Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-289
Az országgyűlés képviselőházának 289. Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Farkas Gyula: Ismétlem, nem akarok apológiát tartani az eljárás mellett, sem azt nem vitatom, hogy ez a dolog úgy bonyolíttatott le, amint annak rendje lett volna, csak azt vitatom, (Mojzes János: Bethlen Istvánnak nem volt joga megbízást adni!) hogy ennek a munkának de facto tényleg haszna van, amely a jövőben be fog következni, mert bizonyos előkészítő munkát feltétlenül megtakarít. Ha méltóztatik a minisztérium vízügyi osztályánál eljárni, méltóztatik tapasztalni, hogy csak hosszú évek múlva megvalósításra kerülő vízügyi létesítmények terve már most készen fekszik a minisztériumban. (Farkasfalvi Farkas Géza: De sok nyomorult embernek a borjúját kell ezért ellicitálni. — Elnök csenget.) Nem értem. Ismét csak azt 'akarom tehát leszögezni, — mivel Ulain Ferenc képviselőtársam még nem fejezte be egészen beszédét és én csak az eddig előadott részekkel tudok foglalkozni — hogy ez a kiadás — nem tudom ugyan megítélni, hogy egész összegében, — de részben bizonyosan hasznos munkát eredményezett. Itt sokkal fontosabb közgazdasági problémák tárgyalása vár a Házra, többek között két árucsere-megállapodás, ' illetőleg kereskedelmi szerződés letárgyalása; ezt nem tartom olyan fontosnak és sürgősnek, hogy ezért a gazdaságilag sokkal fontosabb szerződések tárgyalását elodázzuk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Éppen ezért pártom megbízásából az elnöki napirendet fogadom el. {Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kíván valaki még a napirendi indítványhoz hozzászólnia (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az elnöki napirendi javaslat meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Ulain Ferenc képviselő úr a házszabályok 143. $-ának a) pontja 'alapján személyes kérdésben kért szót. A szót a képviselő úrnak megadom. Ulain Ferenc: T. Képviselőház! {Halljuk! Halljuk!) Nem szeretném, ha félreértés lenne közöttünk. Farkas Gyula képviselő úr egész felszólalása nem volt egyéb, mint a kormány álláspontjának védelmezése. En éhben a pillanatban ezt a kérdést nem óhajtom semmiféle politikai szempontból tárgyalni, de miután a választott bíróságnak tagja voltam és miután bizonyos mértékben, ha közvetve is, aposztrofálva vagyok ebben az ügyben, úgy érzem, kötelességem volt erről a kérdésről is szólani személyes kérdés szempontjából is. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon,) Nem vitatom tehát azt, hogy helyes volt-e az Alföld öntözése végett valamit elhatározni. Ha helyesnek tartották a kormány részéről, ám tegyék, nem reánk tartozik. Reánk, a választott bíróságra legfeljebb az tartozott, hogy megvizsgáljuk, vájjon a jogalap szempontjából indokolt volt-e ebben a kérdésben olyan határozatot hozni, mint amilyent hoztunk. Ha egyszer a bíró-előtt a jogalapot nem teszik vitássá, (Rassay Károly: Alperes elfogadja!) akkor a bíró nem mondhatja azt, hogy én még sem ítélem meg. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) Aki ezt nem érti, annak csak egyet tudok tanácsolni: tessék beiratkozni az egyetem első évfolyamára, ott meg fogja azt tanulni. (Erdélyi Aladár: Sokan vannak, akik elvégzik, még sem tudják! — Zaj.) Politikai szemszögből, mondom, engem nem érdekel, hogy Bethlen István gróf politikailag ezt az ügyet hogyan intézte el. Hogy mint képviselő meg vagyok győződve ülése, 193^. június hó 6-án, szerdán. 