Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-305

266 Az országgyűlés képviselőházának 305. telepítések pénzügyi fedezetéről jóformán semmi sincs a törvényjavaslatban. A törvényjavaslat olyan drágának tünteti fel az egész akciót, ennek a már erdősített 34.000 holdnak 4 millió pengővel való bekalkulálása olyan drágának tünteti fel a dolgot, hogy aligha fizetné ki magát. Mégis, dacára annak, hogy — mondom — a pénzügyi fedezet tekintetében nem tudok semmit, elfogadom a javaslatot abban a reményben, hogy a sok paragrafus között és a sok fa és fanem között talán meg fog teremni — remélem, minél előbb — a tűdé;» fája is. De hogy ezen a fán lesz-e olyan gyümölcs, amelyet a gyakorlati tapasztalat érlelt meg, eziránt, amint az előbb bátor voltam kifejteni, bizonyos kételyeim vannak. Igazán örülnék és^ örülhetne az egész ország annak, ha a fásítás és a közérdekű faültetés tekintetében Magyarországon ott tartanánk, ahol Franciaország volt már azelőtt 200 évvel és ahol ma is Bremontiernak, a fásítás akkori zseniális tervezőjének, (Szervezőjének és keresztülvivőjének szobra áll. En csak azt kívánom, hogy minél több erdőbirtokos, aki különben Széchenyi Istvánért lelkesedik, magáévá tenné azt, amit Széchenyi István »A pesti por és sár« című művében írt, hogy valóságos Danton-i és Marat-i lelkület kell ahhoz, hogy Magyarországon a fákat bárd alá vigyék, amely fák lombjai annyi boldogságot és szenvedést, annyi örömet és bánatot láttak, láttak nemzeteket feltűnni és nemzedékeket a porondról eltűnni. Ezzel a gondolattal fejezem be nagyon is hosszúra nyúlt felszólalásomat. A törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólani. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Van szerencsém a gyógyszerészi jóléti intézményről szóló törvényjavaslatot benyiijtani. Kérem a t. Képviselőházat, méltóztassék a javaslatot kinyomatni, szétosztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a társadalompolitikai bizottsághoz utasítani. Egyben kérem a javaslat bizottsági tárgyalására a sürgősséget kimondani. Elnök: A törvényjavaslat ki fog nyomatni, szét fog osztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a társadalompolitikai bizottság hoz fog utasíttatni. Egyúttal kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a sürgősség kimondásához hozzájárulni/? (Igen!) A Ház a sürgősséget kimondotta. A belügyminiszter úr kíván szólni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Ház! Van szerencsém az 1934-beu Genfben tartott nemzetközi munkaügyi egyetemes értekezlet által a foglalkozási betegségek kártalanítása tárgyában tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot benyújtani. Kérem a t. Házat, méltóztassék a törvényjavaslatot kinyomatni, szétosztatni és azt előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából a társadalompolitikai és külügyi bizottságokhoz utasítani, A bizottsági tárgyalásra kérem a sürgősség kimondását. Elnök: A törvényjavaslat ki fog nyomatni, szét fog osztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából a társadalompolitikai és külügyi bizottságokhoz utasíttatik. Most kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a ülése 198% november 27-én, kedden. sürgősséget kimondani? (Igen!) A Ház a sürgősséget kimondotta. Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Kóesán Károly! Kocsán Károly: T. Ház! Előttem szólott képviselőtársam alapos, teljesen a törvényjavaslathoz simuló, nagyszabású beszédét szép, poétikus záróakkorddal végezte, ö és az előtte szólott Inkey képviselőtársunk, mint akik a magyar erdők egy jó részének tényleges birtokosai, olyan szeretettel,, olyan objektivitássalés olyan megértéssel szóltak a törvényjavaslatnak arró

1 a részéről, amely az erdővel kapcsolatos, mint természetvédelem, hogy ha a természet védelme alá helyezendő, azt élvezni kívánó tuástaság olyan erdőbirtokosokkal találkozott volna, mint amilyenek az előttem szólott Esterházy és Inkey képviselőtársaim, akkor nem lett volna szükség arra, hogy ebbe a törvényjavaslatba előbb egy 221. kihagyott szakaszba, majd Zsitvay t. képviselőtársam indítványára egy 315. §-ba felvegyük azokat az intézkedéseket, amelyeknek életbeléptetésével azokat az érdekeltségeket, egyéneket és közületeket kell meggyőzni, akik, illetőleg amelyek, sajnos máig még nem jutottak el a szociális megértésnek és megérzésnek arra a fokára, amelynek meg kellene nyitnia azokat a nagy értékeket mások számára, akik azoknak tényleges, valóságos telekkönyvi birtokosai nem lehetnek. Igen t. Képviselőház! En ezt a törvényjavaslatot, amely az erdőről és a természetvédelemről szól,, elfogadom először azért, mert ebben a törvényjavaslatban van realizálva az a gazdaságpolitikai elgondolásom és meggyőződésem, amelynek alapján az olyan gazdasági területeken, ahol az illető birtokosok részint anyagi gyengeség, részint egyéb hiányok folytán nem tudnak lépést tartani a fejlődő kor kívánalmaival,, mindenütt kívánom az^ állami és közületi beavatkozást. Ez a törvényjavaslat a tervgazdálkodásnak legtipikusabb példája. Ebben realizálja a magyar kormány, hogy az erdőgazdálkodásban szinte gyámságot gyakorol. Ezen a törvényjavaslaton keresztül az egész erdővilágot — hogy úgy mondjam — elválasztja a mezőgazdasági világtól és ott újszerű rendet akar megteremteni, amely bizsítja annak a gazdasági ágnak okos, tervszerű, racionális, az ország közérdekével (megegyező kezelését és kihasználását. i Szükség volt-e erre a javaslatra! Az indokolás azt mondja, hogy szükség volt,, mert az ország nagy területeinek elvesztése következtében az épület

1 és tűzifa külföldi behozatalának évenkinti összege — ha jól emlékszem — annyit tett ki, mint amennyi a mi búzaexportunk összege, sot már meg is haladja azt. Ez természetesen azt indokolja, hogy annak ellenére, hogy itt az önellátás elvét átmenetileg — mondjuk — feladjuk nemzetközi viszonylatban, de mégis szükség van arra,, hogy meggátoltass ék az az erdőpusztítás, amelyről^ előttem beszélt t. képviselőtársam szólott és az üzemterv szerint kiirtott erdőterületek visszaadassanak az erdőgazdálkodásnak, hogy hozzáértő kezeléssel biztosítsuk az előttünk lévő jövő számára is azok kihasználásának lehetőségét. Mert a nemzet gazdasági elvérzéséhez vezet az, ha itt Magyarországon az erdőket kipusztítják (Ügy van! balfelől.) és nagy kopár területekről senki sem gondoskodik, ugyanakkor pedig elveszett, szép, régi Magyarországunk nagy erdeiből, idegen uralom alól hoz-