Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-289
Az országgyűlés képviselőházának 289. mire sem kötelezi. Nem terjesztették törvényjavaslat alakjában a Képviselőház elé és nem terjesztették a minisztertanács elé sem. Merem állítani, hogy a rendes bíróság előtt Ruttkay Udó elveszti a perét. (Farkas Gyula: En meg az ellenkezőt mondom! — Zaj. — Elnök csenget.) Az ellenkezőjére semmi adata és semmi alapja nincs képviselőtársamnak. (Farkas Gyula: A képviselő úrnál ugyanez az eset. — Mojzes János: Udónak be kellett volna perelnie Bethlent! — Halljuk! Halljuk! balfelől.) Elnök: Csendet kérek! Bródy Ernő: Itt tehát semmiféle magyarázata nincs a választott bíróság kikötésének. A magyar államnak már csak példaadás szempontjából sem szabad elmennie egy választott bírósághoz. En tisztelem a választott bíróság intézményét, de — engedelmet kérek — itt nem forognak fenn olyan okok, amelyek miatt ennek a kérdésnek... Elnök: A képviselő úr személyes megtámadtatás visszautasítása címén kért szót. Méltóztassék megjelölni azt a személyes támadást, amely a képviselő urat megbántotta. Bródy Ernő: Mondottam, hogy ő azzal kezdte beszédét, hogy rám hivatkozott. Elnök: Méltóztassék ezzel foglalkozni, nem pedig az ügy érdemével. (Derültség jobb felől.) Bródy Ernő: Ne tessék a jogalapot kivonni alólam! (Derültség balfelől. — Elnök csenget.) Röviden végzek. Ezek a kérdések ma is fennállanak. Az állami számvitel, az állami költségvetés, az állami zárszámadás és az állami igazságszolgáltatás szempontjából mindezek a kérdések ma is nyitva vannak, fennállanak (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és nem kaptunk rájuk megfelelő választ. En ugyanis a mai körülmények között egymillió pengőnek ilyen módon való odadobását könnyelműségnek és pazarlásnak tartom. (Ügy van! balfelől.) En tisztelhetem a választott bíróság ítéletét... Elnök: Ismételten kérem a képviselő urat, szíveskedjék felszólalása alapjához ragaszkodni, különben megvonom a szót. Bródy Ernő: En azt találom furcsának, hogy a kincstár képviselője lemondott arról, hogy a jogalapot maga is kifogásolja. A jogalap maga nem is került szóba, csak a számszerűség kérdése. Hát én kérdem, hogyan lehetséges az, hogy a m. kir. kincstár egy ilyen jogról röviden és minden indokolás nélkül lemond? Ezek azok a kérdések amelyek ennél az ügynél felötlenek, nyitva maradnak és amelyekre nézve idáig semmiféle megnyugtató választ nem kaptunk. (Hassay Károly: Félreértett szavaim helyreigazítása címén kérek szót!) Elnök: Rasay Károly képviselő úr a házszabályok 143. §-ának b) pontja alapján, félreértett szavainak helyreigazítása címén kért szót. A szót megadom! Rassay Károly: T. Ház! (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Nem foglalkozom a kérdés meritumával, mert teljesen képtelenség jogi szempontból eldönteni az ügyet, amelynek aktái nem fekszenek előttünk. Én csak félreértett szavaim helyreigazítása címén kértem szót, mert Ulain t. képviselőtársam az én egyik megjegyzésemre utalt, amikor azt mondotta: úgylátszik, én ebben az ügyben összeférhetlenséget látok fennforogni és felhívott engem arra, hogy ebben az esetben tegyek összeférhetlenségi bejelentést. Én t. Ház, soha sem mondottam, hogy Ulain képviselő úr eljárásában összeférhetlenülése, 19BÍ. június hó 6-án, szerdán. 493 ség forogna fenn, aki mint ügyvéd szerepelt, vagy működött ebben az ügyben. Ezt kénytelen vagyok megállapítani. Sem a választott bírósági tagság elfogadása, sem pedig az ügyvédi képviselet elvállalása a magyar állam ellen indított perben a fennállott jogszabályok szerint nem esik az összeférhetlenség fogalma alá, ennélfogva nem is vagyok abban a helyzetben, hogy összeférhetlenségi bejelentést tegyek. Más a kérdés de lege ferenda és a törvényhozás bizonyos magasabb tekintélye szempontjából való megítélés kérdésében. Nem vitatkozom, csak utalok arra, hogy a törvényhozás hasonló eseteket, illetőleg a maga helyes felfogását már kifejezésre juttatta. Amikor az 1930. évi XVIII. tcikket tárgyaltuk, akkor az összeíérhetlenségre vonatkozólag törvénybe iktattuk, hogy összeférhetlenségi helyzetbe kerül a székesfőváros törvényhatósági bizottságának az a tagja, aki a székesfőváros érdekeit közvetlenül vagy közvetve érintő vagyoni természetű ügyben ügyvédként, megbízottként vagy képviselőként a székesfővárossal szemben jár el. (Ulain Ferenc: Én egyik sem voltam! — Östör József: Az 1929 : XXX. tcikkben is benne van! — Zaj.) Elnök: Méltóztassanak már lehetővé tenni, hogy ezt az öntözési ügyet befejezzük. Ne méltóztassanak folyton közbeszólni! (Zaj.) Rassay Károly: Nagyon helyesen, a törvény azt a felfogást juttatta kifejezésre, hogy a fővárossal szemben a törvényhatósági bizottsági tag ügyvédként, megbizottként, képviselőként nem járhat el. (Ulain Ferenc: Én választott bíró voltam!) A magam részéről tehát nem látom semmiféle indokát annak^ hogy hasonló felfogás ne érvényesüljön a képviselő és az állam közötti relációban is. Elnök: Most pedig áttérünk az interpellációk meghallgatására. Sorrend szerint következik Hegymegi Kiss Pál képviselő úr interpellációja a debreceni egyetemi építkezések tárgyában a kultuszminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövetgét felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): »Interpelláció a kultuszminiszter úrhoz: Szíveskedjék miniszter úr tájékoztatást nyújtani, hogy mi történt azokkal a debreceni iparosokkal, akik a központi egyetem építésénél munkát vállaltak, azonban az építkezés elhúzódása miatt vállalkozásukban rendkívül sok kárt szenvedtek. Hegymegi Kiss Pál s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Ezt az interpellációmat a múlt szerdai napon elhalasztottam, mert nem volt módomban a kultuszminiszter urat itt tisztelni, én pedig rögtön választ szerettem volna kapni. A kérdés lényege az, hogy a debreceni egyetemi építkezések alkalmával munkálatokat adtak vállalatba a debreceni iparosoknak, az építés azonban a kultuszkormány részéről olyan sokáig húzódott, hogy ezek az iparosok mind tönkrementek ebben a munkavállalásban. A munka hosszú ideig tartván, magas kamatokat kellett fizetniök azokért a hitelekért, amelyeket igénybevettek. Felesleges mind elsorolnom, kezdve az Oti.-járulékokon végig, hogy mit jelent az, amikor egy esztendő helyett 4—5 esztendeig kellett ezt a munkálatot végezni és csak akkor juthattak hozzá nagynehezen a pénzükhöz. Azt akartam kérdezni a miniszter úrtól,
