Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-280

M Az országgyűlés képviselőházának 280. sebb és legfontosabb. Nem tudom, mibe kerülne ez az államnak, de engedjék megmondanom azt, hogy ez a kormánynak, az államnak becsü­letbeli kötelessége. (Fatacsi Dénes: Ügy van!) Mégis lehetetlen dolog az, hogy az állam azt mondja a tanítónak: tizetek neked egy méter­mázsa búzát, ez 10 pengőbe kerül, de adj ne­kem nyugtát arról, hogy 21 pengőt kaptál. Ez igazán nem méltó az államhoz (Ügy van! Ügy van!) és nincs érdekében az államnak, hogy elkeserítse azt a tanítóságot, amely munkájá­val az alapkövet hordja össze a nemzet jobb jövőjéhez. (Igaz! Ügy van! a jobb- és a bal­oldalon. — vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Tel­jesen igaza van a képviselő úrnak!) Engedjék meg, hogy végül egészen röviden, úgyis mint boldogult emlékű Bleyer utóda, ebben a Háziban, úgyis mint tisztán nemzeti­ségi kerület képviselője, maradéktalan teljes őszinteséggel nyilatkozzam az úgynevezett né­met kérdésről. (Halljuk! Halljuk!) Kérem más véleményen lévő képviselőtársaimat, hallgas­sanak meg jóindulattal. Legyenek meggyőződve arról, hogy engem semmi más nem vezet, mint a szeretet népem iránt, amelyből származom és a rendületlen hűség és ragaszkodás magyar hazámhoz. (Elénk éljenzés és taps a jobbolda­lon.) A kisebbségi probléma ma olyan szélesen van beleállítva a nemzetközi politika síkjába, hogy ez elől kitérni nem lehet. Azt hiszem, ez a probléma nálunk is megérett annyira, hogy elérkezett az ideje annak, hogy kifelé és befelé véglegesen rendezzük és likvidáljuk. Köztudo­mású, hogy a világháborút a népek felszaba­dítása és önállósítása jegyében indították meg. (Mozgás.) A luacioniatlizmusínak ilyen nemzet­közi hangsúlyozása okozta azt, hogy új erőcso­portosulások támadtak egész Európában. Ehhez járultak a wilsoni elvek, amelyek kimondták azt, hogy a nemzetiségeknek önrendelkezési joguk van, hogy maguk határozhatnak afelett, milyen államhoz tartozzanak. Tudjuk, hogy ez mind csak szemfényvesz­tés volt, hiszen megkérdezésük nélkül egysze­rűen odakapcsolták őket idegen országokhoz. Itt indult el útjára az úgynevezett modern ki­sebbségi probléma. Az újabbkori állambölcselet szerint ugyan állam és nemzet egy. Mivel pe­dig az új határok megvonásával nem lehetett tiszta nemzeti államokat létesíteni, ezért az új államok a hozzájuk csatolt idegennyelvű la­kosságot iparkodnak felszívni magukba, ha le­het, szépszerével, ha nem lehet, kíméletlen harccal gazdasági és politikai téren, isőt nyel­vük, kultúrájuk erőszakos megsemmisítésével is. Természetes, hogy ez a kisebbségeket önvé­delemre készteti. Innen származik az állandó harc a kisebbség és az állam között. Mivel a Népszövetség, amelyre..a kisebbségek, védelmét bízták, teljesen képtelen erre a feladatra, in­nen származik az elkeseredés, úgy hogy a ki­sebbségek elégedetlensége állandóan veszélyez­teti a nemzetközi békét. Nálunk tulajdonképpen nem volt nemzeti­ségi kérdés. (Ügy van! Ügy van! r a jobbolda­lon.) Az európai nemzetiségi kérdésnek a hul­lámgyűrűi azonban eljutottak hozzánk is. Ná­lunk ez a mozgalom, amely a német kérdés­sel kezdődött, inkább preventív jellegű volt és inkább felülről indult meg, mint alulról, a nép rétegeiből. (Patacsi Dénes: Az izgatók részéről indult meg!) A mi kisebbségi kérdésünknek, a német kérdésnek a magja, egyedüli ütköző­ülése 19$ A május 18-án, pénteken. 