Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-305

254 Az országgyűlés képviselőházának 305. ülése 193U november 27-én, kedden. vonatkozik» alkalmat ad nekem arra, hogy ezt a kérdést is megemlítsem. Rámutattam arra,, Ihogy az elhangzott szemrehányások nem helyesek, inert egyik képviselőtársam azt mondotta, hogy a vadkár-megtérítést a törvény egyáltalában nem ismeri. Aki a vadászati törvény 7. §-át elolvassa, az abból meggyőződhetik, hogy igenis a vadkár-megtérítés kérdése szabályozva van. (Farkas István: Papíron lehet! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Tessék megvárni, míg eljutok oda, hogy mit mondottak, (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! A szónokot nem lehet hallani a zajban! Br. Inkey Pál: Azt is mondta egyik képviselőtársam és úgy állította be a dolgot, hogy a szegény ember nem is mer vadkárt kérni. (Farkas István: Ügy is van!) Minden ember, aki történetesen olyan körülmények között van, hogy vadkárt kell fizetnie, nagyon jól tudja,, hogy a mersz megvan; sőt, nemcsakhogy megvan a mersz a vadkár megkövetelésére, hanem megvan a képesség is a vadkár megcsinálására olyan esetekben,^ ha ez történetesen neun felel meg teljesen számításának. Azon nem múlik. Ebben a tekintetben tehát a vadkár megtérítésére vonatkozó ellenvetések, illetőleg nem tudok egyetérteni a felszólaló t. képviselőtársammal. Azt azonban, teljesen helyesnek tartom, hogy ha már ez az eszme felvetődött,, az ezzel a,z eszmével való további foglalkozást a földuiívelésügyi miniszter úr szíves figyelmébe ajánlom, mert kétségtelen, hogy azok az^ intézkedések, amelyek a vadkárra vonatkozólag a mai napig fennállanak, nem elegendőek és nem felelnek meg annak a célnak, amelynek megfelelni tulajdonképpen hivatva volnának. Kétségtelen, hogy az a megállapítás, hogy az fizeti a vadkárt, aki a vadat tenyészti, nem kielégítő — talán emlékszik a miniszter úr, a múlt esztendőben terjesztettem fel hozzá egy ügyet — amelyben egyáltalán nem volt a vadnak gazdája. Ezért a vadkár-megtérítés kérdésének rendezését magam is szükségesnek tekintem. Ha etekintetben szocialista oldalról jön is az indítvány, mellé fogok állani, ha megfelelő keretek között tárgyilagosak maradnak. Ne tessék ezt olyan megjegyzésnek venni, mintha, ez azt jelentené, hogy ha t. szocialista képviselőtársaim egy indítványt tennének, az nem volna tárgyilagos, de vannak egyes konkrétumok, amelyekre ismételten rá kell mutatnom. Ne vegyék rossz néven, de a törvényjavaslattal szemben felhozott kritikák annyira szocialista oldalról jöttek, hogy természetesen elsősorban azokkal kell foglalkoznom. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Rá kell mutatnom egy körülményre, amelyet a köz érdekében nem tartok üdvösnek, eredményesnek és hasznosnak, arra t. i., thogy t. képviselőtársaim hogyan fogják meg az egyes kérdéseket,, Itt van errevonatkozólag a legjellegzetesebb eset. a turistaság kérdése. A turistakérdés első pártfogó hangjai a szocialista párt részéről hangzottak el visszhang nélkül. Amikor ugyanazokat a szempontokat Zsitvay t. képviselőtársam mondotta el a Háznak általános visszhangja volt a válasz. Ebből t. képviselőtársam azt fogja, következtetni, hogy ja, kérem, az egységespártról hangzottak el ezek a szavak, azért találtak visszhangra. Nem. En a múlt alkalommal, a cselédtörvény tárgyalása során, éppen Farkas t. képviselőtársammal szemben felhoztam azt, hogy ő minden alkalommal úgy gyakorolja a kritikát, hogy mindig elválasztani törekszik a két érdeket s ezzel szemben én azt a tételt állítottam fel, hogy mindig azt kell keresni, hol lehet összekapcsolni az ellentétes érdekeket. Ugyanez a helyzet következett be a, turistaszakasznál, amennyiben Zsitvay t. képviselőtársam azokat a szempontokat hangoztatta a jobboldalról, amelyek a turistában, a vadászatban, erdészetben egyek kell, hogy legyenek; és ez: az összefogás. Ezzel szemben mindazok az urak, akik a turisztika kérdését erről az oldalról taglalták, az ellentétet élezték ki, amely turista és vadász köpött lehet. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Farkas István közbeszól.) T. képviselőtársam, akik a vadászokkal szemben olyan ellentétes álláspontot foglaltak el, legyenek olyan szívesek nekem felvilágosítást adni arról, hogyan vindikálhatja magának a turista azt, hogy a vadász esetleg olyan körülmények közé kerüljön az ő teljesen szabad jogának elővigyázatos gyakorlása mellett, hogy valakit megsebesítsen. Közbiztonsági szempontból is kell bizonyos kautéláknak lenni. Hogyan fogja az az igen t. képviselőtársam, aki ebben a kérdésben az ellentéteket kereste, azt . Helyzetet biztosítani, amely az erdőben való rend fenntartását jelenti

