Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.
Ülésnapok - 1931-305
256 Az országgyűlés képviselőházának $05, a Tátra és más országban is van, amelyet nehezen érhetünk el olyan könnyen. Éppen ezért az adott viszonyokhoz kell alkalmazkodnunk, ami megvan, ami megmaradt, azt fel kell tárni a természetjárók és természetbarátok előtt (Helyeslés a baloldalon.) és lehetővé kell számukra tenni, hogy ezen a kis Magyarországon ezt a demokratikus sportot minden baj nélkül űzhessék. Ehhez azonban elsősorban az volna szükséges, hogy a közlekedés megfelelő legyen. Amint Olaszországban már minden turista 70%-os engedményt kap csak ezen a címen, úgy a Magyar Államvasutaknak is mindent meg kellene tennie a turisták érdekében. Azonkívül, azt hiszem, jogos és méltányos kívánság a,z is, hogy az állami,, kincstári birtokokon a turistáknak a szabad mozgást lehetővé kellene tenni. En nagyon rossz néven vettem az itt felszólalt Nayratil mélyen t. képviselőtársamtól, hogy beszédében a turistákról a következőket mondotta (olvassa): »A turistákra vonatkozólag vagyok bátor megjegyezni, hogy soha sem voltam a turisták kimondott ellensége..« En ezt nem tudom megérteni. Hogy lehet valaki a turistáknak akár kimondott, akár bemondott ellensége? (Derültség.) Miért?! Mit csinálnak azok a turisták, micsoda bajt, micsoda veszedelmet okoznak 1 ?! Csikvándy igen t. képviselőtársam bűnül rótta fel nekik, hogy az erdőben néha, énekelnek. Hát én ezt sem tudom olyan nagy bűnül felróni. (Fábián Béla: Hát csak a madaraknak szabad az erdőben énekelni?) Igen, Navratil szerint csak a madaraknk. (Derültség.) Egy másik t. képviselőtársm már úgy mondta, hogy ordítanak az erdőben. (Fábián Béla: Talán énektanárokat kellene beszerezni minden erdőbe!) Kérem, méltóztassék nagyon komolyan venni ezeket a, dolgokat; én mindenesetre azt hiszem, hogy a turisták igen fegyelmezettek és a, turistáknak megvannak a maguk szokásaik. Amikor pl. én katona voltam és hazajöttünk egy kivonulásról, valamennyien énekeltünk. Ez hozzátartozik a társas kiránduláshoz. Az éneklést tehát nem szabad senkitől rossz néven venni és ha a hét végén vagy vasárnap valaki kimegy a természet szabadj ölére az egész heti fáradságos munka Titán és ott a hangját talán egy kissé erősebben engedi ki, abból senkinek semmiféle baja nem leszés a, vadak sem fognak ezért keresetet indítani. (Rassay Károly: Tanulják meg az egységespárti indulót, azt énekeljék, azt azután majd szabad. Mi van az indulóval? Eltűnt? — Fábián Béla: Huszár Aladárral együtt eltűnt.-— Derültség.) En tehát, minthogy nem akarok semmiféle ellentétet kiélezni, mert én a vadászoknak a szórakozását is helyesnek ismerem el, arra kérem a mélyen t. miniszter urat és általában azt kívánom, hogy a vadászok is szabadon űzhessék a maguk mulatságát, mert ez a kettő: a vadászat és a turistaság nincs egymással ellentétben. A vadász hadd végezze a maga dolgát, viszont a turistáknak is engedjék meg, hogy gyönyörködhessenek a természet ölében és élvezhessék a maguk mulatságát. TTarv tudom, gróf Esterházy Móric képviselőtársam következik utánam szólásra, akit én itt ezennel leleplezek. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Nem. tudom ugyan, véglegesen megtörtént-e már, de azt hiszem, szóltak már róla és én még nagyobb dolgot is tudok ennél, azt, hogy lelepleztek egy emlékülése 19 S% november 21'~én, kedden. táblát, egyenesen azzal a mottóval, hogy: »A legmegértőbb magyar földbirtokosnak!« (Gr. Esterházy Móric: Nagyon relatív dolog!) Az igaz, hogy relatív, de viszont megtörtént. A tényállás igaz és ez a fontos. (Derültség.) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) A Vértesben egy menedékházban, a gesztesi várban lelepleztek egy ilyen emléktáblát. Ebből pedig az látszik, hogy még ha olyan ősi névvel is rendelkeznek a földbirtokosok, mint például az én mélyen t. Esterházy képviselőtársam, azért még gyönyörűen összeegyeztethető az ősi névvel és a konzervatív múlttal a szociális érzés és a természetbarátok jogainak az elismerése. (Helyeslés a baloldalon.) Ezt az emléktáblát maguk a munkások, az ottani munkásság tagjai csináltatták és állították fel, amiből az látszik, hogy mennyire lehet emberien és okosan eljárni ebben a kérdésben is, senkinek sem kell a kérdést kiélezni itt ezen a kis Magyarországon és nem kell sajnálni attól a szegény hivatalnoktól, attól a szegény gyötrődő és egész héten dolgozó munkástól, ha szombat este kirándul, ha vasárnap kimegy a hegyekbe, hogy ott jói érezze magát. Mert hiszen itt ezen a kis Magyarországon már körülbelül 70 turistaegyesület van, magában Budapesten legalább 30.000 turista van, ezek legalább 60 menedékházat építettek, közel ezer ággyal, amelyeket fillérekért lehet kapni. Ez egy egészséges, életképes és életerős népmozgalom, senkinek a világon nincsen kárára, tehát nekünk kötelességünk irántuk a legnagyobb szimpátiát kimutatni és minden lehetőt megtennünk, hogy az ő vasárnapi mulatságuk kedélyes, kedves és jóízű legyen, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) nem pedig elrontani azt mindenféle tilalomfákkal, mindenféle rendszabályokkal. Nagyon kérem, hogy ebben a szellemben legyen kegyes a mélyen t. miniszter úr a jövőben is intézkedni és az állami és kincstári birtokokon példát mutatni. Nem akarom itt a magántulajdon nagy kérdését ebből az alkalomból fejtegetni, de a legmegértőbb földbirtokos megmutatta azt, hogy a magántulajdon szempontjából hogy lehet ezt a kérdést elintézni. Ez tehát nem egy megoldhatatlan kérdés és különösen a magyar államnak és ennek a magyar törvényhozásnak is mindent meg kellene csinálnia, hogy ebben a kis országban, ahol most a turizmus fejlődik, ahol a turisztikának fanatikus hívei vannak, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon 1 .) — mert ez a lelki együttélés és testi szórakozás fanatikus rajongással tölti el azokat, akik ezt művelik és gyakorolják, — a turisták ne ütközzenek semmiféle tilalomfába és ne ütközzenek semmiféle különös akadályokba. Azt óhajtottam volna igen t. Képviselőház, hogy mindezek a kérdések magában a törvényben nyerjenek elintézést. Az első volna, hogy amint van, »egy legmegértőbb magyar földbirtokos«, úgy lenne egy megértő magyar törvényhozás is, -amely a turisztika kérdéseit, a mozgás szabadságát, a turista jogát megfelelően elintézné és biztosítaná. Miután ebben a törvényben ez nem történt meg, nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Helyeslés és taps a baloldalon) Elnök: Szólásra következik? Dénesfai-Dinich Ödön jegyző: Gróf Esterházy Móric! Gróf Esterházy Móric: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Engedelmet kérek, amiért a vitának
