Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-289

498 Az országgyűlés képviselőházának 28 nak arról, hogy a több évvel ezelőtt kiszaibott és igen sok esetben a befizetésre kötelezett fél hibáján kívül ezideig befizetetlen vagyonátruházási illetékek az ingatlanértékeknek időközben bekövetkezett nagymérvű esése következtében a jelenlegi ingatlanárakhoz viszonyítva csak tőkében négyszeresére-ötszörösére, vagy ennél is magasabbra emelkedtek és az időközi késedelmi kamatokkal együtt az értéknek 5—7%-ában kiszabott illetékek igen sok esetben már az ingatlan jelenlegi értékének 50 százalékát is meghaladják? Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr az időközben bekövetkezett nagymérvű ingatlan-áresésekre, illetve értékváltozásokra váló tekintettel az egészen más értékesítési és árviszonyok alapján kiszaibott régi illetéktartozások összegét az ingatlanok jelenlegi értékéhez arányosítani, illetve a kiszabás alapjául szolgáló ingatlanok értékcsökkenésének arányában leszállítani? 3. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr különösen az egy évnél régebb időre kiszabott illetékhátralékok késedelmi kamatlábát megfelelő módon leszállítani, hogy a késedelmi kamat legalább némileg arányba hozassék az ingatlanok jövedelmezőségével? 4. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr az illetékhátralékokra vonatkozólag — a közadóhátralékok részletfizetési módjának megfelelően — az ötévi kamatmentes részletfizetés kedvezményét, illetőleg a védett birtokosoknál a tízévi kamatmentes részletfizetés kedvezményét^ engedélyezni, vagy .a részletekben való befizetést más módon lehetővé tenni? 5. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr intézkedni aziránt, ihogy a régi illetéktartozásokra befizetett és igeu. sok esetben 12%-os kulcs szerint késedelmi kamatra elszámolt részletfizetési összegek revízió alá vétessenek, és a, késedelmi kamat címén elszámolt részfizetési összegeknek egy megfelelő hányada a tőketartozás javára számíttassék be? 6. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr intézkedni aziránt, hogy a még kifizetetlen illetékhátralék töröltessék olyan esetekben, amikor a vevő az időközben bekövetkezett, előre nem látóit gazdasági válság és nagymérvű ingatlanértékcsökkenések következtében tönkrement, illetve kénytelen volt az eladónak visszaadni azon ingatlant, amely után a még hátralékban maradt illeték kiszabatott?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Mojzes János: T. Képviselőház! A t. jegyző úr ugyan szemelvényesen ismertette az interpelláció szövegét, ezt azonban nem kifogásolom, minthogy részletesen elő fogom adni azokat a sérelmeket, amelyeknek orvoslását kérem a távollevő t. pénzügyminiszter úrtól. Ellenben annál tűrhetetlenebbnek tartom azt, hogy ezzel az interpellációval már legalább a harmadik interpellációs napon jelenek itt meg, a miniszter urak azonban állandóan valósággal megszöknek előlünk. T. Képviselőház! Nemcsak IVA ti bizonyos vadászati törvény — amelyről vitéz BajcsyZsilinszky t. képviselőtársam beszélt — avult már el annyira, hogy változtatni kellene rajta, hanem van számtalan más olyan^ törvényünk is, amelyeknek rendelkezései teljesen elavultak. Ma szavazta meg a Ház a többség jóvoltából a 33-as bizottsági javaslatot, amely bizott'. ülése, 193 A. június hó 6-án, szerdán. ságnak tulajdonképpen az lenne a hivatása, hogy a változó élettel gyorsabb ütemben tudjon lépést tartani, mint a törvényhozás. De azt látjuk, mégha ez a törvényhozás nagyné'ha együtt is van, akkor is teljes részvétlenség mellett adjuk elő azokat a panaszokat és azokat a bajokat, amelyek sürgős orvoslásra várnak. En ma egynéhány illetékügyi kérdéssel akarok foglalkozni, minthogy ezek is azok közé a kérdések közé tartoznak, amelyek a legsürgősebben várnak orvoslásra. Egyik ilyen elavult intézkedés, illetőleg rendelkezése a ma is érvényben lévő 1920. évi XXXIV. te.-nek, amely a vagyonátruházási illetékekről szól, ennek 62. §-a, amely a következőképpen szól. (Felolvassa): »Mindazok a hatósági közegek, akiknek mulasztása következtében a vagyonátruházási illeték kiszabása vagy behajtása elévülés vagy bármely más okból lehetetlenné válik, az elveszett illeték erejéig kártérítéssel tartoznak.« A ma is érvényben lévő vagyonátruházási illeték-törvény tehát egyénileg felelőssé teszi azokat a tisztviselőket, akiket bármiféle mulasztás terhel a tekintetben, ha valamilyen illeték nem lesz be^ hajtható. Van egy másik rendelkezése is az illetéktörvénynek, nevezetesen az, hogy a telekkönyvileg bekebelezett illeték-hátralékoknál az előnyös kielégítés határideje 5 év. Mi a konzekvenciája a mai viszonyok között ennek a két rendelkezésnek? Amikor a pénzügyi tisztviselők tudják azt, hogy egyénileg is felelősségre vonatnak minden esetleg előálló kárért, ha azon a bizonyos 5 éven belül nem hajtják be az illetékhátralékokat, amely 5 éven belül azok előnyös sorrendben kielégíthetők, — mert a vagyonátruházási illetékeket egy bizonyos idő múlva bekebelezik azokra az ingatlanokra, amelyek után kiszabatnak — minden olyan esetben, amikor telekkönyvileg nincs elsőihelyen bekebelezve az illeték, a pénzügyi tisztviselők igyekeznek minden módon behajtani az illetéket, hogy önmagukról az egyéni felelősséget elháríthassák. Ennek a rendelkezésnek az a konzekvenciája, hogy ma illetéktartozások miatt léptennyomon árveréseket tűzetnek ki ingatlanokra. Árverések tűzetnek ki olyan egyének ellen, akiknek esetleg egyéb telekkönyvileg bekebelezett adósságaik is vannak. (Hegymegi Kiss Pál: Ma a bank sem bántja őket!) és akik — ha az egyéb hitelezők békén hagynának is, mégis kénytelenek a mai lehetetlenül rossz gazdasági viszonyok mellett likvidálni, ami — a mai értékesítési viszonyok között — egyértelmű teljes anyagi romlásukkal. A kincstár kitüzeti az árverést amiatt, hogy az illetéket behajthassa, — mert ha lejár az ötévi előnyös kielégítési határidő, akkor azt a tisztviselőt, aki a mulasztást elkövette, mulasztásáért egyénileg teszik felelőssé, ami esetleg azzal a következménnyel járhat, hogy kiteszik állásából. Természetes tehát, hogy az esetleges mulasztásért felelőssé tehető tisztviselő nem lesz semmiféle kímélettel ós elnézéssel még olyan esetben sem, ha a likvidálás a gazdasági lehetetlenüléssel határos mai rossz helyzetben az illető teljes anyagi romlását jelenti is. Amikor van egy 33-as bizottságunk, amely nem működik olyan nehézkesen, • mint a Képviselőház, azt kérdezem az üres pénzügyminiszteri széktől, nem lenne-e lehetséges, hogy legalább addig, amíg ez a gazdasági krízis tart,