1

? E rend fenntartására hivatott egy erdőőr, akinek tudnia kell, hogy az erdőben mi történik, hogy ott kicsoda közlekedhetik.... (Farkas István: Vadásznak mindent szabad!) Az ellentéteknek kiegyenlítése lehetséges és ennek legjobb útja a,z, amit Zsitvay Tibor t. képviselőtársam mondott. Remélem,, hogyha meglesznek ezek az intézkedések, azok a panaszok szocialista részről is meg fognak szűnni és meg fog szűnni azoknak az ellentéteknek hangoztatása, amelyek megvannak közöttünk és a vadászok között. Mert, amikor természetvédelemről van szó, amikor természetélvezésről és arról van szó, hogy mindenkinek joga legyen a természetet élvezni, kikapcsolni a vadászt a természetet élvezni akarók közül nem lehet. Az eddig elhangzott észrevételek során szóvá kell még tennem Navratil t. képviselőtársamnak egy megjegyzését. Ő a természet és a madarak, a fekete harkály és az odúgalamb iránti nagy szeretetének nyilvánítása során kért valamit, amit csak azért teszek szóvá, hogy rámutassak arr'a, hogy ez mennyire lehetetlen. Azt kérte ugyanis, hogy az erdővágás során hagyják meg az odvas fákat. Legyen olyan szíves t. képviselőtársam tudomásulvenni azt, hogy ha egy zárt erdőben lévő fát meghagynak és a többit kivágják, a természet maga a legrövidebb idő alatt elintézi azt az odvas fát. Akár akarjuk, hogy ott álljon, akár nem, az első szél kidönti. Csak azért voltam bátor erre rámutatni^ mert ez is olyan kérdés, amelyben szép a* kívánság,, nagyon sok a szerelem, de kevés a szakértelem. (Szalóky Navratil Dezső: A német Naturschutz-lban leszek bátor bemutatni, hogy a németek ezt így gondolják és így is csinálják!) Elnök: Csendet kérek! Br. Inkey Pál: Még végezetül Magyar Pál t. képviselőtársamnak megjegyzésével akarok foglalkozni, aki az erdőtörvénynek elutasítását arra az alapra helyezte, hogy ő a miniszter úrnak közgazdasági tevékenysége

i iránt bizalommal nem viseletetik és nem tartja helyesnek azt, ahogyan elintézi a búzának vagy más valamely terménynek értékesítését. Ha itt volna Magyar Pál t. képviselőtársam, fel tudnám világosítani arról, hogy ez a törvény-