Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-280

Az országgyűlés képviselőházának 280. képpen fejtegetéseimet sajnos, reggelig folytathatnám. Nem az a célom, hogy itt akármilyen előadást tartsak, vagy nem tudom, milyen bevilágítást tegyek, én csak egyet szeretnék az igen t. miniszter úrtól — megmondom őszintén — : alázatosan kérni. Az én képzőművész barátaim, kollégáim — a legjobban tudom — a legszomorúbb és a legkétségbeejtőbb, a legnyomorúságosabb helyzetben élnek. Azt kérdezem a miniszter úrtól, ha majd tényleg a magyar művészetre szorulunk, a magyar szuperiorítás, kultúrfölény nagyszerűségét akarjuk hirdetni, vájjon meg fogja-e találni azokat a műalkotásokat, amelyek az utóbbi esztendőkben születtek, amelyek a nyomor jegyében, kétségbeesésben és kenyérharcban fogantaké Nem ez kell, igen t. képviselőtársaim. Ne a szánkon legyen a tényleges kultúrfölény, hanem menjünk ezeknek az elhagyatottaknak a támogatására, mert sokkal többet használunk a magyar művészetnek minden tekintetben, ha bármit, ha csak egy téglát is, vagy egyetlenegy fillért is hordunk arra az alapra, amelyből meg tud élni, mintha akármilyen szervezeteket és organikus intézkedéseket teszünk. Egyet kérek a mélyen t. miniszter úrtól, emelje fel azt az összeget, amellyel a magyar szépművészeteket támogatja, mert állítom, hogy jöhet még olyan idő, — adja Isten, hogy ne jöjjön, — amikor ez lesz az egyetlen fegyverünk, amellyel kifelé tudunk hadakozni. Nem hiszem, hogy abban a helyzetben lennénk, hogy nyújthatnánk ezt az előnyt a körülöttünk lévő népeknek, akik a mi érdekeinket két kézzel felkapva, mint odavalókat, bár mint idegenajkuakat magukhoz sorozták és azok alkotásaival dicsekednek. Nem hiszem, hogy mi, az anyaország, megengedhetnénk magunknak azt, hogy ezeket a művészeket eltaszítsuk, vagy ha nem is taszítjuk el, de ne adjuk meg nekik a módot és lehetőséget arra, hogy a magyar művészetet szolgálják. Kérem a miniszter urat, hogy a mostani kiállításon is vásároljon annyit, amennyit bír. Vásároljon és tegye lehetővé a művészet érdekeinek érvényesülését és ne foglalkozzék sem a márkázással, sem a kontárkérdéssel, mert lehet, hogy az igen t. miniszter úr valakiről ma megállapítja, hogy kontár, a jövő kor azonban meg fogja állapítani, hogy a kor legnagyobb zsenije volt. A művészet örök és Örökké fejlődő valami, a művészeti politika és a kormányok politikája, valamint a kultuszkormányok politikája is mindig változni fog és ezt a korszakot sem fogják megjelölni majd az igen t. miniszter úrról, hanem azt a korszakot, amelyben a miniszter úr él, a képzőművészet nagysága szerint fogják megítélni. Csak arra kérem a miniszter urat, hogy ezt a szerény kérésemet ne én értem, hanem a művészet érdekében szívlelje meg. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Andreetti Károly! Andreetti Károly: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott AndaháziKasnya Béla igen t. képviselőtársam meg fog bocsátani nekem, ha most nem reflektálok előbb elhangzott beszédére. Nem reflektálok egyrészt azért, mert hiszen a legnagyobb részben helyeselni tudom azt, amit elmondott, másrészt azért, mert ezekről a kérdésekről hasonló módon és formában szeretnék magam beszélni. (Andaházi-Kasnya Béla: Helyes! Nagyon ürülök! — vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Jobban meghallgatjuk, mint a kormánypárt!) ülése 19

