Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-290

Az országgyűlés képviselőházának 290. megfogható — majdnem azt mondtam: meg­fojtható — adóalannyal» a házbirtokkal szem­ben nem a háztulajdonosok érdekében, hanem a nyomorúságos,. emberi mivoltukhoz nem méltó viskókban és odúkban lakó emberek szempontjából egy méltányosabb adórendszer vezettessék be. T. Képviselőház! Ezekután áttérek a sta­tisztikának egy másik, valóban nagyon érdekes és nagyjelentőségű részére, amelyet az előadó úr is mint igen figyelemreméltót állapított meg, tudniillik a beszedett közterheknek adó­nem szerint való százalékos megosztására, hogy a befolyt adókból milyen összeget hasz­nált fel az állam különféle célokra és milyen összegeket vettek igénybe a közületek. Igen lényeges ez azért, mert hiszen a válság kitö­rése óta állandóan hangoztatjuk a takarékos­ságnak az egész vonalon való szükségességét és a közvélemény nemcsak magyar bírálat alapján, hanem az ellenőrző népszövetségi megbízott jelentései alapján is arra szorítja a kormányt, hogy az egész vonalon valójában átvitessék a takarékosság szelleme. Igen gyakran azt a megjegyzést hallottuk, hogy míg az államháztartás körül ez a takaré­kossági szellem most már valójában érvénye­sül, addig a közületeknél ez a takarékosság nem tud érvényre jutni. Ha megnézzük erre nézve a statisztikát, azt látjuk, hogy a kimuta­tás szerint az 1931. évben befolyt adókból 68*36%-ot használt fel az állam, míg a közüle­tek a fennmaradó 31"64%-ot. Tisztelettel kérek negyedórai meghosszab­bítást. Elnök: Méltóztatnak engedélyezni! (Igen!) A Ház a meghosszabbítást engedélyezi. Magyar Pál: T. Képviselőház! Ha most ezt az adatot összehasonlítom a kimutatásban sze­replő 1932. évi adattal, iákkor azt látom, hogy a kimutatás szerint az állam által igénybevett adóösszeg 1932-ben 60*56%-ot tesz ki. Sajnálat­tal állapítom meg, hogy a kimutatásnak ez az adata téves, sajnálattal állapítom meg két ok­ból. Először, mert már ismételten vagyok ab­ban a helyzetben, hogy a pénzügyi hatóságok részéről a parlament elé terjesztett kimutatá­sokban vaskos hibákat kell megállapítanom, de sajnálattal kell leszögeznem, különösen az adott esetben azért, mert ha az ember nem veszi ma­gának azt a fáradságot, — és azt hiszem, nagyon kevesen vagyunk ilyenek, mert még az előadó úr sem vette magának azt a fáradságot — hogy lekontrollálja a kimutatás adatait, akkor egé­szen téves képet alkotunk magunknak. Ha ugyanis egy évben 68'36%-ról 60'56%-ra csök­ken az igénybevétel, akkor igazolva látszik az a közvéleménybe átment felfogás, hogy míg az állam a maga részéről minden lehetőt elkö­vetett a takarékosság érdekében, addig a vár­megyék, a vidéki városok és az egyházak vál­tozatlanul a maguk korábbi kereteiben folytat­ják a költekezést. (Mikecz István: De nem is­meri a vidéket!) Jobb volna, ha a képviselő úr figyelne, mert éppen azt mondottam, hogy erre a következtetésre lehetne jutni. Ezzel szemben a valóság az, hogy ez a számadat tényleg nem 60*56%, hanem 69*56%. Nem tudom, hogy tisztán szedési hibáról van-e szó, de ha az ultima .ratio valójában csak egy bennemaradt sajtóhiba is volna, szerény nézetem szerint gondoskodásnak kellene történnie arról, hogy egy ilyen mérv­adó — hiszen utóvégre a , képviselő tényleg nem merülhet el a számadatok részletes birala­ülése 193'A. évi június hó 7-én, csütörtökön. 