Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-305

Az országgyűlés képviselőházának 305. hangon tartott kommüniké. Engedelmet kérek, t. Ház, e tekintetben timeo Danaos inkább, mint valaha és legjobb emlékezetem szerint, amikor a 136. §-t tárgyaltuk, akár az ankéteken, akár a bizottságban, soha úgy nem interpretáltuk, hogy azt a kisajátítási jogot, amelyet a miniszter, illetőleg az állam kap, és amelyet átruházhat más személyekre, úgy lehetne magyarázni, hogy ez azt jelenti, hogy jogi személyekre, pénzintézetekre is átruházhatja. Erről soha iszó nem volt. Nagyon kérem az igen t. miniszter urat, hogy e tekintetben bennünket felvilágosítani méltóztassék. Itt, engedelmet kérek, igen t. Képviselőház, hogy egy szóval visszatérjek arra, amit szintén hallottunk nemrégiben itt a Képviselőházban abban a beszédben, amely egyetlen kemény kritikája volt a javaslatnak. Az én igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy (olvassa): »Ez így megy a közérdeknél mindenütt. Itt van azután a 135. §, amikor a közérdekű erdőtelepítésre a kisajátítás lehetősége megvan, igaz, a vidék legalacsonyabb kataszteri jövedelme alapján. Lehet, hogy a legjobb erdőt viszik el, és itt mégis a legalacsonyabb kataszteri jövedelem van előírva.« Azt hiszem, mélyen t. képviselőtársamnak két körülmény elkerülte a figyelmét. Először is az, hogy a 135. §-ban kisajátításról egy betű nincs. Másodszor ennek a passzusnak a 136. $-ból van egy kezdete, amelyet nem méltóztatott idézni és amely így szól (olvassa): »A földadó alá nem eső területeket — ha beerdősítésre alkalmasak — a kisajátítási ár megállapításánál nem szabad az illető vidék kataszteri tiszta jövedelmi fokozatának legalacsonyabb minőségi osztályába sorozott erdők értékénél magasabban értékelni.« Ez a meglehetősen bonyolult mondat annyit jelent, hogy a földadó alá nem eső területekre, tehát nem a legjobb erdőkre vonatkozik ez a kisajátítási kulcs. Megengedem, hogy ez igen relatív fogalom és meglehet, hogy vannak vidékek, ahol a legjobb erdők sem esnek már földadó alá. Visszatérve azonban magára a javaslatra, sajnálattal látom, hogy a közérdekű telepítés tekintetében jóformán semmit sem tudunk meg a kormány jövendő terveiről, illetve csak terveket tudunk meg. Hiszen az indokolásnak 139. oldalán azt olvassuk, hogy körülbelül 205.000 holdat kívánnak beerdősíteni. Hogy azonban ez mennyibe fog kerülni és ennek megvan-e egyáltalában a fedezete, erre nézve egy árva szó sem az indokolásban, sem a javaslatban nincs. Mindössze azt találom meg, hogy 1919-től 1934-ig 33.742 kat. holdat fásítettak be. Ez a javaslat indokolásának 139. oldalán olvasható, — továbbá az, hogy ez az erdősítés belekerült körülbelül 4-5 millió pengőbe, tehát holdankint körülbelül 130 pengőbe, ami mint erdősítési költség igen magas. Ha ezt átszámítanók a tervbevett 200.000 holdra, ez jelentene 26 milliót. Hogy azután ezt a 26 milliót hogyan kapjuk, a*zt nem tudjuk. Talán ebből eredt az a hír, amelyet felolvastam, hogy t. i. most már a bankok is belekapcsolódnak az erdősítés fenséges feladatába. Errenézve annál is inkább felvilágosítást kérek az igen t. földmívelésügyi kormánytól, mert hiszen ha a jó öreg zárszámadásokat megnézzük, azt fogjuk látni, hogy 1929-től 1933-ig 450.000 pengővel kevesebbet fordítottak alföldi és kopár területek fásítására,, mint amennyi a költségvetésben elő volt irányozva, vagyis körülbelül 30%-kai kevesebKÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ XXIV. ülése 19 S% november 27-én, kedden. 