Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-305

Az országgyűlés képviselőházának 305. ebben az előrehaladott stádiumában szót kérek, különösen pedig engedelmet kérek, amiért szokásom ellenére pár szóval személyes kérdésben előttem szólott t. képviselőtársamnak is válaszolok. Ö tudniillik, ha jól értettem szavait, azt mondotta, hogy »még ha ilyen ősi névnek a birtokosa is« és így tovább. Én fordítva állítom be és állítottam be a kérdést és tartottam magam bizonyos tradíciókhoz, bizonyos kötelezettségekhez, amelyek kétségtelenül elsősorban és főképpen azokat terhelik, akik igenis századok óta egyugyanazon földnek birtokosai. (Éljenzés a baloldalon.) Közbeszólás formájában bátor voltam azt a megjegyzést tenni, hogy igen relatív megjelölés az, hogy a »legmegértőbb földbirtokos«. Igaz, hogy néhány kilométerre önként engedélyeztem a turistáknak a szabad mozgást,, másrészt azonban a turistáknak a kiránduló közönségnek nem minden szabad ezen a területen. E tekintetben igen szigorú garanciákat kértem és követeltem és fenn is fogom ezeket tartani a jövőre nézve is, a törvény korlátain belül, viszont azonban mondhatom, hogy valami nagyobb kellemetlenségem eddig abszolúte nem volt és remélem, hogy a turisták ugyanazzal a lelkülettel fogják az én, mondjuk, igen primitív vendégszeretetemet igénybe venni, amellyel a Vértes egyes legszebb pontjait eddig is élvezték. (Éljenzés.) Ezek után áttérek magára a törvényjavaslatra, dőre is kijelentve, hogy főleg magával a törvényjavaslattal és a törvényjavaslat egyes intézkedéseivel kivánok foglalkozni, tehát magával az erdővel, illetőleg az erdészeti igazgatással és rokon egyéb kérdéssel. A törvényjavaslat egyike talán a legterjedelmesebb javaslatoknak, amelyek eddig a Ház előtt voltak és azt hiszem, hogy ebből a terjedelemből is, de magából a tartalmából is jogosan következtethetünk arra, hogy a kormány igenis súlythelyez az erdőre és az erdőgazdaságra. Pedig sokunknak Őszinte sajnálatára mondhatom, hogy a két évvel ezelőtt közzétett Nemzeti Munkatervben az erdőgazdaságról egy árva szó sem esett. (Felkiáltások a balközépen: Hát a 96. pont?) A 96. pont más volt, az a türelemre vonatkozott. Hogy mennyire fcntos az erdő és az erdőgazdaság, ennek részletes taglalásába szintén nem megyek bele, ezt előttem felszólalt képviselőtársaim eléggé hangsúlyozták. Csak tessék elolvasni az indokolás 74., 73. vagy 88. oldalait, amelyeket — mint ahogy a bizottságban is mondottam — érdemes lett volna az egyes községházakban kifüggeszteni, hogy a nagyközönség is ismerje meg azt az állapotot, amelyben tulajdonképpen vannak, amelyben voltak és amelyben okszerű gazdálkodás mellett lehetnének. Nem hivatkozom ebben a tekintetben arra sem, amire már a földmívelésügyi tárca tárgyalásakor az akkori igen t. előadó úr, ima államtitkár úr, hivatkozott, mert hiszen ezek most már a vita során is és egyes sajtóközlemények következtében is, ha nem is mentek át a köztudatba, de mégis egy bizonyos fokig — hogy így fejezzem ki magamat — a közönség ismeretkörébe eljutottak. Felszólalásom végén leszek bátcr talán én is felhozni egy pár adatot, de most mindenekelőtt a jelen törvényjavaslat szövegének egyes hiányaira kívánok még rámutatni abban a reményben, hogy a részletes tárgyalás alkalmával, vagy pedig a végrehajtási utasításban ezeket a hiányokat eliminálni lehet. Első megjegyzésem a*z 5-ik szakaszra vonatosé 193U november 27-én, kedden. 