Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-280

72 Az országgyűlés képviselőházának í frázis marad, mert mindig lesz vagyon, amelyet el lehet dugni, mindig lesz törvény, amelyet ki lehet játszani és mindig lesz munkás, akit ki lehet uzsorázni. Egy évtized óta halljuk hangoztatni — talán túlsókat is hangoztatjuk — a kultúrfölényt, mint olyan tényezőt, amely a trianoni határokat szétfeszíti. Hát én mint afféle elmaradott ember, őszintén megmondom: a kultúrát nagyon kétélű fegyvernek tartom. Ha vesszük tisztán a technikai 'kultúrát, ha kikapcsoljuk abból a lélek kultúráját, a vallást, amely azt kultúrázza, ami benne a legszebb és legnemesebb, akkor az ilyen kultúra az emberiségre inkább átok, mint áldás. Hiszen láttunk az ókori népeknél fejlett kultúrákat, amelyek sok tekintetben nagyobbszerűt produkáltak, mint a modern kultúrák. Hellas márványszépségeit, Egyiptom gúláit megbámulja a vándor és mégis az az érzésünk, hogy e nagyszerű műemlékek úgy állanak előttünk, mint monumentális síremlékek, amelyek alatt rég letűnt népek alusszák síri álmukat, mert erkölcsi erő, erkölcsi tartalom híjján elpusztultak. De látunk egy nagy modern államot is, amely a kultúrát diktálja a világnak, és aki figyelemmel kíséri korrupt közéletét, aki látja, hogy a születések száma hogyan apad évenkint, az tisztában van azzal, 'hogy ez a nagy modern állam a halál csíráit hordja magában. Nem a kultúrfölény, az erkölcsi fölény az, amely a népek fennmaradását biztosítja. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Egy nagyság, egy hatalom van, amely előtt meghajol a világ: az erkölcsi erő és egy erő van, amely előtt térdre kényszerül mindig a nyers erőszak: az igazság ereje. (Ügy van! Ügy van!) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Láttuk a római pápát egy félszázadig fogolyként élni a Vatikánban; méltósággal viselte a világ gúnyolódását, nem volt egy egy ágyúja, nem volt egy katonája, csak igazságára hivatkozott s eljött az ideje annak, midőn nem a régi szabadkőműves züllött Róma, hanem Mussolini diadalmas Rómája meghajtotta zászlaját a pápa előtt (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Ezért mondja Apponyi a revízióról mondott egyik beszédében, hogy nekünk magyaroknak belső tulajdonságainkat, erényeinket kell fokoznunk, hogy pótoljuk, amit számbelileg veszítettünk. Ezért kell igenis keresztény világnézettel és mélységes vallásos szellemmel kitermelni a népből azt az erőt, amely nagyobb a világ minden erejénél, amely dacol Trianonnal és a világ minden hadseregével és ez a nép erkölcsi ereje. Amely néphen ez megvan, az a történelem tanulsága szerint élni fog, amelyben nincs meg, az elpusztul. Mélyen t. Képviselőház! Én meghajlom a miniszter úr előtt, aki kultúrpolitikájának homlokterébe a lelkek talpraállítását, a lelki erő fokozását állítja, ö, mint történelemtudós, aki múlt századok és évezredek eseményeit és azok rugóit kutatja, nagyon jól tudja, hogy a világot nem nyers erőszak, hanem erkölcsi erők mozgatják. T. Képviselőház! A nemzetnevelés, a népmentés szempontjából nagyon fontosnak tartanám az óvódák szaporítását. Aki a falun él, az látja, hogy a kisgyermekek júliusban^ és augusztusban, midőn a szülők munkára járnak, az utcán felügyelet nélkül csatangolnak, erkölcsileg és testileg sokszor elzüllenek, kárt