263 bet. Ezt látjuk a rendkívüli kiadásoknál és beruházásoknál, a rendes kiadásoknál pedig a csemetenevelés és erdősítés címnél körülbelül százezer pengőt takarítottak meg ugyanebben az időszakban, 1929-től 1933-ig. Ha már a megszavazott hiteleket sem használták fel egészen erdősítésre, nagyon szkeptikus vagyok, hogy mi lesz a meg nem szavazott hitelek hovafordításával. Igen életrevalónak találom Csikvándi igen t. képviselőtársamnak azt az eszméjét, hogy az önként fásító még húsz éven belül is — gondolom,, húsz év van előírva a törvényjavaslatban — visszaválthassa erdejét, hogy ezzel is quasi prémiumot adjunk annak, aki önként erdőt telepít. Teljesen új rendelkezés a törvényjavaslatban az Országos Erdőgazdasági Tanács. Előttem szólott Inkey báró t. képviselőtársam már foglalkozott vele, én csak két kérelmet vagyok bátor az igen t. miniszter úrnak e tekintetben tolmácsolni. Az egyik ennek az Országos Erdőgazdasági Tanácsnak mandátumára vonatkozik, helyesebben mondva a mandátum-fosztásra nehogy az Országos Erdőgazdasági Tanácsnál is ugyanaz az eljárás történjék, amely a fatanácsnál történt. 1933-ban tudniillik — mint méltóztatnak tudni — kormányrendelet jelent meg, amely megállapította a fatanács tagjainak létszámát három évre és azt mondotta,, hogy a földmívelésügyi miniszter az illetékes érdekképviselet javaslata alapján háromévenként nevezi ki a tanács tagjait. Ebből azt következtethette mindenki és azt hiszem, egyesek azt is következtették, hogy a mandátum a kinevezésnek megfelelően, három évig tart. Csakhogy nem így volt. A 8910. számú miniszterelnöki rendelet 1934 október 13-án, másfél évre rá azt mondotta, hogy a 907-es számú rendelet 2. Vát, vagyis azt, hogy ennyi és ennyi a taglétszám, olyképpen módosítja, hogy az Országos Fagazdasági Tanácsba a magyar fatermelők, fakereskedők, faiparosok egyesületének igazgató-választmánya két rendes és egy póttag helyett csak egy rendes és egy póttagot, a Baross-szövetség stb. egy rendes és egy póttagot állíthat. Bocsánatot kérek, teljesen eltekintve attól, hogy ki kapott több mandátumot, ki kevesebbet, már jogi szempontból, a jogbiztonság szempontjából sem valami nagyon megnyugtató állapot, amikor három évre kirendelnek valakit tagnak és azután másfél év múlva egyszerűen csak azt mondják, hogy ez és ez az érdekképviselet pedig két tag helyett már csak egyet küld ki és az elé a kényes helyzet elé állítják az érdekképviseletet, hogy döntse el, melyik tagjától vonja meg a mandátumot, feltéve, — amit én sohasem tennék meg — hogy az illető érdekképviselet ennek a miniszteri rendelkezésnek a jogosságát egyáltalán elismerné. Magam részéről sohasem _ ismerném el, mert ez nézetem szerint olyan jogfosztás, amelynek igen veszedelmes következményei lehetnek más vonatkozásban is. Első kérelmem tehát arra vonatkozik, hogy ezeknek a mandátumoknak ilyen utólagos megszorítása, vagy ez a mandátum!osztás három éven belül — mert hiszen az Országos Erdőgazdasági Tanács tagjai is három évre fogják mandátumukat megkapni — ne történjék. A másik kérésem pedig az igen t. földmívelésügyi kormányhoz az, hogy az Országos Erdőgazdasági Tanácsnak sem titkárja, sem ügyvezetője, — vagy nem tudom, hogyan fog39