Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-297

Az országgyűlés képviselőházának 29 csóválja szüntelenül a füstölőt a 'kormányhatalom mindenkori birtokosai előtt és nem lesi a hódolattól haldokolva a, kormány parancsait, sőt ellenkezőleg, évek óta a magyar közélet terén a minden politikai önállóság ellen küzdő rendszer ellen harcol, abszolút hazafiasságához, szellemi színvonalának emelkedettségéhez kétség nem fér (Ügy van! Ügy van a balközépen.) és hogy pártpolitikai szempontokat az ország és a nemzet érdeke fölé soha nem helyez. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Most is, a marseillei királygyilkosság okozta külpolitikai feszültségben bátran és elszántan verte vissza azt a gálád, perfid, becstelen, álnok és aljas offenzívát, (Ügy van! Ügy van! bal felől.) amelyet a nemzetközi sajtó egyrésze és főleg a kisantant sajtója indított meg és folytat t ellenünk. »A Nagy Méregkeverő« című, vezércikkében, amelyet a kitűnő tollú Pethő Sándor írt, a vérig sértett magyar önérzet hangján rámutatott a Magyarország ellen folytatott áskálódásoknak és vádaskodásoknak szellemi forrására, atyamesterére, Bemes cseh külügyminiszterre, aki fel akarta és fel akarja használni a királygyilkosságot arra, hogy Magyarországot, a magyar kormányt, a magyar államhatalmat és a magyar tisztikart a művelt világ előtt diszkreditálja és, ha lehetséges, minket külpolitikailag megalázzon, tönkretegyen, elpusztítson. A Magyarság e vezércikkében, amely csak méltó visszhangja volt a kisantant-sajtó részéről Magyarország, az ország kormányzója, a magyar államhatalom és — ismétlem, — a magyar honvédség tisztikara ellen elkövetett támadásoknak, nincsen egyetlen egy mondat, de még csak kifejezés <sem, amelyet ne osztana pártkülönbség nélkül az egész magyar társadalom. {Ügy van! Ügy van! balfelöl!) Mégis e cikk miatt tiltotta be a kormány a MagyarságotIsmerve a kormány egynémely tagjainak jogérzékét, nem érzem magamat feljogosítottnak annak feltételezésére, hogy a kormány e különös intézkedésével rá akart ijeszteni egy gerinces ellenzéki újságra, amelynek az a hibája,, hölgy a kormánynak nem tetseik, de tetszik a közönségnek. Nem merem feltételezni azt sem, hogy a kormányt intézkedésében ama latin közmondás vezette, hogy: prevenire iis, qui nocere possunt, vagy lehengerelni azokat, akik árthatnak; azt sem merem feltételezni, hogy a kormány ez intézkedése mögött csupán idegességének egy gyönge pillanata lappang, melyben a Magyarságot a kisantant-nak áldozatul dobta. (Rassay Károly: Ezt már fel lehet tételezni! — Jánossy Gábor: Nem lehet! — Rassay Károly: Akkor rosszabbat kell feltételezni!) Más indokot nem is merek feltételezni, mint azt, hogy a kormány betiltó végzését (Rassay Károly: Majd beszélünk egyszer a sajtópolitikáról) a kisantant fellépése zsarolta ki a kormánytól. De ha ez így van, akkor is nagyon sajnálom, hogy egy nemzeti kormány,, amely programimpontjává avatta a revíziót, ilyen szomorú elhamarkodottsággal és engedékeny készség'gel teljesítette az ellenséges hatalmiaknak a magyar sajtó megrendszabályozására vonatkozó követelését, (Meskó Zoltán: Szemérmetlen követelés!) hogy intézkedésre volt kapható nemzeti nagyságunk sírásóinak, halálos ellenségeinknek védelmére. Nem zárom ugyan ki annak a helyzetnek lehetőségét, hogy lehetnek idők és esetek, lehetf

, ülése 19SU november 12-én, hétfőn. 17 nek kényszerhelyzetek, amikor a kormány külpolitikai opportunitásból kénytelen a nemzeti közérzés élÜen hivatalosan állást foglalni és a nemzeti közvélemény előtt ellenszenves kijelentéseket és intézkedéseket tenni, de ebben az esetben a kormány eljárását, ellenségeink előtt való meghunyászkodását a politikai opportunitás sem indokolta. (Ügy van! balfelől.) Hiszen, ha a kormány ilyen aránylag kis és csekély ügyekben déferai az ellenséges hatalmaknak, miként fog és tud majd helytállni akkor, ha az ellenséges hatalmak részéről esetleg a nemzet exisztenciáját veszélyeztető követelések merülnek fel? S vájjon, nem kapnak-e ellenségeink vérszemet, hogy újabb meg újabb követeléseket támasszanak különféle ürügyeken és jogcímeken,, amikor látják, hogy a kormány úgyszólván egyetlen kézlegyintésükre kész kiszolgáltatni a hazafias és függtefeiejn nemuzeíti'sajtót? Meg kell azért mondanom, hogy a t. kormány a Magyarság betiltásával nemcsak a sajtószabadságot sértette meg, hanem vétkezett az ország és a nemzet méltósága és önérzete ellen is (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) anélkül, hogy ellenségeink további akcióját mérsékelni tudta volna. (Ügy van! balfelől — Rassay Károly: Sőt!) Hiszen köztudomású tény, hogy azóta a szerb és a cseh sajtónak egy része — főleg a szerb Vreme című lapra utalok — egyenesen gyilkosságra való felbujtassál vádolta a magyar kormányt anélkül, hogy a magyar kormány ezért elégtételt kapott volna, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) anélkül, hogry ezeket a lapokat betiltották volna. (Rassay Károly: Anélkül, hogy egy lépést is tett volna, hogy elégtételt keressen.) Meg kell állapítanom, hogy a kormány meghátrálása a diplomáciai erő elől súlyos hiba volt. Meg kell állapítanom, hogy a kormány ezúttal nem államférfiúi okosságáról, bölcseségéről és előrelátásáról tett tanúságot, hanem — nem akarok kemény kifejezést használni — gyöngeségéről. Befelé mindig snájdig a kormány, élharcosainak gárdájával pacifikálni akarja az országot és kiirtani a nemzeti ellenzéket. Befelé a védtelen polgárokkal szemben harcias ós erélyes, kifelé azonban gerinctelen. (Zaj jobbfelől). T. Ház! Övást emelek tehát a Magyarság betiltása ellen az ország színe előtt. Ez az intézkedés csak arra volt jó, hogy a Magyarság elnémátásán keresztül megfélemlítse a többi sajtóorgánumot is; csak azt a célt szolgálta, hogy a letört sajtó a kormány kezes bárányává váljék és hogy sajtónk gleichschaltolása által a kormány előkészítse egy befelé mindent merő, kifelé azonban mindenben meghátráló diktatúrának útját. (Ügy van! balfelől) Övást emelek egyáltalában a kormány sajtópolitikája ellen. Nyáron A Reggelt némította el azért, mert egy interjúmat közölte— (A mondat befejező részét elnök javaslatára a Ház a Házszabályok 193. §-a értelmében törölte.) én Hitlert nem tudom a gyilkosság vádja alól felmenteni. Elnök: A képviselő urat ezért a kijelentésért rendreutasítom. (Rassay Károly: Már betiltották érte A Reggelt.) Griger Miklós: Most pedig a Magyarságot tiltotta be azért, mert nem keresztrejtvényekben és talányokban, nem allegóriákban és bibliai piarab ólakban, hanem közérthetően, magyarán és magyarüli beszélt, illetőleg' írt Benesről.