Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-280

Az országgyűlés képviselőházának 280. nelmünk nagyjaira, hogy az a szent hevület, ç amely- őket éltükben átjárta, lángragyujtsa a mi lelkünket is. Egységes, erős nemzeti érzés és öntudat az, amely a népet erőssé és életképessé teszi. Ha ez megvan bennünk, akkor ha meg­fogyva is, de meg nem törve álljuk az idők viharát, mert a történelem bizonyítja, hogy a népek harcát nem a tömegek nagysága, hanem azok szelleme dönti el. (Igaz! Ügy van! a jobb­oldalon.) Amikor Róma és Karthágó élethalál­harcukat vívták, a római szenátus hódolattal fogadta a megvert hadvezért, aki csak néhá­nyad magával menekült meg a cannae-i csatá­ból, és új hadsereget állított ki neki. Ez a da­cos, törhetetlen római jellem később a büszke Karthágó romjain ülte győzelmi torát. (Ügy van! Ügy van!) Ez a dacos, törhetetlen magyar jellem az, amelyre szükségünk van, és ezt a rendületlen hitet a jövőben és Istenben hirdeti nekünk az ősök példája. (Elénk helyeslés és éljenzés jobbfelől.) Jellemet fejleszteni, jellemet nevelni csakis valláserkölcsi alapon lehet. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A vallás az, amely erőt ad a : nagy eszmékért az életet is feláldozni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Az önzetlenség, az áldozatkészség, a hazaszeretet, az emberi lélek­nek e legnemesebb virágai csakis a vallás ta­lajából sarjadzanak ki. Ezért Hunyaditól kezdve Tisza Istvánig minden nagy ember mé­lyen vallásos volt. (Ügy van! Ügy van! jobb­felől.) Egy régi szabású, becsületes zsidó borke­reskedő szokott hozzám jönni éveken keresztül bort vásárolni. En azt mondtam egyszer neki disputa köziben: Hiába beszél, Fischl bácsi, — ez volt a neve, nem tudom, él-e még — mégis csak a zsidók csinálták a kommunizmust! Erre az öreg méregbe jött és azt a megdöbbentő igazságot tartalmazó választ adta nekem: Uram, akik a kommunizmust csinálták, azok atheista gazemberek voltak. Az a zsidó, aki hisz az Istenben és a maga vallását megtartja, nem csinál kommunizmust. (Ügy van! Ügy van jobbfelől.) — Dési Géza: Igaza volt!) Százszor igaza volt neki: bármilyen vallású legyen is valaki, ha van hite, nem fog rom­bolni, nem fog gyilkolni és nem fog rabolni. (Ügy van! Ügy van! Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Akiben nincs vallásos meggyőződés, akiben nincs meg a vallás fékező ereje, az mindig le^ fog rom­bolni mindent, ami önző céljainak és vágyai­nak útjában áll. (Ügy van! Ügy van! jobbfe­lől.) Láttuk ezt a materiális szellemet elvonulni hazánkban sötét és komor éjszakában és romok halmaza mutatta útját, mert csak rombolni tud, de építeni nem. (Ügy van! Ügy van! — Dési Géza: Igaza van!) T. Képviselőház! A mi tragikumunk az, hogy nemcsak a mi anyagi teherviselő képes­ségünk omlott össze, hanem erkölcsi teherbí­rásunk is összeroppant. Nemcsak anyagi érté­keink devalválódtak, hanem az erkölcsiek is. Nekünk ezt az erkölcsi teherviselő képességet kell fokoznunk, nekünk ezeket az erkölcsi érté­keket kell valorizálnunk, hogyha nyomasztó gazdasági és társadalmi problémákat megold­hassuk. r . A belügyminiszter úr nemrég rámutatott arra, hogy mint egy sötét rém áll előttünk a magyarság kihalásának a veszedelme. Ha vé­gigmegyünk Baranyában a magyar falvakon, üres iskolákat, néma utcákat, mosolytalan, ko­mor arcokat látunk, mintha az enyészet kripta­KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXIII. ülése