezetők törvénykívülisége megszűnjék és a törvények erejével büntettessenek.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Andaházi-Kasnya Béla: Mélyen t. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy a mi niszter úr előbb elhangzott válaszának utolsó szavába kapcsolódva kezdjem beszédemet. Az igen t. miniszter úr azt mondotta, hogy minden igyekezetével azon van, hogy a becsületes munka legyen az úr ebben az országban. Igen kívánatosnak tartanám, hogy necsak a munkában, hanem a politikában is a becsület kora jöjjön végre el, (Ügy van! a baloldalon. — Prop* per Sándor: A közigazgatásban is!) mert a megejtett törvényhatósági választások, amelyeket csak gúnnyal lehet választásoknak nevezni, (Úgy van! a baloldalon.) sajnos, nem igazolják azt, hog^y az országban ezidőszerint a politikai tisztesség az úr. (Propper Sándor: A visszaélések sorozata!) Végtelenül sajnálom, hogy ezt éppen akkor vagyok kénytelen szóvá tenni, amikor pártunk vezére éppen a balkáni módszerek miatt kénytelen heroikus küzdelmet folytatni Genfben. Országunkat támadják és, sajnos, ugyanezeket az eszközöket látjuk alkalmazni a falvakban és városokban a mi pártunkkal szemben is. Rámutatok egyes dolgokra és az önök jóízlésére bízom, jól van, helyesen van-e ez így. (Dénesfay-Dinich Ödön a jobboldal felé: Elszaladni el lehet ez elől, de utóiéri még az urakat a sorsuk ! — Feniczy Ignác: Nem ijedünk meg a fenyegetéstől!) Interpellációmnak egyrészéfc a kultuszminiszter úrhoz is intézhetném és megkérdezhetném, van-e tudomása arról, hogy például Mindezent községben a törvényhatósági bizottsági választások előtt három napig valamennyi iskolában szünet volt, mert a tanító urak korteskedéssel voltak elfoglalva. (Kabók Lajos: Kinek érdekében korteskedtek?) De meg kell kérdeznem: minek minősítik igen t. képviselőtársaim azt a következő esetet: A szentesi gazdakör tanyáin elmentek a leventeoktatóhoz és megkérték, hogy mivel a választás vasárnapra esik, és jószágaikat nem hagyhatják otthon, a leyenteoktatás szüneteljen. Emiatt megindult az eljárás ezek ellen az emberek ellen, nemzetietlen magatartás, nemzetgyalázás címén és egymásután beidézték őket a csendőrségre. Van-e tudomásuk igen t. képviselőtársaimnak arról, hogy például a szentesi... (Csizmadia András: Ha ugyan így volna! — Györki Imre: Kevés kivétellel így van ez az egész országban! Közigazgatási brigantinizmus az, ami itt történt a választások alatt! — Zaj a baloldalon.) Elnök: Györki képviselő urat ezért rendreutasítom. Andaházi-Kasnya Béla: Hogyan minősítik igen t. képviselőtársaim azt, hogy amikor a szentesi gazdakör a jelölések megejtésére a körben választmányi gyűlés összehívását kérte, erre mégcsak választ sem kapott. Igaz, hogy ezt KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXIV. ülése 1934 november 28-án

} szerdán. 295 tulajdonképpen nem kellene kérni, de a múltban, amikor választmányi gyűlést tartottak előzetes bejelentés nélkül, akkor az elnököt és a többieket 50—150 pengőre büntették. Mit méltóztatnak szólni ahhoz, hogy amikor a jelölő gyűlést nem tudták megtartani és egyes gazdák magúk jártak házról-házra, kérni gazdatársaikat, hogy a Független Kisgazdapárt lajstromára szavazzanak, akkor a csendőrök sorra bementek ezekbe a házakba és kérdezősködtek: kisgazdatársaink mit csináltak, miért voltak ott? Méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak arra, hogyan folyt le maga a választás. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy a Független Kisgazdapárt a szavazólapokat a vasárnap megejtendő választásra csak pénteken tudta megszerezni. Tudvalevő, hogy az 1929. évi XXX. törvénycikk, a törvényhatósági választási törvény expressis verbis és kategorikusan előírja, hogy ha 50 választó megjelenik a választás előtt a szavazatszedő küldöttség elnökénél, akkor tartozik az általuk jelölt embereket bizalmiaknak elfogadni, illetőleg azokat nem utasíthatja viszsza. A választás napján reggel fél 9-kor minden szavazókörzetnél 60—60 ember jelent meg, azonban a csendőrség nem engedte be sem őket, sem a vezetőjüket, mondván, hogy csak külön hatósági bizonyítvánnyal engedik be őket. Amikor én magam mentem oda, háromnegyed 9-kor, (Zaj.) akkor kegyeskedtek engem, a kerület képviselőjét beengedni, azon a címen, hogy engem a mentelmi jog véd. Amikor bementem, és a szavazatszedő küldöttség elnökét felszólítottam, hogy a törvényben biztosított ennek a jogunknak szerezzen érvényt, ő kijelentette, hogy már fél 9-kor kinevezte a mi pártunk bizalmiférfiait is. Hogyan lehetséges az, hogy törvényben biztosított jogokon ilyen egyszerűen túltehetik magukat egyes emberek? Ha a szavazatszedő küldöttségek elnökei tudatlanságból, vagy a törvény helytelen magyarázatából tették volna ezt, akkor nem szólhatnék semmit, mert hiszen végeredményben ott van az igazoló választmány és ott van a közigazgatási bíróság, amelyhez ez megfellebbezhető, aminthogy meg is fogom fellebbezni. A kérdésnek nem is ezzel a részével akarok foglalkozni, hanem csupán arra akarok rámutatni, hogy ez egy centrálisán, szervesen intézett eljárás voltamért valamennyi szavazatszedő küldöttségnél ugyanez volt a helyzet, hogy tudniillik a szavazatszedő küldöttség elnökei fél és háromnegyed 9 között egyszerűen kijelölték a mi pártunknak, természetesen kormánypárti érzelmű, bizalmiférfiait. Ezek voltak még a bátrabbak, mert a gyávábbak azt mondották, — ami természetesen nem felel meg a valóságnak — hogy ott volt 200 ember, akiktől megérdezték, hogy akarják-e ezt és ezt a két embert bizalminak, azok kijelentették, hogy ők akarják, tehát ezeket ők elfogadták és ezek teljesítettek szolgálatot. Amikor kijelentettem, hogy súlyt helyezek arra, hogy a mi bizalmiaink ott helyet foglaljanak, akkor a választási elnök karhatalommal vezettetett ki és nem engedte meg,, hogy a mi bizalmiaink jelen legyenek. Itt van valami, amit nem értek. Méltóztassanak nekem megmondani, hogy ha az egész vármegyében egyetlen ellenzéki jelölt sem jött be, ha papírforma szerint olyan óriási fölény

1 nyel jöttek be ezek az urak, mi szükség volt ott csalásra? Mi szükség volt arra, hogy hizalmiakul másokat tegyenek oda, ha ilyen 43