Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-289
490 Az országgyűlés képviselőházának 2i here. Ebben a vonatkozásban tehát praktikusnak és a kincstár szempontjából előrelátónak tartom ilyen korlátozások közé szorított követelés tekintetében választott bírósági szerződés megkötését. (Helyeslés jobb felől) Ulain Ferenc igen t. képviselőtársam addig jutott el az ismertetésben, hogy a munka valóságos értéke tekintetében a Mérnöki Kamara, mint amely ma nálunk hasonló kérdésekben a legnagyobb tekintélyű szakszerv és ezenfelül, ha jól hallottam, három szakértő egyhangúlag állapította meg a kiadások összegét és a munka értékét. (Rassay Károly: A Mérnöki Kamara nem állapított meg .semmit! ök hivatkoztak a díjszabásra! — Elnök csenget.) Olyan lárma volt, hogy nem tudtam teljesen meghallani. Tehát három szakértő állapította meg. Méltóztassék elképzelni most azt, hogy a kincstár nem a^ választott bíróság elé megy, hanem a rendes bíróság elé. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Vájjon mi lett volna akkor a per lefolyása — még mindig a mennyiségről beszélek — a menynyiség kérdésében? A rendes bíróság ugyanezt a három szakértőt hallgatja meg, (Rassay Károly: Az nem biztos!) vagy másik három szakértőt és a bíróság azt fogja megítélni, amit a szakértők megállapítanak. (Bródy Ernő: Mi van a jogalappal?) Méltóztassék már szívesen megengedni, hogy amikor a mennyiségről beszélek, ne beszéljek a jogalapról. Ha Bródy Ernő t. képviselőtársam lesz kegyes türelmével megajándékozni, aikkor rögtön át fogok térni a jogalapra, (östör József: Türelem ott nincs!) A mennyiség kérdését tehát ezzel elintézettnek tekintem, mert a rendes perbíróság sem használhatott volna más bizonyítási eszközt, mint a szakértőket és nem hozhatott volna más ítéletet a mennyiség kérdésében, mint amilyen véleményt ebben a tekintetben a szakértők adtak. (Rassay Károly: Nem lehet ilyet mondani! — Kelemen Kornél: Egyáltalában nem áll!) Hát mire alapította volna a bíróság a marasztalási összeget? (Kelemen Kornél: A bíróság egy krajcárt sem ítélt volna meg! — Erdélyi Aladár: Ez az igazság! — Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) En már elég mérnöki költség ügyében vittem pert, de méltóztassék nekem elhinni, hogy a vers vége mindig az volt, hogy miután a bíróság nem tudja a mérnöki szakmunka értékét megállapítani, mindig szakértőket kért. (Erdélyi Aladár: De szabadon ítélkezik!) En száz és száz ilyen íteletet tudok felhozni. (Zaj.) Elnök : Ne méltóztassék pervitát folytatni, méltóztassék a napirendhez beszélni. Farkas Gyula: Ami a jogalap kérdését illeti, én tökéletesen elismerem, hogy itt egy minden kétséget kizáró és sem a választott bíróság, sem a perbíróság előtt nem vitás jogalap, csakis úgy lett volna megteremtve ... (Kelemen Kornél: Ezt előre nem lehet megítélni!) Elnök: Kelemen képviselő urat folytonos közbeszólásaiért rendreutasítom. (Rakovszky Tibor: Pláne ilyen ellenzéki közbeszólásokért! — Élénk derültség a bal- és a szélsőbaloldalon) Farkas Gyula: ... ha szabályszerűen felhatalmazott hatósági szerv ezzel a felhatalmazással élve és annak keretén belül adta volna meg a felhatalmazást. Ne méltóztassék azonban egy dolgot elfelejteni. Ilyen szabályszerű meghatalmazás csak is úgy jöhetett volna létre, ha előbb az Alföld öntözési tervének elkészítését, akár a parlament törvény formájában, akár a minisztertanács minisztertanácsi határozat formájában elrendelte volna. (Prop,9. ülése, 19BU. június hó 6-án, szerdán. , per Sándor: így kormányozták az országot 15 évig!) Méltóztassék azonban visszaemlékezni arra, hogy az 1928. és az 1929. évi költségvetési vitában hány felszólaló volt azon az oldalon is és ezen az oldalon is, aki az Alföld öntözési problémájának sürgős megoldását követelte. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. —- Erdélyi Aladár: De nem kivihetetlen tervekkel! — Propper Sándor: Nem lehetett volna idehozni? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Farkas Gyula: Ismétlem, a szabályszerű eljárás ez lett volna. (Rassay Károly: Na-na!) T. képviselőtársam, még nem vagyunk a Na!nál. Most az a kérdés, hogy ebből a nem szabályszerű eljárásból származott-e kár az országra vagy nem. (Erdélyi Aladár: Csak egymillió pengős kár! — Farkasfalvi Farkas Géza: A kubikosoknak kellett volna adni! — vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: A hadirokkantaknak! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Farkas Gyula: Azzal, azt hiszem, mindnyájan tisztában vagyunk, hogy az Alföld csatornázásának és egyáltalában a szabályozott vizek öntözési művekre való átalakításának előbb-utóbb el kell érkeznie. (Rassay Károly: Negyven év múlva! Azt mondta a miniszterelnök! — Kelemen Kornél: Vannak magyar mérnökök is!) Akár ma érkezünk el ehhez, akár tíz év múlva, az első lépés a tervek elkészítése kell, hogy legyen. (Mojzes János: Sajó Elemért kellett volna megbízni!) Az egészen bizonyos, hogy ez a munka, amiért a magyar állam fizetett, a magyar állam birtokában van. (Erdélyi Aladár: Üres papiros! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Farkas Gyula: Igen t. Erdélyi képviselő társam, a tervek mindig papiroson vannak. (Mojzes János: Sajó Elemér különbül megcsinálta volna! — Erdélyi Aladár: Európai hírű szakembereink vannak! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. (Erdélyi Aladái: Spanyolországból kellett hozni mérnököket!) Farkas Gyula: Ulain Ferenc igen t. képviselőtársam igazolta, hogy ez a munka mint szakmunka ennyire lett a szakértők által értékelve. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ez a munka el van végezve. (Propper Sándor: Kinek van haszna belőle!) Most azt nem értem, hogy amikor megvan az első lépésünk egy régóta sürgetett, sírt és könyörgött mű megvalósításához ... Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Közbe szólás okkal úgy sem lehet az ügyet elintézni. Farkas Gyula: ... akkor miért kifogásoljuk azt, hogy ez az első lépés megvan, és hogy nem -csak tíz esztendő múlva tesszük meg. Azt Íriszem, — ez az én véleményem, lehet, hogy tévedek (Felkiáltások a baloldalon: Egészen biztos!) — hogy amikor egy országban egy nemzeti probléma megvalósításához, amelynek megvalósítási időpontja ma még bizonytalan, az első lépés, a választott bíróság ítélete szerint értéket képviselő lépés megtétetett... (Erdélyi Aladár: Ha az első lépés egymillióba került, mibe kerül a többi? — Elnök csenget.) Egészen bizonyos, hogy az Alföld öntözését nem méltóztatik 50 fillérrel megcsinálni; erre majd súlyos milliók kellenek. A tervek készen vannak. (Rassay Károly: Méltóztatott hallani, hogy a szakértők drágáknak minősítették.) A szakértők? (Rassay Károly: Igen! Azt mondták, hogy drágák! Túldrágák! — Zaj a bal- és a szélsőbáloldalon.)