Í93i május 18-án, pénteken. fí szaga fojtogatná az embereket. Ki lehet számí­tani, — mivel két családból mindig egy lesz — mikor jön el az ideje annak, amidőn csak né­hány korhadt fakereszt fogja mutatni, hogy azoknak a helyén egyszer virágzó magyar köz­ségek voltak. T. Képviselőház! Egyik képviselőtársam a múltkor említette, hogy ez csak szórványos jelenség, hogy a Tiszavidéken és máshol igenis vannak sokgyermekes családok. Lehet; aki azonban figyelemmel kíséri a statisztikát, az látja, hogy ez a hiba, az úgynevezett egyke­rendszer igenis következetesen terjed nemcsak a református, hanem újabban a katholikus ma­gyarok között is és a szaporulat semmiképpen sem áll arányban a magyarság történelmi hi­vatásával és a fejlődés törvényeivel. A törté­nelem látta ezt a jelenséget túlkultúrált, ener­vált népeknél is, ez mindig a pusztuló kultú­rák, a halódó népek szimptomája volt. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) De hogy egy nép ősereje teljében önmagát ítélje halálra, ezt a történelem még nem látta és kell lennie egy törvénynek, kell lennie egy hatalmi szónak, egy erkölcsi erőnek, amely ezt az öngyilkossá­got megállítja. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) A belügyminiszter úr már rámutatott arra, hogy ennek társadalmi, gazdasági és er­kölcsi okai vannak. Ezeket a társadalmi és gazdasági okokat tehát igenis eliminálni kell és lehet más örökösödési törvény megalkotásá­val, a sokgyermekes családoknak, adó- és más kedvezményekkel való támogatásával. (Elénk helyeslés.) Mellesleg mondva, nagyon szeret­tem volna hallani azt is, hogy amidőn állások betöltéséről volt szó, azt vették volna elsősor­n figyelembe, kinek hány gyermeke van. (Ügy van! Ügy van!) Azt szerettem volna, ha a szanálásnál figyelemmel lettek volna arra, hogy kinek van családja és sok gyermeke. Ezeket a társadalmi és gazdasági okokat igenis, lehet és kell is megszüntetni. Legyünk azonban tisztában azzal, hogyha mi a vallásos érzést nem tudjuk elmélyíteni a lelkekben, ha nem tudjuk beléjük nevelni a felelősségérzetet az Úristen és az emberek előtt, ha nem tud­juk az anyaságot, a nő legmagasztosabb méltó­ságát arra a piedesztálra emelni, amilyenre a vallás emelte, makkor ezt a problémát nem fog­juk megoldani sohasem és egész vármegyék magyarsága el fog pusztulni megsiratlanul, ellenségeink gúnykacaja között, mert botorul önmaga ásta meg sírját. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) "Ujabban sokszor emlegetik a társadalmi szolidaritást, mint olyan tényezőt, amely a tár­sadalmi ellentéteket megszünteti, amely a tár­sadalmi igazságosságot megteremti. Tényleg így van. Ha ez a szolidaritás létrejönne, akkor a tőke nem volna többé öncél, hanem termelési eszköz, akkor a munka megbecsülésben része­sülne és a munkás emberhez méltó módon él­hetne. Hiszen maga a szolidaritás emlegetése is az idők jele: a lelkek nosztalgiájának, sóvár­gásának jele egy nemesebb, tisztultabb életfel­fogás után. De hiszen ezt a szolidaritást 2000 éve hirdeti a vallás mint Isten parancsát: »Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.« Egészen bizonyos, hogy ha ez nem válik szilárd meggyőződéssé a lelkekben, ha nem ver gyö­keret a lelkekben a vagyon erkölcsi kötelezett­ségének tudata, az a tudat, hogy Isten előtt felelősséggel tartozik mindenki vagyona hova­fordításáért, akkor ez a szolidaritás mind csak 11

Next

/
Thumbnails
Contents