Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-289

484 Az országgyűlés képviselőházának 289. ülése, 193 U. június hó 6-án, szerdán. seggel megszavaztatták ezt a szeszkartell által kívánt Motalkó-rendeletet, anélkül, hogy az egyáltalán napirendre lett volna tűzve. (Kassay Károly: Ügy van! Ez a fontos! — Kun Béla: Svindli volt!) De maga a jelentés soványsága is mutatja, hogy ez a 33-as bizottság mit végzett. Ez a nagyon érdekes jelentés azt mondja, hogy megválasztották az előadót, a pótelőadót, az elnököt, az alelnököt, a jegyzőt, a pót jegyzőt és felsorolja azokat a rendeleteket, amelyek előbb vagy utóbb (Mojzes János: Inkább utóbb, mint előbb!) a bizottság előtt fel lettek olvasva. En azt tartom, hogy ez az egész módszer, amellyel a 33-as bizottságnak akkor talán indokolt felállítása prolongáltatok, a parlamentarizmus lekicsinylését, lebecsülését mutatja (Ügy van! Ügy van! bal felől.) és a parlament ellenőrző jogának teljes kikapcsolását jelenti. Hiszen normális körülmények között még a bizottság sem előzőleg vett tudomást azokról a rendeletekről, amelyeket a kormány kiadni kívánt, a Ház pedig egy ilyen kormányjelentésben minden indokolás nélkül vesz, vagy nem vesz róluk tudomást. Az előző kritika lehetetlen. A tanácsadás az ellenzék részéről ki van zárva. (Rassay Károly: Eleve lemondanak róla! — Mojzes János: Nem is kér senki tanácsot!) Hiszen a bizottságban ma még bennmaradt egy igen tiszteletreméltó párt, amely akkor még nem volt ellenzéki, néhány álellenzéki képviselő talán még benn van, (Jánossy Gábor: Álellenzéki is van? — Ka bók Lajos: Akad olyan is!) ellenben a tényleges ellenzék nincs benn. T. Ház! Örvendetes tény az, hogy fennállott és fennáll ma is az a szokás, hogy amikor ezt a kérdést tárgyaljuk, általános kérdésekről is beszélünk. En pár általános kérdést leszek bátor egészen röviden felvetni, mert most, amikor azt hiszem, néhány nap mulya hosszú szabadságra küldenek bennünket, tájékozatlan a Ház néhány olyan kérdésről, amely valóban vitális érdekű Magyarország gazdasági és külpolitikai életében. Tájékozatlanok vagyunk például a fő gazdasági kérdésekben. Nem tudjuk, mi van tulajdonképpen az egész Ház osztatlan tetszése mellett elfogadott római egyezmény gazdasági részében. Nem tudjuk azt, hogy a római egyezmény mit foglal magában olasz vonatkozásban és mit foglal magában osztrák vonatkozásban. Amit tudunk, azt a külföldi lapokból kell valahogyan nagynehezen megtudnunk. (Kun Béla: Az állatkivitel meg van nyomorítva!) A magyar kormány az egyetlen kompetens tényező: a magyar parlament előtt errenézve semmi hivatalos nyilatkozatot nem tett. (Rassay Károly: Még a külügyi bizottságban sem!) A külföldi újságokból olvastuk azt a hírt*,hogy a római egyezmény életbeléptetését eltolták bizonyos határidőre; nem tudjuk, igaz-e a hír, vagy nem, fogalmunk sincs róla, csak a külföldi lapokban jelent meg. Nem tudjuk azt, vájjon az a búzamenynyiség, amelyet Olaszország ennek az egyezménynek értelmében Magyarországtól át fog venni, fix ár mellett köttetett-e meg, vagy nem, hogy amennyiben a búza világparitási ára az általános rossz termés miatt emelkednék, mi azon ár mellett leszünk-e kénytelenek búzát szállítani Olaszországba, amelyet akkor ennek az egyezménynek alapján megállapítottak; van-e ott latitüd vagy nincs. Nem