Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-279

46 Az országgyűlés képviselőházának 279 kodni akarunk, ne redukáljuk-e az egyetemek számát, vagy ne vonjuk-e össze a fakultásokat 1 Erre vonatkozóan tavaly kísérlet történt. Ha azonban bölcsészeti és jogi fakultásokat összevonunk, ebből úgyszólván alig van valami megtakarítás, csak ibizonyos személyi csökkentés. Az orvosi fakultásokhoz nemigen lehet nyúlni, mert éppen a helyes demográfiai politika követeli, hogy a közegészségügyre nagyobb súlyt vessünk. Ha pedig az orvosi fakultásokat meghagyjuk, akkor voltaképpen további takarékoskodásnak nincs helye. Amikor a kormány arra az úgynevezett soványító kúrára határozta el magát, azaz hogy a tanszékek számát csökkenti, — most 24-el kevesebb, vagyis összesen 301 rendes és rendkívüli tanszék van — akkor kétségkívül helyes úton jár. Természetes azonban, hogy ma, a nyomorúság közepette, megtörténik az, hogy a három fontos, gyakorlati foglalkoztatással is járó orvosi tanszéken egy tanár ül az egyik vidéki egyetemen, az pedig egészen tipikus, hogy két tanszéken egy tanár ül. Azonban inkább egy kisebb értékű legyen a kifejtett munka, semhogy szakítsunk a kultúrpolitikai decentralizációnak azzal az irányával, amelyet már megindítottunk. Berzeviczy Albert negyven évvel ezelőtt a harmadik egyetemről írt klasszikus munkájában nagyon jól jegyzi meg, amikor követeli a harmadik egyetemet, hogy a decentralizáció kultúrpolitikája voltakép az elszigetelt erők koncentrációja. Második forrása az egyetemellenes hangulatnak az a felfogás, hogy amíg a népoktatás nincs kiépítve, s amíg nincs nyolc osztályú népiskola, ami valóban szégyene a mi államunknak a többi államokhoz képest, addig, amíg a fundamentum nincs meg, minek építünk tetőt, minek az a sok egyetem? Ez az architektikus hasonlat azonban nagyon sántít, az egyetemnek is fundamentális jelentősége van, őre a közművelődésnek, mert felülről jön a világosság, mert az egyetem képezi ki azokat, akik a középiskolában s a tanítóképzőiben tanítanak, akik emelik aztán a közép- és népiskola színvonalát, hasonlóképpen orvosokat, jogászokat stb. oktatnak, közművelődésünk legjelentősebb tényezőit. Másrészt figyelembe kell vennünk, hogy soha sincsen kiépítve egy iskolarendszer: sohasem lehetünk készen sem a népiskolával, sem az egyetemmel. A harmadik forrása az egyetemellenes hangulatnak az, hogy az egyetemek igen nagy számmal a szellemi proletariátus tenyésztőhelyei. Kérdem azonban, t. Ház, ha megszüntetünk ma egy egyetemet, vájjon ennek az egyetemnek hallgatói nem fognak-e a többi egyetemen szétoszlani, esetleg lehetetlenné téve az ottani oktatás eredményességét? (Felkiáltások a jobboldalon: Ez csak természetes!) Nem az egyetemek az okai a szellemi proletariátus kifejlődésének, hanem igenis a társadalomnak az a kóros feltörekvése, hogy boldog-boldogtalan, a tehetségtelenek is — annyiszor volt már ebben a Házban szó róla — iparkodnak az egyetemre feljutni s a karitatív diplomásoknak számát növelni. A negyedik és talán legfőbb oka az egyetemellenes hangulatnak az ifjúságnak sokszor zendülésig fokozódó rakoncátlansága, az egyes fakultásoknak, sőt egész egyetemeknek állandóan ismétlődő, mondjuk krónikus ostromállapota, az ifjúságnak féktelensége. A legszigorúbban elítéljük ezt a fegyelmezetlenséget és engedetlenséget. Azonban