Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.
Ülésnapok - 1931-305
Az országgyűlés képviselőházának 305. zuk a fát és annak ellenértékéül kell drága verejtékkel termelt egyéb értékeinket cserébe adni. Nagyon helyes tehát, hogy ennek à kalmarszeru^ erdőpusztításnak véget vetnek. Ezt célozza ez a törvényjavaslat, amint itt előttünk van. Szakértők minden pontját megvilágították és általánosságban nagy elismeréssel szólanak erről a törvényjavaslatról, amelynek ezt az említett nagy közérdekű nemzeti ügyet kell szolgálnia. Az én felszólalásomnak azonban nem az a célja, hogy ebből a szempontból foglalkozzam a javaslattal, mert ezt az érdekeltek teljes mértékben megvitatták. Szerény felszólalásom azt célozza, hogy benne részben védelmére keljek annak a magyarországi testnevelési közösségnek, amely a köztudatban turisztika néven szerepel. Az emberek egy nagy része véleményt mond, sokszor ellenséges álláspontra helyezkedik, anélkül, hogy annak a testületnek és közösségnek céljával, rendeltetésével, nagyságával, nemzeti, egyéni, faji értékével tisztában volna. Magyarországon és világszerte a jövendő ifjúság valahogy, amint a város szűk és rossz levegőjéből szabadulni tud, kimegy — hogy virágosán; fejezzem ki magamat — a természet ölébe. Belső vágy, magasabb élvezetvágya hajtja, hogy abból a szűk körből, ahová sokszor a 'kenyérgondok nyomorítják, kimenjen, lásson, élvezzen, fáradjon. Igen t. Ház! így a magyar turisztika is egy rövid múlt után igen iszép fejlődést mutat. Képviselőtársaim már számszerűen is bemutatták, hogy ezidőszerint ebben az ország ban több mint 30.000 turista van 70 és egynéhány egyesületbe beszervezve, amely szervezetek belügyminiszteril eg jóváhagyott alapszabállyal rendelkeznek. Másodsorban az állam a Testnevelési Tanácson keresztül anyagilag is istápolja a turisztikát, harmadszor megértő erdőtulajdonosok, ímeg maga a földmívelésügyi kormányzat is bizonyos szűk területen lehetővé tették, hogy a magyar turistatársadalom Csonka-Magyarország szűkre szabott területén a turisztikaélvezetben részesülhessen. Ebben az országban azonban van még nagyon sok nem ismeretlen, hanem ismert és felfedezett terület, ahol, sajnos, most a magántulajdon szentsége — nem szeretem ezt a szót használni! — áll őrt az erdei ösvényen és emberfiát az erdőbe nem enged, onert az itt felsorolt okoknál fogva félti az erdőt a gyujtogatástól, félti az erdő csendjét a turisták^ zajától, félti az erdei vadat szintén a turisták megjelenésétől. ' ", r *: Aki tisztán azt az egyéni álláspontot képviseli, hogy én ebben az országban a magam erdejével, vagy természeti szépségével csak a magam egyéni élvezetét szolgálhatom, az ilyen felfogású tulajdonos nagyon rossz szolgálatot tesz a köznek akkor, amikor, amint jeleztem, egy 30.000 tagból álló turistatársadalom döngeti a közvélemény kapuját és bebocsátást keres, hogy azt az istenadta, szűkre szabott természeti szépséget élvezhesse. Igen t. Ház! Mielőtt ez a törvényjavaslat a Képviselőház napirendjére került volna, kinn a társadalomban már valósággal két ellenséges fronttá alakult a turistatársadalom és vele szemben részint az erdők tulajdonosai, részint a vadásztársadalom. Meg vagyok róla győződve, hogy a Zsitvay Tibor által ajánlott, a törvényjavaslat utolsó szakaszaként felveendő pótlás révén a földmívelésügyi kormány módot talál majd arra, hogy mindazok a kívánságok, amelyet a turistatársadalom e jaülése 1931t november 27-én, kedden. 