ê4 május Í8-án, pénteken. 85 Méltóztassanak tehát megengedni, hogy áttérjek beszédem tulajdonképpeni tárgyara és elsősorban megemlítsem az úgynevezett taakönyvkérdést. Végtelenül örülök: a miniszter úr határozott kijelentéseinek, mert azokból azt állapíthatom meg, hogy ez a kérdés lekerült a napirendről, ezt többé itt a Házban szóvá tenni nem kell, sem a tudományos könyvek szempontjából, mint ahogyan Éber Antal t. képviselőtársam tette, sem pedig a művészetekkel összefüggő kérdésekben, amelyeket a múlt esztendőben én voltam bátor itt a Házban ismertetni. Amilyen örvendetes megnyugvást kelt és kelthet a miniszter úr kijelentése, éppen olyan örvendetes megnyugvást fog kelteni az a határozott nyilatkozata is, amelyet a tanítószemélyzet vagy a tanszemélyzet — csúf szó ez, de nem tudok mást használni — kérdéseire vonatkozólag tett, még pedig azok anyagi részeit illetőleg. Ha a miniszteri kijelentés valaha általános megnyugvást kelthetett, ez bizonyára azt fog kelteni és én a magam részéről csak a legőszintébb és legnagyobb hálának tudok kifejezést adni, hogy ez megtörtént. Van azonban ennek a bizonyos tanári kérdésnek még egy másik oldala is, amelyről a miniszter úr nem nyilatkozott s amelyet bátor vagyok itt megemlíteni. A tanári kart tudniillik nemcsak a pillanatnyi anyagi vonatkozású kérdések tartják nyomott lelkiállapotban, hanem félnek a tanárok egy másik mumustól is^ az új nyugdíjtörvénynek esetleges kíméletmán alakult ki közöttük, meg fog lazulni és a minden szempontból kitűnő es megbízható keret, amely hosszú, együtt végzett munka nyomán lakúit ki közöttük, meg fog lazulni és a nagymértékben megüresedett helyeket más mentalitású férfiak fogják gyorsan elfoglalni és nagy kérdés marad, hogy ez a pótlás mindjárt meg fog-e felelni a régi keretnek. Ez a tanári kar nagyon hosszú idő alatt csiszolódott össze, sőt összecsiszolódott még iskolák szerint is, mert hiszen az abban az iskolában működő kitűnő tanerők adták meg egyes iskoláknak jóhírnevét. Ezért én mély tisztelettel kérem a miniszter urat, — sajnos, nem tudom közvetlen, közelről is megkérni erre s ezért kérésen tolmácsolására tisztelettel felkérem Petri államtitkár úr őexcellenciáját —- méltóztassék a tanári karban bekövetkező nyugdíjazásoknál az egyéni kvalitásokra nagyon erős figyelemmé^ lenni. Forrongásban élő fiatalsággal van dolga a tanárnak és így minden fórumnak fokozottan ügyelnie kell arra, hogy azok a gyermekek, — mert hiszen itt csak gyermekekről lehet szó — akik kikerülnek az iskolából, ne fékezhetetlen, szinte forradalmi mentalitású egyének legyenek, hanem nemzeti érzéstől áthatott, jól nevelt ós müveit ifjú magyarok, akikben megbizhatik az idősebb generáció és akikben, nem fog csalódni a nemzet sem. T. Ház! Ha közoktatásügyünk tovább csiszolódik, mint ahogyan csiszolódik is a miniszter úr határozott kijelentéseiből következtetve, elmondhatjuk, hogy nyugodtan nézünk a jövő elé, mert hiszen kitűnő gyakorlati embereket, mérnököket, orvosokat, jogászokat fogunk tudni nevelni s ezeken túlmenőleg nagyszerűen képzett tudós generációt is.' (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Andreetti Károly: De tudok én a nemzeti kultúra területén kívül egy mozaikdarabot,