Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-290

Az országgyűlés képviselőházának 290. megfogható — majdnem azt mondtam: megfojtható — adóalannyal» a házbirtokkal szemben nem a háztulajdonosok érdekében, hanem a nyomorúságos,. emberi mivoltukhoz nem méltó viskókban és odúkban lakó emberek szempontjából egy méltányosabb adórendszer vezettessék be. T. Képviselőház! Ezekután áttérek a statisztikának egy másik, valóban nagyon érdekes és nagyjelentőségű részére, amelyet az előadó úr is mint igen figyelemreméltót állapított meg, tudniillik a beszedett közterheknek adónem szerint való százalékos megosztására, hogy a befolyt adókból milyen összeget használt fel az állam különféle célokra és milyen összegeket vettek igénybe a közületek. Igen lényeges ez azért, mert hiszen a válság kitörése óta állandóan hangoztatjuk a takarékosságnak az egész vonalon való szükségességét és a közvélemény nemcsak magyar bírálat alapján, hanem az ellenőrző népszövetségi megbízott jelentései alapján is arra szorítja a kormányt, hogy az egész vonalon valójában átvitessék a takarékosság szelleme. Igen gyakran azt a megjegyzést hallottuk, hogy míg az államháztartás körül ez a takarékossági szellem most már valójában érvényesül, addig a közületeknél ez a takarékosság nem tud érvényre jutni. Ha megnézzük erre nézve a statisztikát, azt látjuk, hogy a kimutatás szerint az 1931. évben befolyt adókból 68*36%-ot használt fel az állam, míg a közületek a fennmaradó 31"64%-ot. Tisztelettel kérek negyedórai meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak engedélyezni! (Igen!) A Ház a meghosszabbítást engedélyezi. Magyar Pál: T. Képviselőház! Ha most ezt az adatot összehasonlítom a kimutatásban szereplő 1932. évi adattal, iákkor azt látom, hogy a kimutatás szerint az állam által igénybevett adóösszeg 1932-ben 60*56%-ot tesz ki. Sajnálattal állapítom meg, hogy a kimutatásnak ez az adata téves, sajnálattal állapítom meg két okból. Először, mert már ismételten vagyok abban a helyzetben, hogy a pénzügyi hatóságok részéről a parlament elé terjesztett kimutatásokban vaskos hibákat kell megállapítanom, de sajnálattal kell leszögeznem, különösen az adott esetben azért, mert ha az ember nem veszi magának azt a fáradságot, — és azt hiszem, nagyon kevesen vagyunk ilyenek, mert még az előadó úr sem vette magának azt a fáradságot — hogy lekontrollálja a kimutatás adatait, akkor egészen téves képet alkotunk magunknak. Ha ugyanis egy évben 68'36%-ról 60'56%-ra csökken az igénybevétel, akkor igazolva látszik az a közvéleménybe átment felfogás, hogy míg az állam a maga részéről minden lehetőt elkövetett a takarékosság érdekében, addig a vármegyék, a vidéki városok és az egyházak változatlanul a maguk korábbi kereteiben folytatják a költekezést. (Mikecz István: De nem ismeri a vidéket!) Jobb volna, ha a képviselő úr figyelne, mert éppen azt mondottam, hogy erre a következtetésre lehetne jutni. Ezzel szemben a valóság az, hogy ez a számadat tényleg nem 60*56%, hanem 69*56%. Nem tudom, hogy tisztán szedési hibáról van-e szó, de ha az ultima .ratio valójában csak egy bennemaradt sajtóhiba is volna, szerény nézetem szerint gondoskodásnak kellene történnie arról, hogy egy ilyen mérvadó — hiszen utóvégre a , képviselő tényleg nem merülhet el a számadatok részletes biralaülése 193'A. évi június hó 7-én, csütörtökön. 