sokkal megértőbb ülése 993 k május 17-én, csütörtökön. lélekkel nyúlunk ehhez a kérdéshez akkor, ha figyelembe vesszük először is az erjedő, forrongólelkű ifjúság pszichológiáját, másodszor, ha nézzük a történeti és nemzetközi analógiákat és harmadszor, ha szemügyre vesszük az ifjúságnak ma példátlanul sanyarú helyzetét és az életre való kilátástalanságát. (Úgy van! Ügy van! jobb felől.) Először is az ifjúság lelkét mindig és mindenütt az érzelem és indulat, a fokozott önérzet és szabadságvágy, friss es hamvas idealizmus feszíti, amelyet még nem tesz óvatossá az életnek sok tapasztalata. (Krüger Aladár: Mi is voltunk tüntető jogászok! — Zaj balfelől.) Bizonyos naiv racionalizmus az ifjúság fő vonása: azt hiszik, hogy amit ők elképzelnek pusztán ész alapján, az mindjárt meg is valósítható a gyakorlatban. Az ő feltörekvő lelki dinamikájuk mindjárt erőszakkal akarja azokat a korlátokat feldönteni, amelyek eszméiknek útjában állanak. (Büchler József: Minden foglalkozási ág ifjúsága felé tessék ezt a megjegyzést tenni!) Ez az ifjúkori titanizmus megfeledkezik arról, hogy valamikor, amikor már ezek a forrongó, zivataros eszmék eltűntek, ők maguk is igen tiszteletreméltó, konzervatív, kövér tekintélyekké fognak lehiggadni. Akik most csitítják az ifjúságot, azok maguk is valamikor lázadó titánok voltak, akik az Olympust akarták megostromolni. A második szempont, amely enyhíti az ifjúsággal szemben való állásfoglalásunkat, a történeti szempont, mert hiszen mindig voltak ilyen ifjúsági lázadások a középkori egyetemektől kezdve. Es ha a mi nagyszombati egyetemünknek krónikáját nézzük, meglepődünk azon, hogy a XVII. és a XVIII. században mennyit panaszkodnak ezek az egyetemi följegyzések az ifjúság féktelenségéről. Elmondják, hogy a jogászok, — QUÍ juris patrii et imperialis discendi causa Tyrnaviam concurrent — akik a hazai és birodalmi jognak tanulására Nagyszombatba sereglettek össze, állandóan féktelenül viselkednek, békés polgárokat megtámadnak, éjtszaka kivont karddal bejárják az utcákat és a polgárokat háborgatják éjjeli nyugalmukban, megtámadják gyakran a katonaságot, föltörik az egyetem karoerét, hogy onnan kiszabadítsák a becsukott társaikat stb. Tele van az egyetem régi története ilyen adatokkal. Ha pedig nem történeti hosszmetszetben, hanem a jelennek nemzetközi keresztmetszetében nézem az egyetemeket, azt látom, hogy Paristól kezdve Insbruckon, Bécsen, Budapesten, Kolozsváron keresztül Jassyig mindenütt tipikusak ezek a diáklázadások és pedig különböző okokból. Nem azért hozom fel ezt, mintha védeni akarnám ezeket a zendüléseket, csak mint enyhítő körülményeket említem, hogy ebből ne kovácsolhasson valaki egyoldalú argumentumot az egyetemek ellen. T. Ház! De a harmadik ok is igen fontos, ami bennünket kissé kegyesebbekké kell hogy tegyen az ifjúság iránt, s ez a jövendő^ elhelyezkedés nagy kilátástalansága. Ez talán sohasem volt akkora, mint ma. Ma sokkal sebesebb és érzékenyebb az Ifjúság lélekfelülete. szuggesztiókra sokkal hajlamosabb, izgatásokra fogékonyabb, amelyek sokszor politikai körökből jönnek és megakadályozzák az ifjúságot abban, hogy komolyan végezze tanulmányait. (Ügy van! Ügy van!) Éppen azért az egyetem arra törekszik, hogy csakis olyan diákegyesületek lehessenek, amelyek az egyetembe importálva vannak, hogy ne külső em-