Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-297

18 Áz országgyűlés képviselőházának 2 Hát e« az a híres' függetlenség, amellyel ;a miniszterelnök úr annyira kérkedik'? Most már annyira függetlenek vagyunk, hogy ma Hitler, holnap pedig Benes megfoghatja magyar íróknak, szerkesztőknek és< újságíróknak a kezét, hogy róluk csak az ő diktandójukra szabad és lehet írni? T. Ház! A sajtószabadság főfontosságú közjog, a nenuzeti önkormányzatnak egyik integráns résae, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) az alkotmányosságnak legfőbb biztosítéka. (Ügy van! Ügy van! Nem moindomv hogy a, sajtószabadságnak valamilyen transeendentalis jelentősége van és nem vonom kétségbe az állami érdeknek mindenekelőtt — és mindenekfelett valóságát. Hiszen a sajtószabadságnak csak úgy, mint minden szabadságjognak érvényesülése csak akkor és' csak addig lehet feltétlen és legitim, amíg nem veszélyezteti a salus rei pubilicae suprama lex esto-mak legfőbb törvényét. (Ügy van! Ügy van!) Aim. azt is vallom, hogy beteg az az_ állapot, amelyben leledzünk és hogy ea a sajtópolitika ás veszélyezteti a nemzeti közérdeket. Ma már csak a kormányhatóság kegyelméből és tőle függő sajtószabadság van ebben az országban. Ma a lapok — a legtisztességesebbek, a leghazafiasabbak is — csak addig élhetnek, amíg a kormány ezt nekik megengedi és meg kell halni ok abban a pillanatban, amelyben a kormány ezt megparancsolja. Ma a sajtójog terén inkorporált korm<ányabszolutizmus lUtralkodik. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Sztranyavszky Sánor: Ezt már nem lehet mondani.) Ma már ott tartunk, hogy a márciusi ifjak, a PetŐfiek és a Kossuthok titáni küzdelmeinek gyümölcse, szent öröksége eilrongyosodott kezünkön. Konszolidációval, renddel, nyugalommal dicsekszik a kormány, ma is azt tette a miniszterelnök úr, még pedig bizonyára nem a szuronyokra hivatkozva, amelyek itt a rendet és nyugalmat biztosítják, hanem arra a lelkesedésre, amellyel az ország népe a kormány mögé sorakozik. Ha tehát a kormány dicsekszik a konszolidációval és a renddel, aimely nem a szuronyokön nyugszik, akkor miért ragaszkodik görcsösen a (kivételes hatalom gyakorlásához, amelyet csak kivételes idő, a háború tett indokolttá. Állítólag alkotmányos jogállamban élünk. Alkotmányos jogállamban azonban minden szabadságjog a legerősebb biztosítékának a megtagadhatatlan bírói védelmet tekintik. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Az alkotmányos jogállam eszméje nem túri oly eminens közszabadsági intézménynek, aminő a sajtószabadság, az illetékes bírósági oltalmon kívül való helyezését. Éppen ezért én a kormányzati sajtódiktatúra ellen Kossuth Lajos szavaival tiltakozom. (Olvassa.) »Vigyenek el mindent tőlünk, csak adjanak sajtószabadságot, akkor nem esem kétségbe hazám szabadsága és boldogsága felett. Ily meggyőződésben élvén és így kívánván meghalni, én a sajtószabadságra szavazok.« Mivel pedig, tisztelt Képviselőház, nálunk csak fiktív sajtószabadság van, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) mivel ez a fiktiv sajtószabadság is egy fiatal és túlbuzgó sajtófőnök kénye-kedvének van kiszolgáltatva, a kormány sajtópolitikája, általában kül- és belpolitikája iránt bizalmatlanságomat akarván kifejezni, a napirendi javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? 