Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-299

92 Az országgyűlés képviselőházának 2 hogy a- helyes külpolitikai vonalvezetés egyáltalán nem teszi szükségessé a vízumkényszert, mert hiszen Olaszország külpolitikájának intézőjét mégsem lehet azzal megvádolni, hogy feladta külpolitikai vonalvezetésének elaszticitasat; mégis megtalálta a módját annak, hogy az ország gazdasági érdeke szempontjából fontos idegenforgalmat feleslegesen ne kösse ala. T. Képviselőház! Ilyen körülmények között —- szerény véleményem szerint — joggal vetődik fel a kérdés: mik tehát azok a speciális szempontok, amelyek szükségessé teszik,, hogy mi a legtöbb kultúrország irányzatával szembehelyezkedve ilyen tűrhetetlenül ragaszkodjunk a gyakorlat szerint nem megfelelő vízumrendszerünkhöz, holott fel kell tételeznem, hogy a külügyminiszter úr, aki nemcsak diplomata ebben a pillanatban, (Zaj a baloldalon és a középen.) hanem az ország kormányzásában is résztvevő államférfi, akinek tehát az ország bajaival való törődés ugyanolyan kötelessége, mint bármely más minisztertársának, — (Felkiáltások a baloldalon: Hol van, a külügyminiszter? Ki a külügyminiszter? — Egy hang jobbfelöl: Kánya!) nem áll olyan laza viszonyban a magyar állampolgárok küzdelmes életével, hogy ne vegye észre, mennyire el kellene követnie minden lehetőt, hogy segítségére legyen a gazdasági életnek, hogy dolgoznia kellene az eredmények elérhetésén, ahelyett, hogy az eddigi eredményeket is különböző — szerény véleményem szerint helytelen — külpolitikai meglátások nyomán aláássa. De én adott esetben mégis szigorúan az interpellációm tárgyává tett intézkedéssel foglalkozom és felvetem azt a kérdést, hogy amikor a kereskedelemügyi miniszter munkásságának úgyszólván túlnyomó részét az idegenforgalom fejlesztésére fordítja, amikor újabb és újabb erőforrásokat bocsátanak a külföldön való propaganda céljainak rendelkezésére, amikor minden gazdasági tényező hangoztatja, hogy fizetési mérlegünk egyensúlybahozására — ami különösen a mai körülmények között bír nagy jelentőséggel, hiszen a legfontosabb nyersanyagok fedezésére nem vagyunk képesek a szükséges devizákról gondoskodni, — s amikor az idegenforgalom nyújt erre legmesszebbmenő kilátást, akkor éppen azzal az országgal szemben, amelytől leginkább várhatunk transz ter alható nemes valutákat, — t. i. Angliával szemben — egy megtett, helyes intézkedést revokálnak. De nem tételezem fel azt, hogy a külügyminiszter úr a mai viszonyok között bizonyos relációkban ne tudna plauzibilisébe, vagy legalább is gondolkodásra alapot myujtó magyarázatot adni a vízumhoz való ragaszkodásra vonatkozólag. A vízumhoz való ragaszkodása azonban Angliával szemben olyan érthetetlen, hogy újból fel kell vetnem az, interpellációmban feltett azt a kérdést: vanon, van-e annak valami különösebb magyarázata, hogy a kielégítő eredményék ellenére, amelyeket a gyakorlatban a vízummentesség mutatott, visszatért a vízumkényszerhez. Nagyon lényeges ez azért, mert az elkövetett hibák ellenére a megtett intézkedés olyan eredménynyel járt, hogy ez év júliusának végéig az angol utasforgalom 116% emelkedést mutat. amikor az általános emelkedés csak 15%. Ez a nagy eredmény pedig akkor mutatkozik, amikor — amint erre rámutatni 'bátorkodom — nemcsak a vízummentesség felfüggesztésénél, h ülése 19S4 november lU-én, szerdán. hanem annak a gyakorlatba való átvitelénél is olyan hibák történtek, amelyeknek nem lett volna szabad megtörténniöik. A hibát midenékelőtt akkor követtük el, amikor a vízummentességet ideiglenes jelleggel függesztettük fel Angliával széniben. Tisztelettel kérdem: miért volt erre az ideiglenességre szükség? Talán meg akarta vizsgálni a külügyminiszter úr, hogy az angol külpolitika menete méltó-e arra, hogy iaz angol utazóközönségnek ezt a kedvezményt megadjuk? Vagy fenn akarta magának tartani a retorzió lehetőségét arra az esetre, ha az angol külpolitika alakulása nem, felelne meg az ő elképzelésének? Nem is beszélek arról a hibáról, amelyre külön magyarázatot kell kérnem, hogy t. .i a vízummentesség nem az angol birodalom minden polgárának adatott meg, hanem csak a szigetország lakóinak. így állt elő az a ferde helyzet, hogy az egyes angol útazóirodák által idehozott angol alattvalók egy részénél szükség volt a vízum megszerzése, más részénél pedig nem. Hogy ez a rendszer (Bródy Ernő: Ez a magas diplomácia!) nem vezethet azokra az eredményekre, amelyekre törekednünk kell, nem szorul bővebb magyarázatra. A magam részéről az igen tisztelt külügyminiszter úr (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Hol van? — Jánossy Gábor: A külügyeket intézi! — Derültség a bal- és a. szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Azt érezzük!) egyik illusztris munkatársának azt a magyarázatát, amely szerint azért nem függesztették fel a vízumot az angol birodalom minden alattvalójával szemben, mert nem akartuk, hogy mindenféle színes emberek idejöjjenek, (Derültség a \bal- és a szélsőbaloldalon.) legalább is komolytalannak tartom, mert hiszen azok a maharadzsák, akik ebbe a színes kategóriába szintén hesorózhatok, (Rassay Károly: Hát a sziámi (király nem színes? — Dinnyés Lajos: Hozott rendjelet!) nem jelentenek idegenforgalmi szempontból olyan tételt, hogy ilyen nevetséges indokolást fel lehetne hozni. De van a dolgnak még egy szomorú része. Ezt a helyes vízumrendszert, amely alkalmas lett volna arra, — hiszen a számadatok igazolják, hogy a hibák ellenére milyen nagy eredményeket értünk el — hogy egy egészen kivételes,^ mondhatnám, konjunkturális bevételi forrást jelentsen gazdasági életünk számára, egészen titokba tartották. Angol részről kaptuk a figyelmeztetést, hogy nem; gondoskodtunk arról, hogy az angol utazóközönség legalább az újságokban közzétett néhány hirdetés útján tájékozódhassék azokról az utazási könnyítésekről, amelyeket Magyarország életbeléptetett. Sőt, tovább megyek. Biztos tudomásom szerint az angol követség figyelmeztette a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarát, hogy az angol nagyközönség^ nincs tájékozódva ezekről az utazási kedvezményekről,^ többek között a zárolt pengő felhasználásával kapcsolatban bevezetett utazási csekkrendszerről, aminek természetes következménye az, hogy az utaslétszám nem alakult olyan kedvezően, mint alakult volna, ha minden lehetőt elkövetünk, amit el kellett volna követnünk. T. Képviselőház! Nagyon jól tudom, hogy külügyi képviseleteink állandóan rendkívül fontos kérdésekkel vannak elfoglalva, de mégis azon a szerény véleményen vagyok, hogy ha az angol külügyi képviselő itt Magyarországon tud időt szentelni arra és van ideje