Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-299

Az országgyűlés képviselőházának 29 galmi eszközzel rendelkezőnek fizetnie kell, ha sport-telepet létesítenek, ahol a legkisebb beléptidíj 40 fillér, ha uszodát létesítenek, ahol a legkisebb beléptidíj vagy használati díj 80 fillér, vagy 1 pengő, akkor ezért lehet emberséges munkabéreket fizetni és nem lehet az embereket, szakmunkásokat és egyebeket 1 pengő 80 fillér és 2 pengő napi munkabér .mellett dolgoztatni. Nagyon kérem a miniszter urat erre, mert országos érdek az, hogy megszűnjék a munkaerőnek ez a kiuzsorázása. Nem lehet éredeke ennek az országnak, hogy a munkaerők teljesen leromoljanak. Agrárius oldalról állandóan panaszokat hallunk arról, hogy milyen rossz sorsuk van az agrárius oknak. Tegnap a földmívelésügyi miniszter úr azt mondotta nekünk, hogy azért nem tudja a földmunkásoknak még a legminimálisabb követelését sem teljesíteni, mert az árak alacsonyak. Persze, hogy alacsonyak az árak, hiszen nincs belső fogyasztás. Hogyan legyen belső fogyasztás 1"80—2 pengős napibérek mellett. Mit tud venni ebből az, összegből az a szegény ember? Még kenyérrel sem tud jól lakni. Nagyon kérem tehát a miniszter urat, hogy a legerélyesebben nyúljon bele ebbe a dzsungelbe, mert sem az országnak, sem az ország közgazdaságának nem lehet érdeke a munkaerőkkel űzött ez az uzsora. A miniszter úr válaszát, miután az nem kielégítő, nem vehetem tudomásul. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A miniszter úr nem kíván szólani. Kérdezem a t. Házat, méltóztatik-e a választ tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Magyar Pál képviselő úr interpellációja a külügyminiszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. (Dinnyés Lajos: Ki a külügyminiszter — Felkiáltások jobb felől: Kánya Kálmán! — Propper Sándor: Még mindig? — Simon András: Még sokáig! — Farkas István: Hiszen a miniszterelnök utazik!) Petrovics György jegyző (olvassa): »Interpelláció ia külügyminiszter úrhoz az angol útlevelek vízuimmentessége tárgyában. 1. Az angol útlevelek ideiglenes vízummentessége szerény lépés volt a vízummentes utazási forgalom útján, mely az egyetlen helyes út az idegenforgalom szempontjából. Miért vonja^ vissza a külügyminiszter úr ezt a hasznos lépést, a helyett, hogy a többi — minél számosabb — ország felé is előrehaladna? 2. Mi tette szükségessé, hogy az elkövetett hibák dacára is rövid idő alatt kielégítő eredményt felmutató angol útlevél-vizummentességet megszüntesse? 3. Adhat-e a külügyminiszter úr magyarázatot arra, hogy az angol kormány a részünkről biztosított vizummentességet miért nem viszonozta reciprocitással, holott Anglia a vízummentes forgalmat a legtöbb európai állammal szemben már bevezette? Magyar Pál s. k., országgyűlési képviselő«. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Magyar Pál: T- Ház! Gazdasági küzdelmeink közepette a legkilátásosabb bizakodásra kétségtelenül idegenforgalmunk egészséges fejlődése nyújt alapot. Ezért kell minden oldalról megértéssel fogadni az olyan intézkedéseket, amelyek alkalmasak arra, hogy ezt a gazdasági erőforrást a gazdasági válság egyik leülése 19SU november lû-ên, szerdán. 91 küzdőjévé fejlesszék. Másfelől azonban érzékenyen kell ügyelni minden olyan intézkedésre és élesen állást kell foglalni minden olyan mulasztással szemben, amely az idegenforgalom megkötését vagy akár csak fejlődésének lassítását jelenti. Amikor ez év tavaszán a költségvetés vitájával kapcsolatban >a pénzügyminiszter úr bejelentette, hogy a sokat reklamált vizummentesség felé haladva Angliával szemben, ha egyelőre ideiglenesen is, de felfüggeszti a vizűmkényszert, hajlandók voltunk ebben a lépésben csekély előrehaladást látni a helyes úton és nem gondoltunk arra, hogy rövid idő után ezt az abszolúte bevált intézkedést a kormány vissza fogja vonni és ezáltal az előrehaladás helyett ismét a stagnáció állapotába kerülünk. T. Ház! Nem először foglalkozom itt a plénumban a vízumkényszer kérdésé vei. Állandóan igyekeztem ezt a kérdést a legtárgyilagosabban a gazdasági érdekek szempontjából megvizsgálni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Helyes! Ügy is kell mindig!) Most, hogy a kormánynak a vízumkényszer visszaállítása ügyében tett intézkedését interpelláció tárgyává teszem, a lehetőséghez képest szigorúan az idegenforgalom szempontjából bírálom el ezt a kérdést és tőlem telhetően tartózkodom — bármennyire indokolt volna is — annak a külpolitikai háttérnek megfestéséitől, amely külpolitikai koncepciónak a mi idegenforgalmi rendszerünk voltaképpen egy, a gazdasági életet szomorúan érintő megjelenési formája. Annyit mindenesetre meg kell állapítanom, hogy nem lehet helyes külpolitikai koncepció, illetőleg — hogy egy itt iiagyon gyakran használatos kifejezést használjak én is — vonalvezetés az, amely egy ilyen fontos gazdasági érdeket, mint az idegenforgalom fejlesztése, csak annyira képes ^respektálni, hogy akkor, amikor a velünk szomszédos Ausztria 17 állammal, Csehszlovákia pedig 18 állammal szemben tudta a vízummentes forgalmat bevezetni, mi mindössze csak négy állammal szemben tudtunk megszabadulnia háborús időknek ettől a visszataszító csöke vényétől. T. Képviselőház! Ebből a két adatból nem csupán gazdasági következtetéseket kell levonnunk: megvannak ennek a politikai következtetései is, mert utóvégre, ha Ausztriában és Csehszlovákiában különféle külpolitikai orientáció mellett lehetséges volt az utazási forgalom élénkítés© térdekében a vízummentes forgalmat bevezetni, holott büszkén szoktunk mindig arra hivatkozni, hogy belpolitikai szempontból mindkét országgal szemben sokkal kedvezőbbek a mi állapotaink, tehát az idegenforgalom érdekeit sértő vizűim kényszernek, a belpolitikai szempontból víaló ellenőrzésnek a szükségessége nálunk kevésbé áll fenn, mint ezekben az államokban, ha tehát mi mégis még mindig ilyen kevés országgal szemben tudtuk csak a szabadforgalmat létrehozni, — ismétlem — ennek mélyebbreható külpolitikai hibák az okai. Hogy pedig ez így van, ennek bizonyításául legyen szabad csak arra rámutatnom, hogy az a nagyhatalom, amelynek külpolitikáját a legmegfelelőbbnek tartjuk, amelynek külpolitikai irányvezetését sokszor az ország közhangulatának félretevésével, követni szoktuk, t. i. Olaszország, (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) mem klevesehb, mint 26 állammal szemben áll vízummentes viszonyban — {Halljuk! Halljuk! half elől.) élénk bizonyságául annak,