Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-280
Az országgyűlés képviselőházának 280, dében kiemelte, amit a miniszterelnök úr a költségvetési tárgyalás során elmondott, hogy t. i. a kultusztárca nemzetnevelési feladatainál fogva a legfontosabb tárca az államigazgatásban. Ez a kijelentés megfelel a kormány programmjának is, mert ez a kormány, amikor hivatalba lépett, a nemzetnevelés ügyének gondozását egyik legfontosabb feladatának minősítette. Mégis úgy méltóztatnak talán látni a most beterjesztett költségvetésből, mintha e tekintetben bizonyos ellentmondás forogna fenn. Ez a költségvetés igen soványnak, igen szomorúnak latszik, ha összehasonlítjuk a néhány év előtti, mondjuk, az 1928/29. évi költségvetéssel. Méltóztatnak tudni, hogy öt év óta sok csökkentés történt. Idén ellenben a tavalyihoz képest általában megmaradt a keret, megmaradtak az öszszegek és főként a dologi tételeknél különösebb csökkentés nem történt. Itt-ott egy-egy tétel elmaradt, mert a célok, amelyeknek szolgálatában állottak, már elérettek és ezek az összegek részben más célra fordíttattak, részben töröltettek. Mindenesetre fennáll azonban az, amit tavaly megállapítottam, hogy a kulturális intézmények a tényleges szükséglethez képest is mostohán vannak dotálva. (Csilléry András: Aláírjuk!) Ujat ezért a költségvetésről annak számszerű mivoltában nem mondhatok, ellenben bátor leszek a t. Háznak néhány vonással vázolni azokat az intézkedéseket, azokat az elgondolásokat, amelyeket tavaly itt kifejtett programniomból eddig megvalósítottam és amelyeket a közeljövőben megvalósítani kívánok. Tavaly a tárca költségvetésének tárgyalásánál megállapítottam, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter is kénytelen ma alkalmazkodni azokhoz az általános takarékossági elvekhez, amelyeket az ország gazdasági és pénzügyi helyzete előír. Nem gondolhat tehát ma a miniszter új alkotásokra, csupán arra, hogy a kultúra színvonalát fenntartsa, (Ügy van! Ügy van! a középen.) azt jobb időre átmentse s a nemzetnevelési intézmények belső szellemi tartalmát elmélyítse és tökéletesítse. (Helyeslés.) Programmomat ehhez képest annakidején két irányban jelöltem meg. Nevezetesen először az úgynevezett racionalizálás irányában, amit voltam bátor olykép kifejezni, hogy a kulturális adminisztráció és^ a nemzetnevelés szervezetét a tényleges szükséglethez és a mai viszonyokhoz mérten kell átépíteni, ötletszerű takarékoskodás, fukarkodás, lebontás helyett kultúrpolitikai szemponttól átgondolt racionalizálást kell végrehajtanunk. A cél, hogy a mai nehéz helyzetben a legkisebb anyagi áldozattal, a legkevesebb gazdasági energia pocsékolásával és mégis lehetőleg tökéletesen és teljesen tudjuk megoldani azokat a feladatokat, amelyek a nemzetnevelés intézményeire hárulnak. A másik irány, amelyet megjelöltem, magának a nemzetnevelési rendszernek továbbfejlesztése, e rendszer hibáinak kiküszöbölése, az egész rendszer teljes kiépítése, még pedig a nemzetnevelési módszer, az oktatómódszer javításával, a hibák lenyesésével és előre megállapított szilárd és helyes nevelési elvek alkalmazásával. Természetesen ez az egyéni erők kihasználásával, egyéni erők alapulvételével történik, de szükséges, hogy céltudatos központi irányítással is történjék. E második problémánál a cél az, hogy az iskola és általában a nemzetnevelési szervezetek korszerű műveltségi eszményét megállapítsuk, kialakítsuk és ezáltal elősegítsük az egészséges nemzeti közfelfogás kialakulását. Ennek a nemzetnevelő feladatnak ülése 193U május 18-án, pénteken. 