7. ülése 1934 november 12-én, hétfőn. Dénesfay-Dinich Ödön jegyző: Létay Ernő! Létay Ernő: Tisztelt Képviselőház! A Griger tisztelt képviselőtársam napirendi felszólalása keretében elmondottak azt a hatást gyakorolták rám, hogy az igen tisztelt képviselő ur a sajtószabadság terén a szabadságjogok értelmezése tekintetében tévedésben van akkor, amikor a Magyarországon tiralkodó szabadságjogokat bármely más államban uralkodó szabadságjogokkal veti szembe. (Úgy van! jobbfelől. — Zaj. — Ellenmondások a baloldalon. — Gr. Sigray Antal: Nem állította szembe! Nem hasonlította össze!) Mert elmondhatjuk tisztelt Képviselőház azt, hogy a szabadságjogok tekintetében a kormányzás Magyarországon nem erőszakkal, hanem igenis a törvénynek, a közszabadságoknak olyan kezelésével történik, amely példát mutathat az egész nagyvilágnak. (Ügy van! jobbfelől. — Zaj. — Ellenmondások a baloldalon.) Szavaimat az előttem szóló képviselő úrnak ama szavaiba kapcsolom, hogy ő maga sem vonj a ^ kétségbe azt, hogy az állam területén a közérdeknek mindenkori szolgálata minden más érdek felett kell, hogy uralkodjék. (Griger Miklós: De nem téveszthető Össze a kormányérdekkel! — Rassay Károly: Ennek a nevében vittek ki bennünket közösen a csendőrök! Emlékszik még rá? — Derültség.) Most nem erről beszélek, hanem a képviselő úr által felvetett sajtószabadságról. (Zaj. — Rassay Károly: Ugvanezt mondották akkor is!) _ Azt hiszem, nem tévedek, ha nemzetközi jelenségeket figyelve azt merem megállapítani, hogy ma rendkívüli ostrommal találjuk magunkat szemben mindazok részéről, akiknek 'bevallott és

1 be nem vallott célja az, akik látható és láthatatlan fegyverekkel küzdenek azért, hogy Magyarország jó hírnevét befeketítsék a jóhiszemű külföldi közvélemény előtt. (Ügy van jobbfelől. — Zaj a baloldalon.) Lehetetlenségnek tartom, hogy a kormány ne figyelje azokat a támadásokat, amelyek az ország jó hírnevével szembehelyezkednek, lehetetlennek tartom, hogy a kormányra ne legyenek hatással azok a 'belső jelenségek, amelyek diszkreditálásra alkalmasak és nemzetközi bonyodalmakat idézhetnek elő. (Meskó Zoltán: Ha Benes hazudik, azt meg kell írni!) A kormány nem hunyászkodik meg ellenfeleinknek ellenünk irányuló szándékai, vagy törekvései előtt. mint ahogy a képviselő úr állítja, hanem igenis minden rendelkezésére álló eszközzel úgy diplomáciai úton, mint a nyilvánosság előtt küzd azok ellen az országot mélyen lealázó, az ország jó-hírnevét (befeketíteni igyekvő nemzetközi törekvések ellen, amelyeknek végső bevallott célja az, hogy a magyar revízió gondolatát örökre ki tudják operálni a nemzet testélből. (Zaj a baloldalon. — Farkasfalvy Farkas Géza: De hiszen a Magyarság is éppen ezek ellen írt!) A kormány ebből a megfontolásból indult ki, amikor ezt a rendelkezést tette a Magyarsággal szemben és azt hiszem, a t. képviselő úr se állíthatja azt, hogy a kormány bosszút akart volna állni egy ellenzéki sajtóorgánumon. (Örgr. Pallavicini György: Nono!) A kormánynak nem ez volt a célja, hanem az, hogy igenis elrettentő példát szolgáltasson (Felkiáltások a, baloldalon: Mire? — Meskó Zoltán: Hogy Benes tovább ne hazudjon!) ezzel arra, hogy az ilyen nehéz, nemzetközi bonyodalmakra alkalmat adó időkben a köz érdekében jól gondolja meg az a sajtó is, amelyet Kossuth Lajos védelmébe vett, hogy mit ír. (Taps a jobboldalon. — Zaj a