tudjuk azt, hogy amennyiben olyan termés lenne — és hála Istennek, búzában nem lesz olyan termés Magyarországon, hogy lehetséges volna —hogy nem tudnók szállítani ezt a mennyiséget, akkor kénytelenek volnánk-e mégis teljesíteni azokat a kompenzációkat, amelyek ezzel a búzaátvétellel szemben állnak. Szóval, teljesen tájékozatlanok vagyunk. Nem tudjuk azt sem, mit jelent ennek a római egyezménynek osztrák része, mit jelent az a mi szarvasmarha-tenyésztésünkre. (Kun Béla: Lement az ára!) Mert legyünk tisztában azzal, hogy a bolettarendszer tönkretette a mi marhatenyésztésünket. Mi olcsó áron olyan országoknak adtunk búzát, amelyek eddig a mi marháinkat vették meg, -ahelyett, hogy lisztet szállítottunk volna; Ausztriában a korpa ára talán harmadrésze a magyar korpa árának, viszont a búza sokkal drágább, úgyhogy a mi olcsóbb búzánkból az ottani malmokban őrölt korpával tudják ihízlalni saját marhájukat. Amíg ma itt 12—13 pengő a korpa ára s egyforma körülbelül <a búza árával, addig Ausztriában a korpa 4 és 5 schilling között mozog. (Kun Béla: Ez az irányított gazdálkodás!) T. Ház! Fogalma sincs a magyar törvényhozásnak, mi van azzal a bolettaalappal, mi lesz ezután, miből fedeztetik a bolettaalap idei deficitje, s vájjon azokat a céladókat, amelyeket tavaly megállapítottak a bolettaalap fedezésére és táplálására, fönn akarja-e tartani az igen t. kormány. Ha fönn akarja tartani, mire kívánja ezeket a céladókat ezentúl elkölteni? Vájjon ezeket a céladókat tényleg a megnyomorodott magyar mezőgazdaságnak valami módon való felsegítésére akarja-e felhasználni, vagy pedig a költségvetés deficitjének fedezésére? Ezek mind olyan kérdések, amelyekről végre a magyar törvényhozásnak tudnia kellene, hogy mik a szándékai a kormánynak. Es enélkül megyünk egy hosszú hónapokig tartó szabadságra? T. Ház! Ezek olyan kérdések, amelyek fölött nem lehet elsiklani és a magyar közvélemény nem nyugodhat f meg afölött, hogy vájjon ez a 33-as bizottság, amely összetételénél fogva tulajdonképpen egy csekély töredék kivételével kormánypárti bizottság, képes-e megnyugtatni a tényleg joggal és okkal aggódó közvéleményt arranézve, hogy itt biztos gazdasági fellendülés elé néz-e vagy nem? (Egy hang a baloldalon: Nem!) Vannak itt bizonyos kérdések, amelyeknek konzekvenciáit mégis előbb-utóbb le kellene vonni. Itt van például ez a híres orosz szerződés. Ma már — azt hiszem — teljesen világos az, hogy nekünk az orosz közeledésből gazdasági előnyünk nem lehet és hogy az a politikai elgondolás, amelyet a kormánypárti sajtó elég nyíltan, a kormány inkább burkoltan sejtetett, hogy Oroszország bevonható a revizionista frontba, teljesen megdőlt, abban a percben, amikor mind Franciaország szorosabb szerződési viszonyba lépett Oroszországgal, mind pedig az egész világsajtó hírei szerint a balkán államok meg-nem-támadási szerződéseket akarnak 'kötni a szovjetszövetséggel. Nem tudom, vájjon ezeket a konzekvenciákat akár a külügyi kormányzat, akár maga az igen t. miniszterelnök úr le fogja-e vonni. De tudom, nem fogja levonni. T. Ház! Kénytelen vagyok arról is beszélni, hogy miért volt a magyar közvélemény minden információ nélkül arra a jegyzékre nézve, amelyet a szerb kérdésben a Népszövetséghez intéztünk Genfbe. Miért nem publikálták ezt, mielőtt odaküldtük? Ebből igen nagy