Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-305

260 Az országgyűlés képviselőházának 305 Ezek után rövidesen áttérek a természetvédelemre, amely teljesen új rendelkezés. Tekintetoe véve nemzetközileg ezen a terén való óriási elmaradottságunkat, helyesebbnek véltem és tartottam volna, ha ezeket a kérdéseket egy külön természetvédelmi törvényben szabályozzák, mert hiszen a természetvédelemnek sok olyan kérdése van, amely az erdővel és közvetve a fával nem íügg Össze. Minthogy azonban a jobb mindig ellensége a jónak, elfogadom ebben a formában is és remelem, hogy a végrehajtás során a gyakorlati életbe tényleg át fognak plántálódni azok az intézkedések, amelyek a törvényjavaslatban vannak. Ebben a tekintetben teljesen igazat adok Navratil Dezső t. képviselőtársamnak, felszólalásának abban a részében is, amelyben a temetőknek a védelmét hozta elő és utalt egy igen sajnálatos esetre, amely itt, a főváros határában a közelmúltban történt vagy talán ma is folyik. Ehhez még azt volnék bátor hozzáfűzni, hogy pl. Németországban a Naturschutz című folyóiratban egész cikk van a temetők védelméről, azoknak kiépítéséről, mondhatnám majdnem botanikus kert formájában való ápolásáról, ami mindenesetre nagyon hozzájárul a kegyelet, a megemlékezés istápolásához; nem is szólva arról, hogy azt hiszem, a katonai temetőket mindenütt a világon különös védelemben részesítik. Nagyon sajnálom az esetet, amely itt minálunk előfordult. De amenyire helyeslem és hogy ezt a kifejezést használjam: hézagpótlónak tartom ezeket a rendelkezéseket, kénytelen vagyok az indokolással bizonyos tekintetben vitába szállni és polemizálni, még pedig két okból. A törvényjavaslat indokolása a 86. oldalon megemlíti azt a mozgalmat, amely a Badacsonynak és más hasonló szépségű hegyeknek a megvédésére, a további vandál pusztítások megakadályozására indult. Ebben teljesen igaza van aa indokolásnak, azt hiszem azonban, hogy ugyanannyi fáradsággal megemlíthette volna azokat a kísérleteket, sőt nemcsak kísérleteket, hanem tényleges intézkedéseket is, amelyek éppen a Badacsony megvédésére igenis történtek. Nem akarom az igen t. Ház idejét sokáig igénybe venni, de hivatkozom itt az 1910. évi 28.882 számú miniszteri rendeletre és arra a jegyzőkönyvre, amelyet 1916-ban vettek fel. Ebben Lóczy Lajosnak, a világhírű geológusnak a szakvéleménye alapján abszolút védetté nyilvánították a Badacsonynak legszebb, legértékesebb részeit, a Balaton felé néző, hogy úgy mondjam, homokszikláit. Annak bizonyságául, hogy voltak és vannak erdőbirtokosok is, akik megvédik erdeik tájszépségét, akiknek érzékük volt és van törvényes rendelkezések nélkül, sőt mondhatnám a törvényes rendelkezések ellenére megvédeni erdeiket, vagyok bátor egyik ismerősöm rendeletéből felolvasni egy pár mondatot. Ezt a rendeletét erdészeti személyzetéhez intézte, abból a célból, hogy erdejének tájszépségét megvédje. A rendelet bevezetése a következő (olvassa): »Hogy tőlem telhetőleg némileg megvédelmezzem a természeti kincseit ennek a hajdan gyönyörű országnak, amelynek elcsúfításán ma is százak szorgos kezei dolgoznak... « stb. Ezután így folytatja (olvassa): »Az erdő esztétikai szépségének megóvására a következőket rendelem el: A legszigorúbb védelem alá helyezek minden fát, amely idősebb annál az állománynál, amelyben áll« stb. Az illetőnek van