Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-305

Az országgyűlés képviselőházának 305. téseit — és azt méltóztatik látni, hogy a Számszék jelentéseiben az utóbbi három-négy évben körülbelül 600.000 pengő túlkiadás van felvéve az állami erdészet terhére, és ennek a 600.000 pengőnek legnagyobb része — mondom, nem az egész,, hanem nagyobb része — azzal van indokolva, hogy nagyobb erdőtermelést végeztek, tehát ennyivel több pénz kellett munkabérekre stb. Hogy azonban ez az összeg voltaképpen hány százezer vagy hány ezer köbméterre vonatkozik, a Számszék jelentéséből nem tűnik ki; csak példának hoztam fel, hogy még az állami erdőknél is túltermeléssel találkozunk. Itt még csak arról kívánok megemlékezni, hogy az egyesített bizottság szerintem igen helyes rendelkezést vett fel pótlólag a javaslatba, hogy tudniillik ezekről a rendkívüli fahasználatokról, amelyek szerintem az erdőkezelésnek és az erdőfenntartásnak a sírját képezik, a miniszter évenként, a költségvetés alkalmából jelentést tegyen. Ebben a tekintetben egészen érdekes Gaal Gastonnak egy határozati javaslata, amelyet ő beterjesztett a Házban a birtokforgalom megkötéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásánál, 1932-ben. Előre kijelenteni természetesen,, hogy én ezt a határozati javaslatot még mutatis mutandis sem terjesztem be, csak megemlítem, hogy itt a Házban annakidején beterjesztették. A határozati javaslat így szól (olvassa): »A Képviselőház utasítja a földmívelésügyi miniszter urat, hogy még a részletes tárgyalás megkezdése előtt terjessze a Ház elé mindazoknak a birtokoknak a pontos jegyzékét, amelyek az utóbbi években a jóváhagyási eljárás során a földmívelésügyi miniszter úr elé vagy döntése alá kerültek...« Ez vonatkoznék a rendkívüli használatra. Mondom: nem terjesztem be, csak felolvasom. Majd így folytatja a határozati javaslat (olvassa): »E jegyzékben pontosan kimutatandók az alábbi adatok: ki az eladó,, ki a vevő, mekkora a birtok területe, mi a vételára, függőben van-e, birtoktestenként pedig külön-külön kik érdeklődtek és kik jártak közben.«, En a magam részéről ezt. a határozati javaslatot — ismétlem — mutatis mutandis sem nyújtom be» bízván abban, hogy az igen t. földmívelésügyi (miniszter úr úgyis fel fog bennünket világosítani a mennyiségek tekintetében, amit annyival is könnyebben tehet meg, mert hiszen a Faforgalminak a 10.975. számú miniszteri rendeletben adott koncesszióban és annak a koncessziónak 17. pontjában már előre lekötötte magát a tekintetben, hogy nem ad ki több rendkívüli használatot egy esztendőben 15%nál. Ha tehát a miniszter úr a koncesszióban már lekötötte magát a részvénytársulattal szemben, akkor igazán nem látom akadályát annak, hogy időnkint, évenkint tájékoztassa a Házat arról, hogy ez a megkötés — én csak ezt akarom tudni, a többieket nem — számszerűleg mennyit tesz ki. En ebben semmiféle capitis diminutiót, vagy megró vasi kalandot —- vagy nem tudom, milyen kifejezést hallottam itt — nem látok; a megkötés a részvény társulattal szemben megvan; fennáll, 15%-ra vonatkozik. Tehát a bizottsági szöveg is csak azt mondja, hogy a miniszter évenkint tájékoztassa a Házat. Mert abban, hogy a t. miniszter úr korlátot szabott önmagának a rendkívüli használatok tekintetében, én őt üdvözölhetem, mert minden korlát azoknak a kezében, akik a hatalmat gyakorolják, úgy tapasztaltam, egyszerese 1934- november 27-én, kedden. 