Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-305

262 Az országgyűlés képviselőházának S05. ülése 193U november 27-én, kedden. nevet!) amikor igazán azt hiszem, hogy a kebelbéli szukceszív szolidaritás még igen messze esik^ a^ neobarokk émelyítő tömjénezé•sétől. Ezt kívántam csak erre az ominiss'zióra megjegyezni, különben a szerző nevét az iránta érzett mély tiszteletemnél fogva meg sem említem. T. Ház! Ami a természetvédelemmel rokon turistakérdést illeti, azt hiszem, hogy ebben a kérdésben Zsitvay Tibor igen t. képviselőtársam itt tartott nagyszabású beszéde után nem is illendő részemről részletekbe bocsátkozni. A bizottság az igen t. előadó úrnak indítványára az eredeti szöveg 221. §-át eliminálta és kihagyta. En azonban, azt hiszem, t. Ház, hogy ezzel a kérdés megoldva nincs és hogy a szót ne szaporítsam, a magam részéről hozzájárulok és teljesen elfogadom azt az indítványt, amelyet Zsitvay igen t. képviselőtársam fog benyújtani, mint új 312. §-t. Cisak azt kérném, hogy méltóztassanak vagy a végrehajtási utasításban, vagy pedig a részletes tárgyalás során a kormány nyilatkozatában precizírozni, mit méltóztatnak érteni azalatt, hogy a földmívelésügyi miniszter rendelettel meghatározhatja azt az időtartamot, amelytől kezdve a forgalmat az előbbi rendelkezés esetén el lehet zárni. Az előbbi rendelkezés ugyanis úgy szól, hogy hat hónappal előbb be kell jelenteni. Azt azonban szerintem nem fejezi ki ez a jelenlegi szöveg, hogy a földmívelésügyi miniszter úr hány hónapon, éven, vagy, én nem tudom, micsoda időn belül rendeli el. Ezt csak azért említem fel, mert, ha ezt nem szabályozzuk, akkor ez megint igen kellemetlen veszekedésre, torzsalkodásokra és vitatkozásokra adhat okot, amit elkerülni pedig — azt hiszem — mindnyájunknak szándéka és érdeke. Lesznek ugyanis tulajdonosok, akik azt fogják állítani, hogy a miniszter ezt hat hónapon belül köteles elrendelni, mások pedig majd azt fogják mondani, hogy miután itt határozott idő kitűzve nincs, el lehet rendelni öt év múlva. Kérném tehát a miniszter urat, hogy ezt akár nyilatkozatában, akár pedig a végrehajtási utasításban precizírozza, hogy mi, erdőbirtokosok és a turisták is világosan tudjuk, mihez tartsuk magunkat. Tapasztalatból mondhatom, — amint felszólalásom legelején is említettem — hogy eddig valami nagyobb bajom a turistákból nem volt, remélem, hogy nem. is lesz, de természetesen annak, hogy ők az erdőmben körülbelül 30 kilométeres utat használhatnak, az a feltétele, hogy azokat a szabályokat és megállapodásokat, amelyekben megegyeztünk, becsületesen fogják betartani. Már most azt is bátor vagyok felhozni a természetvédelemnél, hogy nem is olyan egyszerű ez az egész kérdés, mert hiszen mind a javaslatban, mind az indokolásban, mind pedig az egyes módosításokban olyan kifejezésekkel találkozunk, amelyekkel az átlagos közönség nincs teljesen tisztában, vagy amelyekre különböző definíciókat szokott alkotni. A természetélvezet például még egyáltalán nem jelent természetvédelmet. Az üdülőforgalom és a természetjárás fogalmai, amelyeket most honosítanak meg, még nem mentek át a köztudatba. A természetélvezetnek