üzemterve, amely mellett kezeli az erdőt, tehát rendelkezése tulajdonkép. ülése 1934- november 2,7-én, kedden. pen a fennálló rendelkezésekbe ütközik. Ezt az esetet csak például hoztam fel arra, hogy igenis vannak erdőbirtokosok, akik nagyon is törődnek hajat erdejüknek a tájszépségevei és bizonyos kegyelettel őrzik, vagy iparkodnak megőrizni annak a tájnak a karakterét, amelyhez a legtöbb esetben örökség útján jutottak, De ha már az üzemtervről van szó, meg kell említenem azt a tényt is, hogy még Csonka Magyarországon is van egy par eruourauaiom, amely már akkor ismerte az üzemtervet, amikor Magyarországon meg senkinek sem volt fogalma arról, mi a minisztérium, még kevésbbé arról, mi az az erdészeti főosztály. Vannak ugyanis üzemtervek, amelyeknek eredete a XV 111. század végére, a XlX. század elejére nyúlik vissza. A megszállott területen ilyen pi. a Pálffy-uradalom. Legnagyobb csodálko zásomra vannak viszont olyan képviselőtársaim, akik talán egész életükben nem sokszor foglalkoztak üzemtervvel, nem volt a kezükben üzemterv, vagy talán nem volt idejük a tíz évenként megismétlődő revízióban közreműködni, mert ha lett volna idejük ezzel foglalkozni, mint ahogy nem volt idejük vagy túlrövid volt az idejük a törvényjavaslattal foglalkozni, akkor esetleg az üzemtervből meggyőződhettek volna arról, hogy bizony két egyforma erdő nincs és nem hiszem, hogy azok, akik a törvényjavaslatot kodifikálták, — az erdészeti főosztály, de még kevésbé az igazságügyminisztérium, amelynek szintén része volt a kodifikációban, — arra az álláspontra helyezkedtek volna, hogy minden erdő egyforma. Ennek nyomát a törvényjavaslatban egyáltalában nem látom, hiszen nemcsak hogy nincs két egyforma erdő, de nincs két olyan fa sem, amelyik egyforma volna. Vannak híres statisztikusok, — így olvastam valahol, — akik kiszámították, hogy a bükkfán hány levél van. Biztosíthatom a t. Házat, — nem tudom: 120.000 vagy 150.000 levele van-e egy fának, — nem méltóztatnak találni két olyan levelet sem, amelyik egyforma volna. En tehát nem hiszem, hogy akár az erdészeti főosztály,, akár ,az igen t. igazságügyminisztérium kodifikátorai abból a szuppozícióból indultak volna ki, hogy minden erdő egyforma, amit pedig egy pár nappal előbb itt a Házban hallani szerencsém volt. Továbbá nem hiszem, hogy helyes lett volna ezeket a differenciált erdőket vagy az erdők különböző voltát a törvényjavaslatban felsorolni, kezdve a füzesektől, végig a tölgyesekig, az egész skálát. A törvényjavaslatban csak általánosságban, csak elveket szabályozunk, kodifikálunk, az erdők különböző volta az üzemtervekben domborodik ki és én azt hiszem, hogy ha éppen a szabadrendelkezésű erdőknek igen t. tulajdonosai, akik talán még üzemtervvel nem igen foglalkoztak, — annak ellenére, hogy mondom, vannak erdőgazdaságok Magyarországon, amelyek már ismerték az üzemtervet, amikor még a minisztériumot nem ismerték, — ezt a lapsus temporist — ahogyan latinul szokták mondani — helyreigazítják, látni fogják, hogy az egész üzemterv nem olyan nagy boszorkányság, mint aminőnek első hallásra feltűnik olyanoknak, akik üzemtervet még sohasem, vagy csak nagyon ritkán láttak. Ez természetesen csak egyéni szuppozícióm, lehet, hogy tévedek, de azt hiszem, hogy a gyakorlati élet tapasztalatai nekem fognak igazat adni. Itt van azután a javaslatnak a régi 223.,