Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.
Ülésnapok - 1931-306
296 Az országgyűlés képviselőházának 306. ülése 193U november 28-án, szerdán. nagy többségük volt? Méltóztassanak erre elfogadható f választ adni. (Dénesfay-Dinich Ödön: Talán a pestvármegyeiek majd megmondják! Ok jobban tudják!) Most nézzük meg, hogyan folyt le maga a választás 1 ? Először is az asztalokon ott volt egy hevenyészett urna, amelyből akkora szögek állnak ki, hogy bele lehet látni mind a négy oldalon és amellett legalább 5—600 nyomtatott kormánypárti lista volt az asztalon. Amikor azonban a szavazó előírás szerint bemegy, egyetlen üres blankettat nem talál az egész helyiségben. En kértem és nem kaptam. Természetesen a folyosókon nem engedték a Független Kisgazdapárthoz tartozó egyetlen embernek sem, hogy ott tartózkodjék és a befolyásosabb hivatali urakat odaállították a folyosóra. Ez a 10—12 ember a bejövöktől elvette az ellenzéki szavazólapokat, mondván, hogy azok rosszak, adják ide. Ezek az urak azután odaadták a szavazóknak a hivatalos kormánypárti szavazólapokat, mint jókat. (Dinnyés Lajos: A menetrendben is a hivatalos a jó, úgy látszik, a szavazócédulákban is az a jó!) Nem akarok arról (beszélni, hogy külön korteskedés is folyt és százméteres Tisza-gátat építettek. Bár lenne minden alkalommal választás^csak azért, hogy újból százméteres gátépítésnél munkát adjanak az embereknek. Nagyon helyes, ha munkát adnak, én ennek csak örülni tudok, azonban hogyan méltóztatnak Összeegyeztetni a tisztességes felfogással azt, hogy azokat a kubikosokat, akik ennél a munkánál dolgoztak, nem szombaton fizették ki, hanem vasárnap odarendelték a szavazatszedő küldöttség helyisége mellé, ott fizették ki és úgy vitték őket oda csapatban, hogy azonnal le is szavazzanak. Minthogy azonban még mindig lehettek volna élelmes kubikosok, akik a maguk szavazólapjával szavaznak, az történt, hogy a szavazatszedő küldöttség elnöke a négyrét összehajtott szavazólapokat félrebillentette. Amikor megkérdeztük tőle, hogy miért, azt válaszolta, azért, hogy megnézze, nem két szavazólapot hajtottunk-e egybe. Szóval, igen kitűnő módon kontrollálták azt, hogy ezek a munkások az egységes pártra szavaztak-e. Nem tartom a tisztességgel összeegyeztethetőnek és megengedhetőnek, hogy amikor ilyen közmunkákat foganatosítanak, Tiszagát-építés, erdővágás, stb., amelyeket nem az egységes párt pénzéből, hanem az ország, az adófizetők keserves adófilléreiből fizetnek, erre a munkára csak olyan embereket fogadjanak fel, akik fel tudják mutatni, hogy a Nemzeti Egység Pártjához tartoznak. (Felkiáltások a baloldalon: így van ez az egész országban! A vasútnál is így van!) Erre más alkalommal fogok visszatérni, most csak rá akarok mutatni még arra, hogy a törvénytelenségek sorozatát hogyan követték el. Derekegyháza községben például 600-nál több szavazó van. A törvény megengedi, hogy egy második szavazatszedő körzetet is felállítsanak. De csak a választást megelőző este, kilenc órakor tudatták az ottani szavazatszedő küldöttséggel, hogy még egy szavazatszedő helyiséget állítanak fel, amiről a választóknak természetesen fogalmuk sem volt, mert másnap, amikor reggel elmentek, hogy szavazzanak, természetesen nem tudván, hogy még egy szavazókörzet van, nem mehettek el Ötven emberrel, hogy kérjenek bizalmit és a szavazatszedő küldöttség elnöke természetesen automatikusan kinevezte a maga embereit. Ezt a kérdést tulajdonképpen nem is azért hoztam ide, hogy ennek meritumába belemenjek, mert hiszen megfellebbeztem ezt a választást és a Közigazgatási Bíróság elé viszem a kérdést. (Feniczy Ignác: Majd megbírálják!) De más szempontból tartom szükségesnek, hogy ezt a kérdést előhozzam. Mi tekintélytiszteletet prédikálunk, istenfélelmet és vallásos érzést igyekszünk beleoltani mindenkibe. A szavazatszedő küldöttség elnöke és a választásban résztvettek esküt tesznek. Amikor azt látja az az egyszerű nép, hogy az eskü csak rá kötelező, mert az ott fungáló kabátos ember az esküt minden további nélkül áthághatja, ez semmi esetre seui alkalmas arra, hogy benne a vallásos érzést és tisztességet növelje. Általában Csongrád megyében az utóbbi 6—7 év alatt a közerkölcsök és a politikai erkölcsök szörnyű módon lezüllöttek, ami nem magyarázható mással, mint annak a központi erőnek a megnyilatkozásával, amely nem a tisztességet, hanem a becstelenséget és a törvényenkívüliséget tette úrrá a megyében. Elnök: A képviselő urat ezért a kijelentéséért rendreutasítom. Andaházi-Kasnya Béla: Meghajlok az elnök úr intelme előtt. (Hegymegi Kiss Pál közbeszól.) Elnök: Hegymegi Kiss Pál képviselő urat kérem, maradjon csendben! Andaházi-Kasnya Béla: A múlt alkalommal, amikor Rakovszky Tibor képviselőtársam és barátom szó tárgyává tette ugyancsak a nálunk történt .törvényhatósági választásokkal kapcsolatos visszaéléseket, megmondom őszintén, — megfeledkezve magamról — azt mondottam, hogy ez nem választás, hanem egyszerűen csalás. Az igen t. elnök úr akikor teljes joggal rendreutasított és én meg is nyugodtam abban az intelemben. Felteszem azonban az uraknak azt a kérdést, vájjon melyik nagyobb bűn: minősíteni ezt a bizonyos dolgot, vagy elkövetni 1 A túlsó oldalról valaki kifogásolta, hogyan mondhatom én ezt a szót, hogy csalás, mert ez nem csalás. Az igen t. közbeszóló képviselő úrnak is igazat adok. Lehet, hogy ő csak a minősítést kifogásolja, mert nála ez nem csalás, hanem a tízéves rendszernek ittmaradt csöikevénye. Ezt is elfogadom. De amikor mi tekintélytiszteletet prédikálunk, (Rakovszky Tibor: De igazi tekintélytiszteletet!) vájjon hogyan egyeztethetik össze a mélyen t. képviselőtársaim azt, hogy az egyszerű ember látja, hogy a föléjük helyezett vezetők tekintélytiszteletre nem adnak alkalmat, illetve nem szolgálnak rá, mert ezek az egyének a törvényeket lábbal tiporják és amikor felelősségre vonjuk őket, bámulatos törvényenkívüliséget élveznek. (Friedrich István: Igazán?) Amikor azt látom, hogy semmi megtorlásban, vagy ilyesmiben részük nem lesz, (Dénesfay-Dinich Ödön: Szabad vadászterület Csongrád vármegye!) akkor igazán kérdeznem kell az igen t. belügyminiszter urat, hogyan egyezteti ezt össze azzal a tisztességgel, azzal az erkölcsi felfogással, amellyel ő mindenkor bírt. (Dénesfay-Dinich Ödön: Farkasok garázdalkodnak Csongrádban!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék beszédét befejezni. Andaházi-Kasnya Béla: Kérek 10 percnyi meghosszabbítást ! Elnök: Méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak!
