Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-305

Az országgyűlés képviselőházának 305. Legyen szabad teljesen tárgyilagosan, a saját gazdaságomban megállapított tapasztalatokra hivatkozni. Ilyen munka során egy ember egy hosszabb téli napon — nem mondom, hogy novemberben, de márciusban — körülbelül megkereshet egy űrméter fát, ágfát és tuskót, amelynek értéke gödöllői viszonylatban 2 pengő körül van, úgy hogy ilyen körülmények között egy téli napon egy ember körülbelül 2 pengőt tud megkeresni. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy én kétségbe vonom, hogy az a munkás, akinek adatait Esztergályos t. képviselőtársam felhozta, tényleg egész télen nem keres többet, mint 30 pengőt, mert magamnak is van elég tapasztalatom arról, hogy van olyan munkás, aki hetekig sem megy oda akkordmunkájának elvégzésére. Abban a tekintetben, hogy Esztergályos t. képviselőtársam tényleg nincs tájékozva az erdőben folyó munkáról, a legnagyobb bizonyíték az, hogy amikor a végén felhozza mindazt, amit nézete szerint csinálni kellene, olyan embertelenségre ragadtatja el magát, amelyet csak azért kívánhat, mert nem tájékozott. Tudniillik a heti 36 órás kötelező munkát kéri. Aki a téli erdei munkát ismeri, az nagyon jól tudja, hogy elmúlnak hetek, amikor az ember egyáltalában nem tud dolgozni egy órát sem és akárhány olyan nap van, amikor ha naponkint 2—3 órát dolgozik is, ezzel az egész időt kihasználja. Kötelezni valakit arra, hogy ilyen munkát 36 óráig végezzen egy héten, nem lehet. Én csak azt hibáztatom az ő felszólalásában, hogy ezekből a bizonyos fokú tájékozatlanság szülte megállapításokból következtetéseket von le, többek között azt a következtetést, hogy ez a törvényjavaslat csak az erdőtulajdonosok javára szolgál és ulajdonképpen csak azok javára csinálták. (Farkas István: Csak azokat szolgálja az, hogy az állam mindenféle kedvezményt ad!) Rá fogok térni. Annak, aki ismeri a jelenlegi helyzetet és ismeri azokat az intézkedéseket, amelyeket ez a törvényjavaslat magában fcglal, teljes tárgyilagossággal meg kell állapítania, hogy ez a törvényjavaslat határozottan a magántulajdonos rovására megy. Vannak benne intézkedések, amelyek megszorítják a rendelkezés jogát, azonfelül a költséges kezelés tekintetében is a tulajdonost terhelik. (Farkas István: Az államtól visszaveheti, 10 évre meghosszabbíthatja!) En különösen két téves következtetést láttam, amelyeket Esztergályos t. képviselőtársam alátámasztott az ő megállapításaival. Az egyik a rcvarkárok elleni védekezésnek az erdei alapból való esetleges segélyezésére vonatkozik, a másik pedig a rendkívüli kihasználások engedélyezése. Aki ismeri, miről van szó, az nagyon jól tudja, hogy ezek ellen a rovarkárok ellen való védekezés lehet olyan is, amely egyáltalán nincs arányban a tulajdonos vagyoni lehetőségeivel, kell tehát egy olyan szakasznak lennie, amelynek alapján a miniszter, mint a végrehajtó hatalom feje, szükség esetén a szükséges segítséget megadja. A másik kérdés, amelyet éppen képviselőtársam kifogásolt, az volt, hogy a javaslat jogot ad a miniszternek arra, hogy szükség esetén öt, esetleg tíz esztendeig előre engedélyezze az egész vágásterület kivágását. Amikor azonban be van cikkelyezve, annak a kitermelt famennyiségnek a megtakarítása, ebben implicite elő van írva a tartamosság biztosítása is, Ülése 193% november 27-én, kedden. 253 ami — amint említettem — a közérdek szempontjából egyedül fontos. Az, hogy az illető egy, három, vagy négy esztendő alatt termeli ki annak a fának az értékét, a köz szempontjából teljesen mellékes. Ami azt a bizalmatlansági kifogást illeti, amelyet Esztergályos képviselő úr felállít azzal,, hogy nem bízik meg abban, hogy a miniszter helyesen adja ki ezeket az engedélyeket, bocsánatot kérek, nem lehet olyan törvényjavaslatot hozni, amely azt mondja,, hogy a rendkívüli kihasználásra Esztergályos János képviselő úr adja ki az engedélyt. Mégis csak a miniszterre kell^ ruházni ezt a jogot, amely jognak a gyakorlásánál éppen nagyon fontos és szakszerű korlátozást jelent az, hogy a 237. § értelmében ez is csak az erdőgazdasági szaktanács meghallgatása után teljesíthető. Mielőtt azonban elhagynám a munkások kérdését, legyen szabad egy kéréssel fordulnom a földmívelésügyi miniszter úrhoz egy felszólalás kapcsán, amely történetesen az erdőtörvény tárgyalása alatt, de nem az erdőtörvényhez való hozzászólások során történt. Rakovszky Tibor t. képviselőtársam hozta szóba egyik napirendi vita alkalmával azt az anomáliát, hogy az erdőmunkás a vámőrlés tekintetében másképpen bíráltatik el, mint a mezőgazdasági munkás. Ebben neki,, az én nézetem szerint is, teljesen igaza van. Csak az igazságot szolgálja a földmívelésügyi miniszter úr, ha meghallgatja kérésemet (Ügy van! Ügy van! bal felől), hogy a pénzügyminiszter úrnál hasson oda, hogy ez az anomália megszüntettessék ember, aki télen pedig fát vág, élvezze ugyanazokat az előnyöket, mint a másik embertársa, aki nyáron aratott. (Helyeslés.) Szocialista oldalról szóbakerült még egy másik fontos kérdés is, a vadászat kérdése. Őszintén megvallva, nem tudtam megérteni azt a — másképpen nem nevezhetem — animozitást, amely a vadászokkal szemben megnyilvánult bizonyos megjegyzésekből. Elvégre, amikor szocialista részről éppen a turisták természetvédelme olyan általános pártfogásban részesül, nem látom át, hogy vadász, aki éppen úgy a természetet élvezi, aki éppen úgy a természetben jár, mint a turista, miért bíráltassék el másképpen, különösen pedig miért tekintessék elsőbbrendű személyiségnek? A vadászati kérdéssel kapcsolatban azonban szóbahoztak még néhány nagyon érdekes kérdést. Az egyik a vadkár megtérítésének a kérdése. Az erdőtörvény nagyon helyesen foglalkozik ezzel a vadkármegtérítéssel. Szabad kérnem még egy félórás meghoszszabbítást? Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Br. Inkey Pál: A vadkár megtérítésének kérdésével foglalkozik a törvényjavaslat, mert egy nagyon fontos intézkedést tartalmaz, amennyiben megengedi az erdőhatóságoknak, hogy a vadak túlságos elszaporodása esetén, ha az erdőtulajdonos nem teljesít bizonyos óvórendszabályokat, előírhatja a vadak apasztását. Ezt én rendkívül fontos és nagy jövőt igérő intézkedésnek tartom. De ha az erdőtörvény továbbmenőleg a vadkár megtérítésének kérdésével tényleg nem foglalkozhatik is, az a megjegyzés, amely a vadkár megállapítására