75 kapcsán ismét vissza kell térnem Heckenberger Konrád képviselőtársam beszédére, aki itt a kultúrfölénnyel kapcsolatban az erkölcsi fölény gondolatát hangsúlyozta. Ez tökéletesen egyezik avval, amit én tavalyi költségvetési beszédemben mondottam, szintén Apponyi Albert grófot idézve, aki a kultúrfölény definícióját úgy állapította meg, hogy a kultúrfölényt nem csupán tudományos és esztétikai szempontból, hanem az erkölcsi erők koncentrációja szempontjából is nézni kell. (Ügy van! a jobboldalon.) Ennélfogva a nemzetnevelési feladatnál az erkölcsi nevelés, a jellemnevelés és általában a nevelő szempont kidomborítását az oktató szempont mellett (Taps jobbfelől.) ismételten szükségesnek tartom erre utalással hangsúlyozni, amint azt legutóbb itt a Házban elhangzott több beszédemben is megtettem. Méltóztassanak megengedni, hogy most már utalva tavalyi költségvetési beszédemre, amelyben e\ég f részletesen terjeszkedtem ki minden problémára, utalva továbbá a közelmúltban a Házban négy törvényjavaslatom kapcsán elhangzott több beszédemre és az azokban elmondottakra, minden elméleti okfejtést mellőzve, csupán az előbb említett két probléma kapcsán röviden érintsem azokat az intézkedéseket, amelyeket ebben a költségvetési évben tettem és amelyeket a jövőben tervezek. Méltóztassanak megengedni, hogy a Ház türelmével ne éljek vissza és ezért néhol, talán a beszéd szépségének rovására, a távirati stílust alkalmazzam. (Halljuk! Halljuk!) Az igazgatás racionalizálása tekintetében voltam bátor már tavaly bejelenteni, hogy a bürokratizmus túltengése miatt atomizálódó, széteső miniszteriális közigazgatásba szeretném a fokozatos felelősség elvét és a nagyobb ügykörök egységesebb irányításának elvét belevinni. E tekintetben bizonyos lépéseket is tettem, amelyek a minisztériumban némely ügyosztályok összevonására vezettek és végső konklúzióképpen evégből a jövő ősszel az öt nagy ügykör szerint, amelyek tárcámhoz tartoznak, fogom a minisztérium adminisztrációját teljesen átszervezni, öt nagy ügyosztály lesz. Az első az általános igazgatás, a második a vallásügy, — ez ugyan kétfelé tagozódik felekezeti szempontból — harmadik a közművelődésügy, a negyedik a közoktatásügy és az ötödik az alapítványi ügyek csoportja. Ezáltal, úgy vélem, elérjük az ügyek túlságosan széttagolt kezelése folytán előálló bürokratikus nehézségek kiküszöbölését és a fokozatos felelősség elve, valamint az ügyek gyorsabb és hatályosabb elintézése is biztosítható lesz. Az adminisztráció egyszerűsítését és a minisztérium tehermentesítését, vagyis a minisztériumnak tulajdonképpeni, irányító feladatához való visszatérését fogja jelenteni az új, másodfokú tanügyi hatóság kiépítése, amit már volt szerencsém bejelenteni. Ezt e hónapban a középiskolai törvénnyel kapcsolatban szerettem volna törvényes rendezéshez juttatni, de a törvényjavaslat még nincs olyannyira készen, hogy a Ház elé terjeszthettem volna és így az őszi munkaprogramm első pontja ennek; a másodfokú iskolafelügyeleti hatóságra vonatkozó törvényjavaslatnak a beterjesztése lesz. Ezzel az átszervezéssel kapcsolatban történik meg a központi státus új megállapítása, amelynek előjelei már az idei költségvetésben mutatkoznak, amennyiben mindenki annál a költségvetési címnél vétetett fel a létszámba, ahol tényleg szolgálatot teljesít.
