Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-289

502 Az országgyűlés képviselőházának 289. ülése,, 193

If. június hó 6-án, szerdán. Szilágyinak!) Nem tudom, mert nem emlékszem. (Hegymegi Kiss Pál: Látja belügyminiszter úr, megakadályozta, hogy ez tisztáztassék!) Abszolúte nem akadályoztam meg, mert az volt a meggyőződésem, hogy ebben az ügyben az érdekelt Dénesfay-Dinich Ödön és Andáházi-Kasnya Béla képviselő úrnak kihallgatása a tényállást jobban nem tisztázta volna, mint az az eddigi bizonyító adatok alapján biztosítva volt. Kérem válaszom tudomásul vételét. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszontválasz joga, Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! A belügyminiszter úr felszólalásánál úgy találtam, hogy mikor megkezdte beszédét, akkor még kisebbségben volt, tehát a belügyminiszter úr csak addig beszélt, míg végre a t. többségi párt bejött, hogy a belügyminiszter urat ebben a kérdésben ne szavazza le a Ház. (Zaj. — Elnök csenget.) Hiszen tulajdonképpen a belügyminiszter úr összes nyilatkozatai megmosolyogni valók. A belügyminiszter úr azt mondja, hogy másodjára már helybenhagyta az alispán határozatát, mert közben széleskörű bizonyítással tisztázva lett a tény. Mondja meg a belügyminiszter úr nekem, hogy mi volt az a széleskörű, 'bizonyítás a két határozat közt, kivéve Batta kihallgatását. A belügyminiszter úr első határozatában azt mondta, hogy azért semmisíti meg az alispán határozatát, mert engem ki kell hallgatni. Hát engem nem hallgattak ki. Ellenmondásokba keveredik a belügyminiszter úr a saját határozatával; olvassa csak el a kettőt, akkor meg fogja állapítani, hogy ez így van. Most azután mondja meg nekem a belügyminiszter úr, hogy Nicaraguától elkezdve, nem tudom, a esukcsukokig, (Derültség. — Felkiáltások jobbfelől: Hol van az?) hol intéznek el egy ügyet a nélkül, hogy a panaszosokat meghallgatnák? (Igaz! Ügy van! a báloldalon.) Itt két képviselő panaszáról volt szó. A belügyminiszter úr engem emelt ki panaszosként, de tulajdonképpen két képviselőtársam a panaszos. (Dénesfay-Dinich Ödön: Meg sem hallgatták!) A belügyminiszter úr ügyvédember is volt, mondja meg: hol történik meg az, hogy a panaszost ki sem hallgatják és elintéznek egy ügyet! (Dénesfay-Dinich Ödön: Ki sem hallgattak bennünket!) Hiszen a legutolsó embert is a közigazgatási eljárás során meghallgatják. A mélyen t. belügyminiszter úrnak itt többsége van, de hogy a belügyminiszter úrnak ez az állásfoglalása nem szolgálja azokat a célokat, (Mojzes János: Nagyon nagy szegénységi bizonyítvány a közigazgatásra!) amely célokról itt a belügyminiszter úr is beszél nekünk, hogy igazságos és pártatlan eljárást biztosít a közigazgatásban, ezt én ezáltal is kimutattam, mert a belügyminiszter úr engem megcáfolni se tud. Elnök: A belügyminiszter úr nem kíván szólni, szólásjoga többé senkinek nincs, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem! (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. (Dénesfay-Dinich Ödön: Idehozzuk az egész tárgyalás anyagát; hadd lássa az ország, hogyan ítélkeznek Magyarországon!) DénesfayDinich képviselő úr maradjon csendben. (Dénesfay-Dinich Ödön: Hadd lássák, hogyan ítélkeznek!) Dénesfay-Dinich képviselő urat rendreutasítom. Következik Hegymegi Kiss Pál képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): »Interpelláció a belügyminiszter úrhoz. Szíveskedjék a belügyminiszter tir nyilatkozni a debreceni vizsgálat eddigi folyamáról, amelyre vonatkozó rendeleteit a sajtó a kézhezvétel előtt már közli. Szíveskedjék a belügyminiszter úr nyilatkozni, helyesli-e törvényességi szempontból a város főispánjának azokat az intézkedéseit, amelyeket a vizsgálat folyamával kapcsolatban a tiszti főügyész helyettesítése és a belügyminiszter rendeletének tárgyalása tekintetében tett. Végül szíveskedjék a belügyminiszter úr nyilatkozni, hogy Baltazár püspök kihez és mikor írt könyörgő levelet, mint belügyminiszter úr a parlamentben előadta. Hegymegi Kiss Pál.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Interpellációm rendjén csak két kérdéssel kívánok foglalkozni és Őszintén megvallva, a belügyminiszter úrnak az algyői ügyben elfoglalt álláspontja után (Mojzes János: Nagyon gyenge volt!) félve szólalok fel, mert a belügyminiszter lir, akinek pártatlanságában — igaza van Eckhardt Tibor t. képviselőtársamnak, aki a múlt esztendei közigazgatási vita kapcsán ezt megmondta — mi most már abszolúte nem bizíiatunk, félő, hogy ezekben a kérdésekben olyan választ fog nekem adni, amely a közigazgatás sarkalatos elveivel ellenkezik. Nem foglalkozom azzal, hogy a belügyminiszter úr itt azt mondta, hogy Baltazár Dezső püspök egy könyörgő levelet intézett Vay László főispánhoz, ami nem áll meg. (vitéz Keresztes-Fischer Ferene belügyminiszter: Nem?) Nem foglalkozom azzal sem, hogy a vizsgálatnak milyen a folyamata; csak tessék vizsgálni és aki hibás megbüntetni; legfeljebb csak egy volna ildomos, hogy a felek, akiket felfüggesztenek vagy akik ellen eljárnak, előbb tudják meg és előbb kapják kézhez a határozatot, mint az a sajtóban megjelenik. Tehát ne a sajtóban tegyék először közzé és ne onnan értesüljenek saját sorsukról, mert eddig legalább így volt. Csupán két kérdéssel kívánok a belügyminiszter úr előtt foglalkozni abban az irányban, hogy mennyiben helyesli a kormány debreceni exponensének eljárását. Egy törvényhatósági közgyűlést tartottak Debrecenben és erre a törvényhatósági közgyűlésre tárgysorozatként fel volt véve a belügyminiszter úr ő nagyméltóságának rendelete Miszti Károly debreceni városi főügyész felfüggesztése és a fegyelmi eljárás elrendelése tárgyában. A másik tárgy volt báró Vay László főispán értesítése, amely szerint főispáni jogán Miszti Károly tiszti főügyész helyébe egy Benkő nevű urat helyettesít. Ez a két pont volt fenn a közgyűlés tárgysorozatán. A főispán elnökölt. A belügyminiszter úr rendeletére nézve megállapította, hogy az vita tárgyává sem tehető. Ennélfogva ehhez hozzászólást sem engedett és egy törvényhatosági bizottsági tagtól, Mádéfalvi Zöld Aladártól megvonta a szót, mert a belügyminiszter .ír rendeletével foglalkozott. Azt mondotta a fő-