257 kőzik. Igazán nem látom be, hogy ha valaki- . nek az erdejét védett erdővé nyilvánítják, csak abban az esetben kap kártérítést, ha az a mii, vagy az az intézmény nem közérdekű. Ha közérdekű, akkor nem kap kártérítést. Bocsánatot kérek, megint azt az esetet látom, amikor egyes emberekkel akarnak általános, közérdekű dolgokat megfizettetni. Ez volna első megjegyzésem. Második kérésem a következő. A második fejezetben, ahol általában az erdőgazdálkodásról van szó, a tulajdonosról egy árva szó említés sem történik. Pedig nem elég az, hogy az üzemtervekkel kapcsolatban a tulajdonos gazdasági érdekeiről a 36. §-han szó van. Igenis, a tulajdonos jogosult gazdasági érdekeit be kell venni ott, ahol az erdőgazdálkodás általános szabályairól van szó, hiszen a törvényszerkesztés szempontjából is általános deklaráció és definició jellegével bir ez a fejezet, tehát itt is meg kell ezt említeni. Például a 18. §. igénytelen nézetem szerint jelenlegi szövegezésében teljesen tarthatatlan. A bizottság egy kiegészítő módosítást fogadott el, természetesen szavazatom ellenére, amely jóformán ellentétben áll ô törvényjavaslat egész céljával, mert hiszen mintegy visszaállítja a feltétlen és nem feltétlen erdőtalaj fogalmát, amit ez a törvényjavaslat — nagyon helyesen — éliminai. Előre is bátor vagyok tehát bejelenteni, hogy a 18. §-t jelenlegi fogalmazásában nem fogadhatom el. A 21. §< in peius módosítása a mai állapotnak és itt vagyok bátor rátérni arra a bizonyos tyúk-, rovar- vagy — nem tudom — bogársegélyre, amelyre többen alludáltak itt. Megvallom, engem sem elégít ki az a mód, ahogyan ezt a kérdést megoldották. Itt azonban tudni kell azt, hogy a jelenlegi állapot szerint az 1879:XXXI. te. 15. §-a alapján az ilyen rovarkárokkal egybekötött munkálatokért járó összegek maximálva vannak. Azt mondja ezekre vonatkozólag ez a most említett ^ 15. §, hogy »ezen kiadásoknak azonban az illető megvédett erdőrészek egyévi állami adóját meghaladni nem szabad.« Ezzel adva van a,z a maximális határ, ameddig ezek a kiadások terjedhetnek. Ezt a maximális határt a. most tárgyalás alatt levő törvényjavaslatból, legnagyobb sajnálatunkra, egyszerűen kihagyták, ennek következtében előállhat az a helyzet^ hogy a hatóság az erdőbirtokost egy igen drága munkálat elvégzésére kötelezi és semmiféle felső határ nincsen megszabva, ami pedig az 1879. évi XXXI. te. 15. §-a alapján eddig megvolt. Ez ellen az erdőbirtokosok és erdőtulajdonosok nagy része természetesen tiltakozott és ekkor kaptuk, mintegy flastrom gyanánt, azt a — gondolom — 23. §-t, amely szerint az Országos Erdészeti Alapból a miniszter utalhat ki segélyeket. Tehát ez a genezise ennek a segélyezésnek. Nézetem szerint abszolúte nem szerencsés megoldás ez. Sokkal helyesebb volna ezt pontosan körülírni és — ha már nem lehet a régi szakaszt ide átvenni — legalább egy határt megvonni, hogy ezeknek a munkálatoknak költsége pedig bizonyos határt, például éppen úgy, mint az eddigi törvényben volt, az állami adónak száz százalékát meg nem haladhatják. Utóvégre, hogy jön hozzá az az erdőbirtokos, hogy olyan munkálatokat végezzen, amelyek nagyrészt közérdekűek, amelyek a szomszédokat is védik és amely munkálatok költségei az illető erdőbirtokost jóformán tönkre is tehetik. Ezt 88*