tesznek, tűzvészt okoznak. Nagyon jól tudom SÖ. ülése 1934 május 18-án, pénteken. azt, hogy az államnak erre nincs fedezete,. A hitközségeknek, amelyek teherbírásuk "végső határáig elérkeztek, szintén nincs erre módjuk. De bátor vagyok egy átmeneti lehetőségre felhívni a miniszter úr figyelmét, amelyet Baranya vármegye alispánja már évekkel ezelőtt megvalósított. Baranyában t, i. majdnem minden faluban vannak úgynevezett nyári óvódák vagy menhelyek. Ezek július és augusztus hónapban működnek, az egész belekerül 100, 200, legfeljebb 300 pengőbe. (Patacsi Dénes: Napközi otthonok!) Baranyában minden faluban van iskolaudvar, leventeház-udvar, kell néhány kocsi homok, amelyen a gyerekek eljátszanak és néhány szalmazsák, amelyen alusznak. Mindenhol van tanítónő vagy más intelligens aszszony, aki a gyerekekre felügyel. Itt a gyerekek rendet, tisztaságot tanulnak, megtanulnak imádkozni, köszönni, mesélnek nekik, eljátszanak velük és ami fő, felügyelet alatt vannakArra kérem a t. miniszter urat, hogyha tudna rá módot találni, valósítsa meg ezt az eszmét az egész országban. Igazán kevés költséggel jár, inkább csak szeretet kell hozzá a gyerekek iránt. (Ügy van! a jobboldalon.) Legyen meggyőződve arról, hogy azok a szülők, akik napszámba mennek, kenyérkereset után járnak, örökké áldani fogják emlékét, amikor munkaközben arra gondolnak, hogy gyerekeik jó kezekben vannak. T. Ház! Az iskolánkívüli népművelesnek és a leventeintézménynek sikeres működéséről felesleges beszélnem, hiszen ezt mindnyájan tudjuk. En azonban a népművelésnek egy hiányára akarok rámutatni, amit könnyű volna pótolni. T. i. a leányifjúság teljesen kiesik a befolyásunk alól, ha kikerül az iskolából. Ez egészen ki van kapcsolva az iskolánkívüli népművelésből. A téli estéket az úgynevezett fonókban töltik, ami a költészet szemüvegén keresztül nézve, nagyon szép dolog, sajnos azonban, ezek a valóságban erkölcsrendószetileg is kifogás alá esnek. (Ügy van! a jobb-, oldalon.) Bátor vagyok arra felhívni a miniszter úr figyelmét, hogy bele kell kapcsolni a felnőtt leányifjúságot az iskolánkívüi népművelésbe, a leányegyesületekben őket tömöríteni és az ezekbe való belépés kötelező volna. Ez az egyesület a téli hónapokban esténként összeülne és a tanítónő vagy más intelligens asszony vezetése alatt itt tanulnának háztartást, történelmet, kézimunkát, (Sárkány Ernő: Még fonást is!) tovább művelődnének és kialakulna egy intelligensebb, öntudatosajbb falussá asszonytípus. (Ügy van! Ügy van!^ jobbfelől.) Az én községemben hat óv óta működik ilyen egyesület nagy sikerrel és Baranya vármegye alispánja éppen most foglalkozik azzal a gondolattal, hogy ezt az, egyesületet minden községben megalakítsák. Nem kell talán külön rámutatnom arra, hogy ezek az egyesületek az egyke szempontjából is nagyon fontosak. A tanítóság ügyéről nagyon sokat beszéltek. Csak fel akarom hívni a miniszter úr figyelmét arra, hogy a tanítóság felbecsülhetetlen értékű munkát végez. Ezért köszönöm, hogy ő foglalkozik azzal a gondolattal, hogy a tanítóság járandóságát rendezze. Csak egyre akarom kérni: vegye figyelembe, hogy különösen sürgős és fontos, hogy ott, ahol terményben kapják a fizetést, az értékegységet leszállítsák a búza valóságos árának mértékéig. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ez volna a legsürgő-