265 smind támasz is olyan igényekkel, támadásokkal és ostromokkal szemben, amelyeknek a mai nehéz gazdasági viszonyok között egy kormány mindenesetre ki van téve és amelyeknek nehezen tud ellenállni. Mármost, amint az előbb mondottam, tartok tőle, hogy a 16., 18., 38. és 306. §-ok ügyes csoportosítása mellett ugyanúgy fogunk járni ezzel a törvénnyel, ahogyan elődeink jártak az 1879. évi törvénnyel,, hogy tudniillik a helyzet nem javult, hanem rosszabbodott. Ha ugyanis valaki rendkívüli használatot kap, a 38. § értelmében, annak 3. bekezdése alapján mentesíttetik a megtakarítástól, mert hiszen neki már van beerdősített területe. Igen ám, de az a beerdősített terület sem fanem,, sem korosztály, sem fatömeg tekintetében bizonyára össze sem hasonlítható azzal a területtel, amely levágatott. De tegyük fel, hogy így van. Erre egy-két év múlva a 306. % alapján ismét a fatőkéknek további lebélyegzését, illetőleg lefelé való konverzióját viszi keresztül, majd a 16. és 18. §-nál folytathatja ezt, mert ha a 18. § ebben a formában megmarad, akkor, mint mezőgazdaságra alkalmas területet, megint tovább lehet konvertálni. Ez természetes, hiszen minden önként beerdősített terület erdőgazdasági művelés alá vont mezőgazdasági terület, tehát mezőgazdasági művelésre kiválóan alkalmas. Kövidre fogom már nagyon is hosszúra nyúlt beszédemet. Attól tartok, hogy ennek a négy szakasznak ilyen kombinálása következtében az az erdősorvadási processzus, amely sajnos, 1879 óta folyik Magyarországon — amely Nagy-Magyarországon még könnyebben volt elviselhető,, s amely Csonka-Magyarországon az utóbbi években folytatódott — nem fog megállani. Természetesen kivételt teszek olyan esetekben, amikor a minisztérium végre — bocsánat a kifejezésért — e tekintetben a sarkára áll és tovább nem engedélyezi a dolgot, magáévá teszi azt, ami a javaslat indokolásában és a bizottsági jelentésben is benn van, hogy legalább a ma meglévő erdőket tartsuk meg, mert ezeknek fenntartása és megvédése tényleg nemzeti szükség és nemzeti érdek. Hiszen a rendkívüli használat kérdése tulajdonképpen hitelkérdés. (Magyar Pál: Szanálási lehetőség!) Ebből a szempontból nagy sajnálattal látom, hogy az 1923 : XXI. tcikket, az erdőhitelről szóló törvényt tulajdonképpen hatályon kívül méltóztatott helyezni. Tudom, hogy a dolognak ma nincs jelentősége. Ma azonban, amikor nemcsak erdőhitel, hanem más hitel is alig van, ezzel az okoskodással és ezzel a logikával nagyon sok más törvényünket is hatályon kívül lehetne helyezni. (Magyar Pál: A jelzálogtörvényt is!) Viszont ha hatályban marad ez a törvény, akkor ez esetleg árviszonyok javultával mégis alkalmas megoldás lehetne. Összefoglalva tehát az egészet, a magam részéről a törvényjavaslatot igenis, elfogadom, mert ebben igen sok év kitartó munkájának és bizonyos nemzetközi tanulságok, tapasztalatok leszűrésének eredményét látom. Tartok tőle, hogy a 16., 18., 38. és 306. %-dk alapján az erdők sorvasztásának folyamata Magyarországon nem fog megállani. A magam részéről ezt igen nagy veszélynek tartom, nemcsak gazdasági, szociális és klimatikus, hanem turisztikai és idegenforgalmi szempontból is. Ennek ellenére elfogadom a törvényjavaslatot azért, bár — mivel a miniszter úr nem volt itt, amikor kifejtettem, két szóval megismétlem — a közérdekű erdŐ39*