t továbbá különböző válfajai vannak, egész skálája van, még. A legnagyobb szakértők sem értének viszont egyet abban a tekintetben sem, hogy mi a természetes és mi az élvezetes $ Ezekre a rendelkezésekre azután kihágási és egyéb büntetéseket statuálni meglehetősen bajos dolog és részben ennek is méltóztassék betudni azt, hogy ezek a rendelkezések nem találkoztak azzal az osztatlan helyesléssel, mint amilyennel különben találkoznak olyan országokban, amelyekben ezekkel a fogalmakkal már jobban tisztában vannak, mint minálunk. Már most csak pár szót szeretnék szólani az erdőkezelésről, illetőleg annak felügyeletéről általában. A törvényjavaslat 48., vagy 50. §-a a segédszolgálatról szól. Ez pontosan, de még pontatlanul sincs definiálva sehol. Utóvégre ez talán még nem a legfontosabb dolog, fontos azonban, — és ezt kérném az igen t. földmívelésügyi kormánytól — hogy azt az erdőgazdasági szakiskolát, amelyet legnagyobb sajnálatomra 1930 óta szüneteltetnek, s amely a megszállott vidékről menekült ide Magyarországra, minél előbb reaktiválják, illetőleg az új iskolában, amelyet esetleg felállítanak, iparkodjanak azt a szellemet, azt a tudást és azt a — mondjuk — önérzetet belenevelni a fiatalságba, amelyet ebben a menekültiskolában nagy sikerrel tényleg beleneveltek. Ami már most az állami kezelést és az állami felügyeletet illeti, nagyon tartok tőle, hogy az erdőmérnöki fiatalság az ő elméleti szaktudása mellett nem lesz képes a külső kezelési gyakorlati szaktudást is kellően elsajátítani. Erre is vonatkozik az a módosítás, illetőleg toldás, amelyet a bizottság a 236. §-nál vett fel, hogy tudniillik bizonyos gyakorlati külső szolgálatot kíván meg az állami igazgatásban alkalmazott erdőmérnököktől. Nagyon tartok attól, hogy fel fog nőni egy generáció, amely majd fog tudni igazgatni, felügyelni, de magát az erdőgazdaságot gyakorlatilag nem fogja eléggé ismerni. Készséggel koncedálom, hogy lehet vitatkozni azon, helyes-e vagy helytelen, hogy különválasztjuk a kincstári erdők kezelését az ellenőrzéstől, vagy más szavakkal, hogy az államnak, mint tulajdonosnak, gazdasági tevékenységét elválasztjuk az államnak erdészeti közigazgatási feladataitól és hatáskörétől. Mondom, ezen lehet vitatkozni. Kérem beszédidőmnek egy félórával való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást engedélyezi. Gr. Esterházy Móric: Attól tartok azonban, igen t. Ház, hogy azon azután nagyon keveset lehet majd pár év múlva vitatkozni, nem választottuk-e széjjel egyúttal az elméleti szaktudást a gyakorlati tapasztalatoktól? Ne felejtsük el, hogy körülbelül 1 millió hold erdő kerül állami ellenőrzés és részben állami kezelés alá. A javaslat negyedik címe a^ közérdekű erdőtelepítésekről rendelkezik. A kérdés elméleti részével én nem foglalkozom, még pedig azért, mert arról már annyit hallottunk beszédekben és költségvetési vitákban, hogy igazán szaporítanám vele a szót, azonban felkeltette figyelmemet két sajtóközlemény, amelyekre vonatkozólag felvilágosítást kérek az igen t. miniszter úrtól, hogy megfelelnek-e ezek a valóságnak. Az egyik sajtóközlemény úgy szól (olvassa): »A budapesti nagybankok vagy a Pa forgalmi végzik a fásítást. Konkrét tárgyalások az új erdőtörvénnyel kapcsolatban.« A másik sajtóközlemény pedig azt mondja, hogy (olvassa): »A bankok is részt akarnak venni a fásítás munkájában.« ; Ez szintén nagyon kedvező színben és barátságos