491 arról, hogy az úgynevezett törvényszerűség szempontjából nem jól csinálta meg, — minthogy a választott bíróságnak is ez volt az intern felfogása — ezt nyíltan megmondom. Hogy utóbb a Gömbös-kormány likvidálta ezt az ügyet, az csak természetes. Mit csinálhatott volna egyebet? Legfeljebb azt csinálhatta volna, hogy nem a választott bíróság, hanem a rendes bíróság döntésére bízza az ügyet. (Felkiáltások a bal- és a szélsőhaloldalon: Ez lett volna a helyes! — Sztranyavszky Sándor: A rendes bíróság megítélt volna 10 millió pengőt és azt fizethettük volna. — Farkas Gyula: Es egy csomó perköltséget kellett volna fizetni! — Zaj. — Elnök csenget. — Rassay Károly: Bízzunk a bíróságban, a Kúriában. — Zaj.) . Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Ulain Ferenc: Arról valóban felesleges most vitatkozni, hogy mi lett volna okosabb: ha rendes bíróság vagy választott bíróság előtt folyik az ügy, mert valóban senki sem tudja megállapítani, hogy a rendes bíróság végül is milyen határozatot hozott volna. (Rassay Károly: Több garancia van benne! — Felkiáltások a baloldalon: Háromfokú!) Lehet, hogy a választott bíróságénál kedvezőbb határozatot hozott volna a kincstárra nézve, de az is lehetséges, hogy súlyosabb ítéletet hozott volna, mert nem lehet tudni, hogy azoknak a szakértőknek, akiket kiküldtek volna, milyen lett volna a véleményük. (Farkas Gyula: Sokkal magasabb perköltségek lettek volna!) Méltóztatnak tudni, hogy a szakértői vélemény mennyire elasztikus valami. Ilyen kérdéseknél ahány szakértő, anynyiféle vélemény, úgyhogy végső fokon kár e felett vitatkozni. Bizonyos az, --; és ebben én is egyetértek Farkas Gyula képviselő úrral — hogy a Gömbös kormánynak, illetőleg Kállay miniszter úrnak meg volt az az előrelátása, hogy lefixirozta a maximumot és biztosította azt, hogy perköltséget nem kell fizetni. Miután pedig perköltséget 500.000 pengő erejéig mindenképpen kellett volna fizetni, mert azt a kormánya elismerte és az a perköltség kitett volna 30—40—50.000 pengőt vagy nem tudom mennyit, nyilvánvaló, hogy bizonyos előny volt e mögött a megállapodás mögött. Engem nem érdekelnek ezek a részek, hiszen nem ezért szólaltam fel, csak az ügyet akartam ismertetni a t. Képviselőház előtt, hogy méltóztassanak látni, hogyan néz ki az egész ügy. A. szakértő urak, amint mondottam, arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a mérnöki kamara díjszabása szerint 998.000 pengő munkadíj jár. (Kelemen Kornél: Majd a kamara megmondotta volna! — Rassay Károly: Szavazza le a kormányt, ha annyira fel van háborodva. Ez a logikus!) A készkiadások tekintetében a szakértőknek az volt a véleményük, hogy elfogadják az 570.000 pengőt, A három szakértő közül egy azt mondotta, hogy az egész 998.000 pengőt megítélendőnek tartja, két szakértő azonban azt mondotta, hogy véleményük szerint csak 700.000 pengő volna megítélendő, mert az 570.000 pengő készkiadásban Ruttkay javára személyi pénzfelvételek is vannak. A választott bíróság a két szakértői csoport felfogása között egyhangú határozattal a következőképpen döntött. Határozottan leszögezem 1 , hogy egyhangú határozattal. Megállapított 900.000 pengőt, mert először is Ruttkay n mérnöki díjszabástól függetlenül, joggal vin feladtam egy pozíciót és most itt nozíció nélkül maradok. Ruttkay a választott bíróság elé továbbá a következőket terjesztette: »...miután megkaptam a minisztériumtól azuta71*