73 pontja az iskola nyelve; e körül csoportosul­nak a különböző véleményeltérések. Engedjék meg, hogy röviden vázoljam nép­oktatásunkfejlődését nemzetiségi szempontból­Először kijelentem, hogy a mi népoktatásunk mindig a leglojálisabb volt a kisebbségekkel szemben. (Halljuk! Halljuk!) 1868. előtt tulaj­donképpen szó sem volt a magyar nyelv taní­tásáról a nemzetiségi iskolákban. Az 1868-iki népoktatási alaptörvényünk úgy intézkedik, hogy minden növendék saját anyanyelvén nyerjen oktatást. Az 1877-ik évi második állami tanterv felszólítja úgy az iskolahatóságokat, mint a tanítókat, hogy a tanítás fősúlyát az anyanyelven való oktatásra fektessék. A ma­gyar nyelvre vonatkozólag ez a tanterv azt mondja: a magyar nyelv tanítása és megtanu­lása kívánatos. Sajnos, azonban a nemzetiségi iskolákban: a román, szász és szerb iskolákban nemcsak hogy elzárkóztak a magyar nyelv ta­nítása elől, hanem magyarellenes szellemben történt az ifjúság tanítása. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezért 1879-hen a törvény­hozás elrendelte a magyar nyelvnek mint köte­lező tantárgynak tanítását; hogy milyen kevés eredménnyel, az látszik abból, hogy 1906-ban 2000 iskola volt, amelyből egyáltalán száműz­ték a magyar nyelv tanítását. Amikor a koalíció uralomra jutott, az el­lenzék törvényhozásilag akarta biztosítani a népoktatás nemzeti irányát Ezt célozta tulaj­donképpen az 1907. évi XXVII. törvénycikk, a nem állami tanítók jogviszonyairól és azoknak járandóságairól. E szerint a törvény szerint is az alapoktatás az anyanyelven történik, csak az úgynevezett nemzeti tantárgyakat kell ma­gyarul tanítani, az államtól jóváhagyott tan­tervek és taneszközök szerint. Az összeomlás után sok huzavona, sok tanácskozás után a kultuszminiszter kiadta 1923-ban azt^a rendele­tet, amelyben háromtípusú kisebbségi iskolát állapít meg. Az első az a) típus, a tiszta nemzetiségi nyelvű iskola, ahol a magyar nyelv csak mint kötelező- tantárgy taníttatik. A b) típus az a típus, amelyben a tantárgyaknak körülbelül a fele magyarul, a másik fele pedig németül, illetőleg az anyanyelven taníttatik. A c) típus szerint az egész tanítás magyarul történik, csak az írás-olvasás, a beszéd- és értelemgya­korlat, a számolás és természetesen a hittan tanítása történik németül, illetőleg az anya­nyelven. Ezeket a típusokat maga a község választotta. Jelenleg van 105 a) típusú, 153 b) típusú és 352 c) típusú iskola. Boldogult emlékű Bleyer Jakab kívánságára a kormány egy kü­lön állást szervezett ezeknek az iskoláknak ellenőrzésére. T. i. a kultuszminisztériumba be­rendeltek egy tanfelügyelőt, aki ezeket a nem­zetiségi iskolákat ellenőrzi a tekintetben, hogy csakugyan megtartják-e ezeket a típusokat. Már most mindenki azt hitte, hogy ezzel vég­legesen elrendeződik az iskolakérdés. Sajnos, azonban nem így történt. Felelőtlen emberek nem a boldogult emlékű Bleyernek. és társai­nak intenciója szerint jártak el, mert meg va­gyok győződve arról, hogy boldogult emlékű Bleyer — és ezzel elégtételt akarok szolgál­tatni az ő emlékének — jó hazafi volt és sze­rette saját népét. Az a meggyőződésein a mun­katársairól is, hogy azok szeretik a német né­pet, amelyből származnak, de jó hazafiak, Vannak azonban a perifériákon felelőtlen ele­mek, akik — meg vagyok . győződve róla — ezeknek akarata ellenére az egész mozgalmat 11*

Next

/
Thumbnails
Contents