Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-289
486 Az országgyűlés képviselőházának 289. ülése, 193A. június hó 6-án, szerdán. En nem hiszem, hogy rajta múlt, de azt hiszem, hogy neki sincs meg az ereje ahhoz, hogy tényleg belevágjon ebbe a kérdésbe. Nagyon kérem a miniszterelnök urat, tegyen félre minden tekintetet, ha azt akarja, hogy abban az időben, amikor el fog távozni a miniszterelnöki székből, mert hiszen ő is el fog távozni onnan s neki is lehetnek sikerei és balsikerei — fenntartsuk vele szemben azt a gondolatot, amelyet előlegeztünk neki, — én is előlegeztem neki — hogy kérlelhetetlen lesz minden baráti praktikával, minden panamával és minden közéleti visszaéléssel szemben. A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Lázár Andor igazságügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy ennek a javaslatnak tárgyalása kapcsán pár szóval reflektáljak azokra a beszédekre, amelyek itt úgyszólván kizárólag ellenzéki szellemben elhangzottak. Nem óhajtok reflektálni azokra a megjegyzésekre, amelyek általános politikai szempontból hangzottak el, (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) nem óhajtok reflektálni azokra a megjegyzésekre sem, amelyek külpolitikai szempontból és külkereskereskedelmi kérdésekkel kapcsolatban hangzottak el. Az illetékes miniszter uraknak mindenesetre módjukban lesz az itt felvetett kérdésekre a választ megadni. Csak egy témát nem hagyhatok említés nélkül. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Pallavicini György igen t. képviselőtársam a legutóbbi genfi deinarsra azt a megjegyzést tette, hogy az inkább egy adminisztratív jellegű kérdésnek látszik és így nem tudja méltányolni, hogy a kormány megtette azt a lépést, amelyet Genfben megtett. (Jánossy Gábor: Magyar állampolgárok meggyilkolása nem adminisztratív kérdés!) Engedje meg igen t. képviselőtársam, ha a mi magyar véreink ott a határon idegen fegyverek áldozatává lesznek, én ezt nem vagyok hajlandó adminisztratív kérdésnek tekinteni, (Helyeslés jobb felöl.) hanem azt mondom, hogy a gyenge félnek a jogba vetett hitével és bátorságával a magyarságnak igenis ahhoz a fórumhoz kell fordulnia, amelyet számára kijelölt a nemzetközi kötelezettség és ha ezt megtette, ezért nem gáncsot, hanem elismerést érdemel. Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Igen t. Képviselőház! A felhatalmazási javaslat most már harmadik szesszióban vita tárgya itt. Újat nem sokat mondhatunk sem túlról, sem innen. Annak a kérdésnek elbírálása, vájjon a mai gazdasági helyzetben szükség van-e arra, hogy egy kormány számára bizonyos szélesebbkörű lehetőségek adassanak a nemzet érdekeinek megmentése érdekében, azt hiszem, a mai világgazdasági helyzet ismerői előtt nem lehet vitás. (Ügy van! Ügy van jobbfelől. — Ka bók Lajos: Mindent megszavaznak, minek kell még külön parlament?) Igen t. képviselőtársam, remélem, hogy ez a többség mindent meg fog szavazni, ami a nemzet érdekében van. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől. — Kun Béla: Úgy-e, még a titkos választójogot is megszavazzák? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Lázár Andor igazságügyminiszter: T. Képviselőház! Pár szóval óhajtok itt reflektálni bizonyos alkotmányjogi aggodalmakra, amelyek felvettettek. Nem akarok a magyar alkotmány mellett itt valami dicsérő ódát zengeni. Talán nem is illenék a magyar alkotmányhoz, hogy dicsérjük, mert gyanús lenne, ha valaki olyan nagyon kezdenél dicsérni. (Jánossy Gábor: Nem is szorul rá!) A magyar alkotmányos gondolatnak minden vonatkozásában a legnagyobb tisztelője és hódolója vagyok, de azt merem állítani, hogy ez a törvényjavaslat a magyar alkotmányos gondolatot egyáltalában nem sérti és nem érinti. Volt Lengyelországnak valamikor egy alkotmánya, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: De rossz példa!) amely megkívánta a szavazatok egyhangúságát, és ennek a nyepozvolim-szisztémának fenntartása Lengyelország sorsát tette tönkre. (Rassay Károly: Ki akar nyepozvolimot?) Ezzel csak azt akarom hangsúlyozni, hogy egy alkotmány is fejlődésre képes organizmus, és aki azt meg akarja merevíteni, az az alkotmánynak nem barátja, hanem igenis ellensége. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Visszafejlesztették! —Zaj. — Elnök csenget.) • Az 1931 : XXVI. te. az ezen felhatalmazásoknak keretében kiadandó rendeletekre vonatkozó ellenőrzés jogát a miniszteri felelősség érvényesítése alakjában a parlament kezébe tette le. Az 1932 : VII. te. még továbbment ezen a téren, mert a 33-as bizottságnak megadta a Házak összehívásának jogát, és ott dönteni van hivatva akkor a parlament afelett, hogy a kormány elj törvényeknek és a nemzet érdekeinek megfelelő volt-e, vagy sem. A mai kormányzat nem visszafejleszteni akarta ezeket a garanciákat, amelyeket az 1931 : XXVI. te. és az 1932 : VII. te. a parlament számára megadott, hanem igenis úgy kívánt élni ezzel a felhatalmazással, hogy annak alapján egy lépéssel se menjen túl azokon a kereteken, amelyeket megszab számára a törvény szelleme és betűje. Igen t. Képviselőház! Egy hibája, hiánya igenis van a 33-as bizottságnak, (vitéz BajcsyZsilinszky Endre: Az, hogy van!) Egy hiánya van alkotmányjogi szempontból és ez az, hogy az ellenzék nem vesz részt ebben a felelősségteljes munkában. (Rassay Károly: Komolytalan játékhoz nem adhatja oda magát!) T. képviselőtársam, én nem szemrehányásként mondom ezt. (Rassay Károly: En ott voltam!) Végeredményben mindenki a saját lelkiismerete szerint gyakorolja a képviselői kötelességeket. En a magam részéről (Zaj.) csak kifejezem azt az őszinte óhajtásomat, — és azt hiszem, ebben az egész párt osztozik velem -^ hogy kívánatos volna az, hogy az ellenzék résztvegyen abban a felelősségben, amely a 33-as bizottságot terheli. (Jánossy Gábor: Kötelessége! — Zaj a baloldalon.) (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja elJ Nem akarom tovább nyújtani ezt a vitát. Mindnyájan, akik a mai gazdasági életet és Magyarország mai helyzetét figyelemmel kísérjük, kell, hogy meggyőződve legyünk arról, hogy erre az intézményre még mindig szükség van és hogy Magyarország kormánya ezzel bölcsen élt eddig. Remélem, hogy úgy fog vele élni ezután is. Ilyen értelemben a magam részéről tisztelettel kérem a javaslat elfogadását. (Elénk helyesDés és taps jobbfelől. — Zaj a baloldalon.)