519 tában — a véleménykialakításra nézve perdöntő jelentőségű számadat ne szerepeljen hibásan a Képviselőház előtt. Mert, igen t. képviselőtár­sam, én teljesen tisztában vagyok ezzel, de még ha nem lettem volna tisztában, akkor is megállapíthattam volna, hogy a redukció in­kább a sokat kifogásolt városi, megyei és egyéb egyházi gazdálkodásokban következett be, ám ez a statisztika éppen az ellenkező képet mutatta és ha csak ennek a statisztikának alap­ján kellett volna a képet megalkotni, akkor igenis, a közvéleménybe átment nézet erősödött volna meg. Em tehát, t. képviselőtársam, jól ismerem a vidéket, amint méltóztatik látni és éppen ezzel az állásfoglalással azt akartam ki­fejteni, hogy gondoskodásnak kell történnie arról, hogy téves szólamok, az egyes gazda­sági, illetve közigazgatási tényezők működését helytelem színben feltüntetni alkalmas számok­kal ne erősíttessenek 'meg, a Ház elé kerülő statisztikai adatok téves volta folytán. T. Képviselőház! Hogy MZ Î l megállapítá­som, miszerint egy túlzott adó mennyire alkal­matlan a gazdasági élet fejlődésére, sőt annak a válságból való regenerálódására is, de hogy amellett mennyire értéktelen valójában a te­herviseléssel arányban nem álló adóigénybevé­tel az államháztartás szempontjából is, azt megint nem elméleti fejtegetésekkel, hanem to­vábbra is ebből a statisztikai összeállításból vett adatokkal fogom a t. Háznak bemutatni. A kimutatás nemcsak a beszedett adókkal, ha­nem az adóhátralékokkal is foglalkozik. Mél­tóztattak itt a költségvetési vitával kapcsolat­ban a gépjárművek kérdéséről, a magyar auto­mobilizmus kérdéséről a legkülönbözőbb beál­lításokban beszédeket hallani arról, hogy a ma­gyar gazdasági élet az automobilizmusnak micsoda visszafejlődését tükrözi vissza, hogy akkor, amikor világszerte a technika vívmá­nyainak megfelelően az automobilizmus, mint egy közszükségleti tényező, a legnagyobb fej­lődés irányában halad, ugyanakkor Magyar­országon hogyan fejlődünk vissza. Hogy ez mi­lyen nagy mértékben függ össze a magyar autóadórendszerrel, azt legjobban a pénzügymi­nisztérium részéről készített adóstatisztikából fogjuk meglátni. 1932-ben a Magyarországon forgalomban lévő gépkocsik közül 13.756 gép­jármű nem fizette meg az adóját. Ebből a 13.756 gépjárműből 8230 gépjárműnek tulajdonosától megvonatták a forgalmi engedélyt, ha nem fizeti meg az adót. A 8230 tulajdonos közül 5306-tól tényleg meg is vonták és a kocsikat le is állították. Méltóztassék a képet megalkotni, mit jelent ez a gazdasági élet szempontjából, a munkanélküliség szempontjából, a benzinfo­gyasztás szempontjából; mit jelent ez az égés?. város képe szempontjából és végül, hogy mit jelent a magas adókincstár szempontjából. Mert így állt elő az a helyzet, hogy az 1932. évre előirányzott 4,052.000 pengő közúti adóból 1,718.000 pengő hátralékban maradt, vagyis 42*4% nem folyt be. Nem kell adójogasznak lenni, illetőleg nem kell adópénzügyekben kü­lönösen elmerülni, hogy nyugodt lélekkel meg­állapítsuk, hogy az az adónem, amelynek 42* 4%-a nem folyik be, ahol a kocsitulajdono­sok nagyobb része sokszor a foglalkozásukhoz szorosan hozzátartozó segédtársukat — amit az autó jelent az orvosnak és sokat forgo keres­kedőnek és iparosnak — inkább leállítja, mert nem képes fizetni, — hogy odakonkludalDak — ez az adórendszer tehát megfelelő nem lehet. Ha az elmondottakat összefoglalom es ezek

Next

/
Thumbnails
Contents