519 tában — a véleménykialakításra nézve perdöntő jelentőségű számadat ne szerepeljen hibásan a Képviselőház előtt. Mert, igen t. képviselőtársam, én teljesen tisztában vagyok ezzel, de még ha nem lettem volna tisztában, akkor is megállapíthattam volna, hogy a redukció inkább a sokat kifogásolt városi, megyei és egyéb egyházi gazdálkodásokban következett be, ám ez a statisztika éppen az ellenkező képet mutatta és ha csak ennek a statisztikának alapján kellett volna a képet megalkotni, akkor igenis, a közvéleménybe átment nézet erősödött volna meg. Em tehát, t. képviselőtársam, jól ismerem a vidéket, amint méltóztatik látni és éppen ezzel az állásfoglalással azt akartam kifejteni, hogy gondoskodásnak kell történnie arról, hogy téves szólamok, az egyes gazdasági, illetve közigazgatási tényezők működését helytelem színben feltüntetni alkalmas számokkal ne erősíttessenek 'meg, a Ház elé kerülő statisztikai adatok téves volta folytán. T. Képviselőház! Hogy MZ Î l megállapításom, miszerint egy túlzott adó mennyire alkalmatlan a gazdasági élet fejlődésére, sőt annak a válságból való regenerálódására is, de hogy amellett mennyire értéktelen valójában a teherviseléssel arányban nem álló adóigénybevétel az államháztartás szempontjából is, azt megint nem elméleti fejtegetésekkel, hanem továbbra is ebből a statisztikai összeállításból vett adatokkal fogom a t. Háznak bemutatni. A kimutatás nemcsak a beszedett adókkal, hanem az adóhátralékokkal is foglalkozik. Méltóztattak itt a költségvetési vitával kapcsolatban a gépjárművek kérdéséről, a magyar automobilizmus kérdéséről a legkülönbözőbb beállításokban beszédeket hallani arról, hogy a magyar gazdasági élet az automobilizmusnak micsoda visszafejlődését tükrözi vissza, hogy akkor, amikor világszerte a technika vívmányainak megfelelően az automobilizmus, mint egy közszükségleti tényező, a legnagyobb fejlődés irányában halad, ugyanakkor Magyarországon hogyan fejlődünk vissza. Hogy ez milyen nagy mértékben függ össze a magyar autóadórendszerrel, azt legjobban a pénzügyminisztérium részéről készített adóstatisztikából fogjuk meglátni. 1932-ben a Magyarországon forgalomban lévő gépkocsik közül 13.756 gépjármű nem fizette meg az adóját. Ebből a 13.756 gépjárműből 8230 gépjárműnek tulajdonosától megvonatták a forgalmi engedélyt, ha nem fizeti meg az adót. A 8230 tulajdonos közül 5306-tól tényleg meg is vonták és a kocsikat le is állították. Méltóztassék a képet megalkotni, mit jelent ez a gazdasági élet szempontjából, a munkanélküliség szempontjából, a benzinfogyasztás szempontjából; mit jelent ez az égés?. város képe szempontjából és végül, hogy mit jelent a magas adókincstár szempontjából. Mert így állt elő az a helyzet, hogy az 1932. évre előirányzott 4,052.000 pengő közúti adóból 1,718.000 pengő hátralékban maradt, vagyis 42*4% nem folyt be. Nem kell adójogasznak lenni, illetőleg nem kell adópénzügyekben különösen elmerülni, hogy nyugodt lélekkel megállapítsuk, hogy az az adónem, amelynek 42* 4%-a nem folyik be, ahol a kocsitulajdonosok nagyobb része sokszor a foglalkozásukhoz szorosan hozzátartozó segédtársukat — amit az autó jelent az orvosnak és sokat forgo kereskedőnek és iparosnak — inkább leállítja, mert nem képes fizetni, — hogy odakonkludalDak — ez az adórendszer tehát megfelelő nem lehet. Ha az elmondottakat összefoglalom es ezek