267 vaslattal kapcsolatban a Ház elé többeken keresztül is terjesztett, meghallgattassanak és teljesíttessenek. A fejlődés parancsa diktálja, hogy ne zárkózzunk el és ebben a kicsiny magyar társadalomban ne szítsuk a visszavonást akkor, amikor a turistatársadalom egy rendkívül szép, ideális lelkületű fiatalságot tömörít magában, amelyet nem az egyéni önérdek és egyéb szempontok vezetnek, hanem a legideálisabb cél. Mert az a szellemileg fáradt fiatalság, amely egész héten robotol, szombat este, vagy pedig vasárnap reggel turistadresszbe öltözve, heteken vagy hónapokon át megtakarított kis pénzét vonatra költi s magát felszereléssel ellátja, megy és fárad fizikailag, keresi az üde, tiszta levegőt, keresi a természet rejtett szépségeit, hosszú utakon fárad, rendkívül fáradságos utakat tesz meg, de fáradt izmát megerősíti a léleknek az a tudata, hogy ő ezt a napot a turisztika szolgálatában és az ő fizikai felfrissülésének szolgálatában töltötte el. Aki maga benne él a turisztikában és aki együtt él a turistákkal, az egészen más fogalmat alkot macának róla és más lelket -ismer meg, mint aki kívülről lát egy elvonuló csapatot, amely az erdők mentén vagy a vasúti kupéban, vagy hosszú utakon dalolászik és ezzel felejteti a hosszú út fáradalmait. Csekélységem azon az állásponton van, igen t. Képviselőház, hogy a termelés, az egész élet középpontjába az embert kell tenni, a szociális embert, a törekvő embert, a gyermeket, az ifjút, a jövő generációt; ennek szolgálatába kell állítani mindent a világon: az állampolitikát, a gazdasági életet, az erdő csendjét, vadját és mindent, hogy cl Z MZ ember kielégíthesse amúgy is szűkre szabott — mai értelemben mondjuk — minimális kívánságát. E mellett a nagy közérdek mellett bizony deferálnia kellene és vissza kellene vonulnia annak a felfogásnak, amely — egyik képviselőtársam idézte itt — olyan brutális megnyilatkozásban ad hangot a turistagyűlöletnek, amikor azt mondja, hogy az erdő legveszedelmesebb duvadja a turista. Akinek lelkéből s ajkán keresztül ilyen brutális megbélyegző kijelentés hangzik el, annak megnyilatkozása nem más, mint megbélyegzése egy rendkívül szép akciónak, amelyről ma a viták hevében — mondom •— nagyon sok kellemetlen nyilatkozatot tesznek. Maga a turisztika a testnevelésnek rendkívül kiváló formája és fajtája, amelyet ápolni kell. A turisztika a lélek nemesítését, — hiszen a természet ölén Istent keresi — a vallásos élet mélyítését és emelkedettségét szolgálja. Aki a turista elől az erdőt elzárja, éppúgy tesz, mint aki az imádkozni vágyó ember előtt becsukja a templom ajtaját és kikergeti a piacra. Röviden nem is lehet kellőképpen megindokolni ennek« a mozgalomnak nagyszerű jelentőségét. Hogy ez komoly, elismerésreméltó mozgalom, azt mutatja az, hogy hivatalos, komoly szervek támogatják anyagilag, már pedig államsegéllyel csak nem fognak olyan mozgalmat támogatni, amely az államközösséggel és a nagy érdekekkel ellentétes! Igen t. Képviselőház! Ennek a javaslatnak egyik-másik szakaszából azt a következtetést vonom le, — ami ennek logikus folyománya — hogy a turisztika számára meg kell nyitni a természetvédelem alá helyezett területeket. Ez a törvényjavaslat azt mondja, hogy mindazokat a régi műemlékeket, amelyekhez régi tör : ténelmi emlékek fűződnek, védeni, gondozni kell, hogy azokat az erdőterületeket és hegyr